Annak idején nem vették fel Somogy megyében, Tabon a gimnáziumba. Édesanyja ezért Szekszárdra utazott és bekopogtatott a Garay János Gimnázium igazgatójához. Horvay Árpád az elé tett kitűnő bizonyítvány végiglapozta és így szólt:  – Jöjjön ez a Gyula gyerek, majd meglátjuk, mit tud.

– Emiatt mindig volt bennem hála és valamiféle kényszer is, hogy megfeleljek úgy Szekszárd, mint önmagam számára – tekintett vissza önmagára dr. Dobos Gyula. – Tanultam, és idővel három diplomát szereztem. Képzettségeim birtokában lehetőségem nyílt arra, hogy irányítsam a város nagy intézményeit. A díszpolgári cím átvételének helyszínén, a Babits Mihály Kulturális Központban öt éven át voltam intézmény vezető. 

Méghozzá egészen jó időszakban, 1976 és 1980 között. Minden évben hetven feletti színházi előadásunk volt, rengeteg pódium rendezvényt tartottunk, nézők ezrei látogattak el hozzánk. Olyan nagy neveket hívtunk meg, mint például Ferencsik János vagy Kobajasi Kenicsiro. Mindennek köszönhetően ezekben az években másodszor is megszereztük a Kiváló Művelődési Otthon címet. 

Külön felnőttoktatási csoportot működtetünk nagyon jó eredménnyel. Ezért a Mindenki Iskolája országos akcióban – a debreceni művelődési központtal együtt – mi kaptuk meg az első díjat. De miután az embernek családi élete is van – ez a családközpontúság máig meghatározó számomra – és ehhez képest a művelődési ház hétvégén is nyitva tart, választottam egy másik, hozzám ugyancsak közel álló pályát.  

Így kerültem 1981-ben a Tolna Megyei Levéltárba, először helyettes vezetőnek. Később, 1990-től négy cikluson át, tehát huszonegy évig voltam ugyanitt igazgató. Amikor odamentem, az iratok mennyisége ötezer folyóméter volt. Amikor 2011-ben nyugdíjasként távoztam, ez a szám tizenkétezer folyóméterre emelkedett. Emellett tizenöt levéltári konferenciát szerveztünk, minden évben szerkesztett honismereti köteteket adtunk ki, és harminc egyéb szakmai kiadványt is megjelentettünk. Úgy érzem tehát, hogy hagytam egy kis lábnyomot ezekben az intézményekben.

Dr. Dobos Gyula 2011 után sem kívánt a közéleti-tudományos tevékenységgel felhagyni. Úgy döntött, hogy tettvágyát, szervező készségét és tudását civil szerveződések rendelkezésére bocsátja. Eredményes időszakot mutathat fel a Szekszárdi Rotary Club tagjaként, illetve elnökeként. Emellett továbbra is oszlopos tagja a Tolna Megyei Honismereti Egyesületnek. Már öt évtizede letette helytörténészi névjegyét a jogelőd asztalára. Ekkor még a Hazafias Népfront és a KISZ égisze alatt zajlott a honismereti tevékenység.

– Reményeim szerint a jövő évben megjelenik a Perczelek általam jegyzett családtörténeti monográfiájának bővített kiadása – tekintette át terveit. – Ugyancsak készülök 2027-re, amikor is a Tolna Megyei Levéltár fennállásának háromszázadik évfordulóját ünnepelhetjük. Ennek a számomra is meghatározó, egykor második otthonomnak számító létesítménynek írom jelenleg a történetét. Csak egészségre van szükség és akkor nincs akadálya a munkának.