Egy ártézi kút históriája

Az ártézi kút története 1912-es év elején kezdődött. Az ekkor a településen működő hat malom egyikének tulajdonosa Kuráth József úgy döntött, hogy 1908. óta tulajdonában lévő malma mellett ártézi kutat furat, „hogy olyan vízmennyiséget kapjon, mely elegendő arra, hogy a malmot nagyobb üzemre rendezhesse be.”[1] Kivitelezőnek Kreszl Vince tanult géplakatost kérte fel, aki a községben toborzott maga mellé segítőket. A fúráson naponta három-három fő dolgozott felváltva. Az első hónapban 125 méter mélyre jutottak. Már 26 méteren forrást találtak, de abban a reményben, hogy még bővebb vízbázisra bukkannak folytatták a munkát. Kuráth Józsefben felmerült az az ötlet is, hogy amennyiben melegvízű forrásra bukkannának, úgy alakítana egy részvénytársaságot gyógyfürdő létesítése céljából. Ma már tudjuk, hogy gyógyvízre ugyan nem bukkantak, de olyan kút létesült, mely napjainkban is szolgálja a települést.

A kút fúrásának költségeit Kuráth József saját maga állta. A pontos bekerülési költségekről nincsenek információink, de feltételezhetően nem volt olcsó mulatság a kútfúrás 1912-ben sem. A derék malomtulajdonos ezért igyekezett támogatókat keresni vállalásához. Néhány helyi polgár segítségéről is biztosította őt, de sajnos idejekorán visszaléptek, így Kuráth magára maradt. A költségek fedezésére két ízben is államsegély iránt folyamodott. A Völgységi Járás Főszolgabírája, majd Tolna Vármegye Alispánja is támogatólag terjesztette fel a folyamodványt előbb 1912 áprilisában, majd novemberében a Magyar Királyi Belügyminisztérium irányába. Válasz 1912. december 19-i dátummal érkezett. Sajnos a kérelem nem kapott támogatást, tekintettel arra, hogy „a Kuráth János (sic!) teveli lakos által fúrott ártézi kút elsősorban magánczélt szolgálna, a kút fúrási költségeinek fedezéséhez államsegélyt egyáltalán nem engedélyezhetek.”[2] A belügyminisztériumi válasz kifejti továbbá, hogy műszaki osztályuk szerint a létesítendő kút nem lesz, nem lehet alkalmas arra, hogy a belőle nyert víz egy malmot hajtson. Ha azonban mégis elegendő vizet lehetne kinyerni a kútból „a közvagyont képező kútvíznek ily czélokra való elvesztegetése nem lenne megendedhető.”[3]

A válaszlevélben a belügyminisztérium közegészségügyi főfelügyelője ajánlást tett a tekintetben is, hogy amennyiben Tevel község lakossága jobb minőségű ivóvizet szeretne biztosítani magának, akkor egy, a község belterületén furandó kút lehetne erre megoldás. Az alispán intézkesését kérte, hogy a községi elöljáróság adott esetben tárgyalja a kérdést.

De térjünk vissza az ártézi kút ügyéhez. Kuráth József az egyre erősebben jelentkező anyagi nehézségei ellenére befejezte a kutat, 1913-ra már olyan állapotba került, hogy „termelni” tudott. Vízhozama nem érhette el a kívánt szintet, a malom meghajtására nem volt alkalmas, de a falu lakosai ingyen hordhatták a friss forrásvizet. Kuráth József vállalkozása nem sokkal később csődbe ment, a malmát is el kellett adnia, az ártézi kút a község tulajdonába került, ő maga pedig elköltözött a faluból. A helyiek szerint teljesen elszegényedve Szegeden fejezte be életét.

A teveli ártézi kút ezt követően közel harminc esztendő múlva, 1940. tavaszán került ismét a figyelem középpontjába. A nagyközség elöljárósága az ártézi kút hivatalos engedélyeztetési tervéhez műszaki leírást készíttetett, mert a Völgyégi Járás Főszolgabírája 6473/1939. számú határozatával, mint tuajdonost kötelezte a kút utólagos engedélyeztetésére. A műszaki leírás szövege alább olvasható:

Tolna Vármegye Alispánja a község által benyújtot műszaki leírás, illetve helyszínrajz alapján Tevel község mélyfuratú kútjának használatát hivatalosan is engedélyezte. 1941 májusában, az engedélyokirat kiadásával párhuzamosan azonban felszólította a községet, hogy az ártézi kút csövezésének tervét három példányban készíttesse el, és nyújtsa be a Völgységi Járás Főszolgabírájának hivatalába, egyben kérje a kút hatósági felülvizsgálatát.

A hatósági vizsgálatot a Völgységi Járás Főszolgabírája 1942. január 28-án elvégezte és sikertelennek mondta ki, mert az engedélyokiraban előírt fagymentes zárócsap nem került felszerelésre. Szakvéleményét felterjesztette az alispán felé, aki azt elfogadva a községet a szóban forgó csap beszerzésére, beépítésére, majd újabb felülvizsgálati eljárás lefolytatására kötelezte. Tevel község jegyzője május 8-án kelt levelében reagált az újabb alispáni utasításra. Rövid válaszában kifejtette, hogy a községnek nincs fedezete a kérdéses fagymentes csap beszerzésére, de még ha lenne is, akkor sem tudná megoldani, mert a kútnak olyan kicsi a nyomása, hogy arra már nem tudnak semmilyen magasítást felszerelni. 1942. novemberében az alispán értesítette a Völgységi Járás Főszolgabíráját, hogy az engedélyokiratban szereplő műszaki tartalom meglététől eltekinteni nem tud, így a fagymentes csap felszerelését el kell végezni. A főszolgabírót utasította arra, hogy ezt a településsel közölje, és az ügy elintézére kiszabott határidőt szigorúan betartva felügyelje, majd az újabb hatósági felülvizsgálatról készült jegyzőkönyvet terjessze fel hivatalához. 1943. januárjában Regős Béla községi jegyző közölte, hogy a költségvetésbe betervezték a csap beszerzésének és beépítésének költségeit, de addig nem tudnak lépni, amíg a költségvetést az elöljáróság jóvá nem hagyja. A folyamat egész évben zajlott, a falu tett ugyan lépéseket a probléma megoldására, de a malmok igencsak lassan őröltek. Végül a jegyző 1944. január 31-én tett jelentésében számolt be arról, hogy a csap beszerelése megtörtént, de azt is jelezte, hogy az elzárás következtében a kút víze teljesen homokos lett és élvezhetetlenné vált. Félő volt, hogy hosszabb elzárás esetén a kút használhatatlanná válik. Szerencsére ez nem következett be. 1944. március 8-án újabb hatósági szemle következett, mely megállapította, hogy a kút az elrendelt fagymentes csappal el van látva, és a követelményeknek ilyenképp mindenben megfelel. A használatbavételi engedély kiadására 1944. április 12-én került sor, a felülvizsgálati jegyzőkönyvet és a határozat másolatát a vármegyei főlevéltáros a vízikönyvi okirattárba helyezte.

A hosszas procedúra ezzel véget ért. Az ártézi kút a mai napig a településen, és a környéken lakók megelégedésére látja el az ott megállókat tiszta, friss forrásvízzel.

Forrás:

MNL TML IV.404.b. Tolna Vármegye Alispánjának iratai, Közigazgatási iratok, 1208/1913 Kuráth József államsegély iránti kérelme

MNL TML V.779.d. Tevel nagyközség iratai, Közigazgatási iratok 1912-1944 (töredék), Ártézi kút engedélyezése

Tolnamegyei Közlöny, 40. évfolyam, 12. szám, 1912.03.24.