Kiskunlacháza középkori neve Szántó volt, amelynek legkorábbi okleveles említése 1272-ből származik. A település a hagyomány szerint IV. (Kun) László királytól vette a nevét, aki szívesen tartózkodott a vidéken. A település a török hódoltság idején is lakott maradt, majd azt követően a Német Lovagrend birtokába került. A település 1742-ben az áradásoktól sújtott Duna-partról a magasabban fekvő, a folyótól távolabb fekvő területre költözött. A város iratanyaga is ettől az évtől kezdődően maradt fenn. A település 1839-ben emelkedett a mezővárosi rangra, de az 1872. évi közigazgatási reform keretében elvették tőle, és nagyközséggé nyilvánították. A városi rangot mindmáig nem tudta a település visszaszerezni.
A község levéltári iratanyaga rendkívül gazdag, abban számos adatot lehet találni a község és a közeli kun székek vagyoni, politikai, társadalmi helyzetére is.
Jelzet:
V. 102-b. K capsa, Fasc. 1. No. 8.
Keletkezési idő:
1279. augusztus 5. (18. századi másolat)
Jelzet:
V. 102-b. K capsa, Fasc. 1. No. 11.
Keletkezési hely:
Pest
Keletkezési idő:
1757. március 3.
Jelzet:
V. 102. b. I capsa, Fasc. 2. No. 2.
Eredeti méret:
58,6x37,6 cm
Jelzet:
V. 142-d. Népösszeírás. 1. kötet.
Keletkezési idő:
1850
Jelzet:
XV. 14. sz. n.
Keletkezési idő:
19/20. század fordulója
Jelzet:
V. 171-b. Hősök szobra iratai
Keletkezési idő:
1923. augusztus 21.