Jelenlegi hely

Megjelenés előtt új Noszlopy Gáspárról szóló kötetünk

2025.01.21.

A közeljövőben kerül ki a nyomdából a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Vármegyei Levéltára gondozásában a Noszlopy Gáspár, a somogyi „kis Kossuth” című kötet, amelyben Hermann Róbert, Katona Csaba, Polgár Tamás tanulmányai, illetve forrásközlései kaptak helyet. A kötet elkészítésében közreműködött Récsei Balázs. A korabeli illusztrációkat Hermann Róbert biztosította, külön a kiadványhoz Fejes László készített felvételeket. Utóbbiakból kedvcsinálónak bemutatunk néhányat.

A munka a Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiuma támogatását élvezte.

Részlet Hermann Róbert Noszlopy Gáspár kormánybiztossága – új szempontok, új források című tanulmányából:

Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc jeles szereplői közül többeket emlegetnek a legendás jelzővel, Petőfitől és Vasváritól Kossuthon át Bem apóig, Görgeitől Damjanichon át Klapka Györgyig. A jelzőt a kiemelkedő teljesítményt nyújtó katonák mellett többnyire olyan politikusokra használják, akik meghatározó szerepet játszottak akár az 1848. márciusi eseményekben, akár az 1848 szeptemberétől folyó önvédelmi, 1849 tavaszától függetlenségivé váló harcban.

Közéjük tartozik Somogy megye „első számú” 1848–49-es (voltaképpen inkább 1849-es) hőse, Noszlopy Gáspár „kormánybiztos” (az idézőjel magyarázatára még visszatérek). Noha hatóságát 1849. július közepéig csupán egyetlen megyében gyakorolta, a közvélemény számára mindmáig jóval ismertebb, mint a több törvényhatóság, vagy akár egy egész országrész felett diszponáló Batthyány Kázmér, Beöthy Ödön, Csány László, Szemere Bertalan vagy Vukovics Sebő; a Noszlopyhoz hasonlóan egy törvényhatóságot irányító több tucatnyi királyi, majd kormánybiztos nevét jószerével csak a szakmabeliek ismerik.

„Népszerűségét” és ismertségét több tényező is magyarázza. Ezek közé tartozik látványos tevékenysége – 1849-es ténykedése komoly sajtóvisszhangot keltett (ehhez hasonlóval még az országos biztosok esetében sem találkozunk). Ellentétben a megyei, kerületi vagy városi kormánybiztosok többségével, akik az újoncozás, hadseregellátás, esetleg a népfelkelés ügyeivel foglalkoztak, Noszlopy mindenfajta katonai segítség nélkül, pusztán a lakosság mozgósításával felszabadított egy megyét, és sikeres ténykedése révén mintegy két és fél hónapig meg is tartotta azt. A neoabszolutizmus időszakában megszökött a börtönből, nem adta fel a küzdelmet, s végül a függetlenségi mozgalom vértanújaként fejezte be, nem egészen 33 évesen a földi pályafutását.

Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc szereplőiről az elmúlt 175 év során számos életrajz és életrajzi gyűjtemény látott napvilágot, ugyanakkor a forradalom és szabadságharc kiemelkedő szereplőinek nagyrésze még mindig biográfusára vár. Igaz ez a politikusokra, de igaz ez a katonákra is. Az első két felelős kormány minisztereinek egy részéről jó esetben tematikus tanulmánykötet áll rendelkezésünkre, rosszabb esetben az sem. Ugyanez igaz a népképviseleti ország vezető tisztségviselőire, a két ház elnökeire, alelnökeire is. A forradalmi igazgatásban kulcsfontosságú szerepet játszó kormánybiztosok többségének pályafutása is feldolgozatlan, holott működésükre vonatkozóan az 1848–1849. évi minisztériumi levéltár nagy mennyiségű dokumentumot őriz.

Ez utóbbiak közül a kevés kivétel közé tartozik az 1849 tavaszi és nyári működése, majd a neoabszolutizmus kori hazai ellenállási mozgalomban játszott szerepe révén méltán híresé vált Noszlopy Gáspár. Noszlopy tevékenysége a 19. századi 1848–49-es történetírásban még jóformán észrevétlen maradt. A nagy összefoglaló művek többsége, Wilhelm Rüstow, Horváth Mihály, Szeremlei Samu, Gelich Rikhárd, Breit József csak a szabadságharc végnapjai kapcsán, Klapka György emlékirata alapján említi meg Noszlopy nevét, amikor a Dél-Dunántúlon szervezett kicsiny hadát csatlakoztatta a komáromi erőd őrségéhez. Futólag szintén említést tesz róla Irányi Dániel és Charles-Louis Chassin eredetileg franciául napvilágot látott összefoglaló műve is. A millenniumi reprezentatív összefoglaló 10. kötetében Márki Sándor és Beksics Gusztáv meg sem említik a nevét. Gracza György ötkötetes népszerű munkájában pedig csak az 1850-es évekbeli függetlenségi összeesküvések egyik résztvevőjeként és vértanújaként kerül elő. Hentaller Lajos szintén ezek kapcsán írt róla, s e tekintetben a két világháború közötti történetírás sem hozott sok változást.