Fény és Árnyék - Kircz István teveli igazgató-tanító két "elismerése"

2021.03.30.

Kircz István igazgató-tanító Tevel község emblematikus személyisége volt a XX. század első harmadában. Életműve, munkássága magasan az átlag fölé emelte a buzgó, mindig tettre kész közösségi embert.

Kircz István – ki Kuhl József teveli plébános szavaival élve „a népnek valóságos atyja, tanácsadója, ritka buzgó tanító, mélyen vallásos kántor és kifogástalan jellemű úriember volt, ki nemcsak szóval, hanem példás családi életével, józan, komoly viselkedésével a népét nemcsak ösztönözte, hanem valósággal vonzott a jóra" – 1861. szeptember elsején született Tevelen Kircz Medárd szabómester és Egle Lúcia hetedik gyermekeként. Tevelen, majd Aradon végzett tanulmányok után tanítói oklevelét Pécsett szerezte 1879-ben. Pályafutását még az évben Kisdorogon kezdte, majd a szükséges képesítő vizsga letétele után 1881. március 20-án került Závodra kántortanítónak, ahol 1896-ig szolgált. A Millenium évében tért haza szülőfalujába és foglalta a nyugdíjba vonuló Janosits Antal – aki egyben apósa is volt – katedráját. Pezsgő közéleti ember és megbecsült tanító, a falu életének egyik legfontosabb személyisége volt. A falusi értelmiség képviselőjeként a lakosság által is elismert ember, ki hivatását a lehető legkomolyabban vette. Tankönyvszerzőként, a felnőttképzés szervezőjeként tevékenykedett. Óriási érdemeket szerzett az ország több pontján megalakuló tejszövetkezetek szervezésében, még észak-európai tanulmányúton is részt vett a témában, szülőfalujában pedig hosszú éveken át igazgatta a tejszövetkezetet. 1910-ben Tolna Vármegye Törvényhatósági Bizottságába választották, 16 esztendeig volt tagja a „közgyűlésnek”. Ugyanezen évtől Tevelen iskolaigazgató. 1913-ban megírta Tevel község történetét, 1914-1917 között iskolafelügyelőként tevékenykedett. Megjelent írásainak száma szinte végtelen.

Munkásságát számos elismerés kísérte, többek között a Magyar Tudományos Akadémia ’Wodianer-díját” is elnyerte.

Elismerései odaítélésénél azonban olykor sajnos beleszólt a politika is. Az 1923-1924-es esztendők igazán izgalmas időszakot jelentettek számára ebből a szempontból is. Nyugdíj előtt állt, teljes szakmai életúttal a háta mögött. Életművének megkoronázása lehetett volna két elismerés odaítélése, melyek közül csak az egyiket kaphatta meg. Jelen írásunkkal ezt a két elismerést illetve ezeknek oda, vagy éppen oda nem ítélésének körülményeit vesszük górcső alá.

1923. november 17-én a Tolnamegyei Újság címoldalán tudatta a fantasztikus hírt olvasóival, mi szerint Kircz István teveli igazgató-tanító „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai arany érdemkereszt kitüntetésben részesült. Az érdemkeresztet XIII. Leó pápa alapította 1888-ban, az egyház, illetve a pápa iránt érdemeket szerzett, 45 év feletti egyházi és világi személyiségek elismerését szolgálta. Az „Egy tanító pápai kitüntetése” című cíkk részletesen mutatja be a kitüntetés odaítélésének előzményeit, illetve az átadás napjának eseményeit. A november 4-én megtartott ünnepségen dr. Ákos Ferenc pápai káplán adta át a magas elismerést Kircz Istvánnak. A szentmise után üdvözlő beszédek sora köszöntötte az ünnepeltet. A méltatások elhangzása után a nap a Weigand-féle vendéglőben megtartott banketten folytatódott, ahol Teveli (született Maurer) Mihály budapesti főgimnáziumi igazgató és költő meleg hangvételú versben köszöntötte az ünnepeltet.

„Feledhetetlen marad e nap a teveli öregeknek és fiataloknak egyaránt, kik könnyes szemmel nézték és hallgatták végig, miként mondották el szeretett tanítójuknak mindazt, amit ők már régen éreztek, de elmondani nem tudtak.” – zárul a beszámoló az ünnepélyes alkalomról.

 

A kitüntetés odaítéléséről Kuhl József plébános a teveli historia domusban a következőképpen emlékezett meg: „Ez év november 4-én adták át Kircz István ritka buzgóságú, kitűnő kántortanítónknak a „Pro Ecclesia et Pontifice” érdemkeresztet, mellyel őt Zichy Gyula püspökünk előterjesztésére a pápa őszentsége kitüntette.”

Minden tekintetben megérdemelten kapta meg Kircz István a magas egyházi elismerést munkássága megkoronázásaképpen.

1924-ben, nyugdíjba vonulásának évében újabb elismerésre terjesztették fel a derék igazgató-tanítót. Ezt az elismerést azonban nem kaphatta meg.

Tolna Vármegye Főispánjának Bizalmas iratai között, 56/1924. szám alatt találjuk dr. Hagymássy Zoltánnak, a Völgységi Járás Főszolgabírájának a vármegye főispánjához intézett levelét, melyben nem javasolja Kircz István állami kitüntetését. A főszolgabíró levele mellékleteként az állami kitüntetésre való felterjesztést is mellékelte az alispánnak, benne Kircz István  részletes életrajzával, érdemeinek felsorolásával, munkásságának bemutatásával.

 

A főszolgabíró úr hosszasan taglalta levelében érveit. Elmondása szerint Kircz Istvántól keresve sem találnánk érdemesebb egyént az elismerés odaítélésére, ám „Ha azonban a kísérő momentumokat tekintem, s azokat összefüggésbe hozom a concret javaslattal, értem ez alatt azon tendenciát, hogy a járás német ajkú lakosságának életébe, annak nemzetiségi vonatkozásában való fejlesztésében, nyelvben, érzésben, gondolatban és cselekvésben a magyarságtól való elkülönítésére irányuló tények és agitatórius tevékenység mind erősebben éreztetik hatásukat, s a természeteses nemzetiségi hajlamok mind inkább több tagot nyernek, nemcsak a Bleyer-féle, lényegében rendkívül veszedelmes és hamis nemzeti elveken alapuló irányzat állandó izgató hatása, hanem a nemzetiségi kormánybiztosság bármily ügybe való egyszerű beavatkozása által, akkor ezen előterjesztést olyannak, mellyel szemben aggályaimat nyíltan ki ne fejezzem, nem tekinthetem.”

Dr. Hagymássy Zoltán leírja továbbá, hogy aggályosnak tartja, ha egy ilyen elismerésre valakit a nemzetiségi kormánybiztosság javasol, tartva attól, hogy így „mindenek felett álló forumként” a kormány tekintélyét is csorbítja, a javaslat mögött konkrét politikai aspirációkat sejt. E mellett megemlíti a „folyó évi pápai kitüntetést” (melyet Kircz István nem 1924-ben, hanem 1923-ban kapott meg…), mely megkoszorúzta a derék igazgató-tanító életművét, szerinte egy újabb kitüntetés erőltetettnek tűnne….

„A kitüntetések mai mértéke is olyan, hogy annak megadása talán indokolatlanul nagyobb jelentőséget adna, mint azt a teljesített hivatás magával hozza, más hivatásokkal szemben.” – zárta sorait a főszolgabíró.

 

 

A főispáni választ sajnos nem találtuk az iratok között, az azonban bizonyos, hogy Kircz István állami kitüntetésben nem részesült, dr. Hagymássy Zoltán aggodalmai tehát valószínűleg nyitott fülekre találtak a vármegye vezetésénél is.

Hogy Kircz István tudott, tudhatott-e erről a felterjesztésről és levélről? Feltehetően nem, legalábbis erre utaló iratot, visszaemlékezést, családi feljegyzést nem találtunk.

1931-ben rákbetegség következtében, a „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai arany érdemkereszttel a mellén távozott az élők sorából, igazén figyelemre méltó életművet hagyva a hálás utókorra.

 

Forrás: IV.401.a. Tolna vármegye főispánjának iratai, Bizalmas iratok, 56/1924.

Irodalom:

Tolnamegyei Újság (1923. év, 46. szám, 1923.11.17.)

Historia Domus Tevel 1923-1924

Hirn László: Tolnavármegyei fejek, Budapest, 1930., 324. old.

 

Összeállította: Asztalos Zoltán, segédlevéltáros

 

 

Utolsó frissítés:

2021.03.30.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges