Bár levéltárunk már jó ideje búcsút mondott a vármegyeháza épületének, s később a megyének mint fenntartónak is, a mai napig fennáll a jó kapcsolat intézményünk és Pest megye között (aminek mi sem lehet ékesebb bizonyítéka, mint 2016-ban közösen kiadott kötetünk, a Pest megye évszázadai), s mindannyiunk szívét megdobogtatja a megyeháza impozáns épületének látványa, még ha személyesen nem is dolgozhattunk ott. Hogyne ihletett volna meg egy költőt, aki egy emberöltőnyi időt élt meg falai között.

Az alábbi verset Dalmady Győző (1836–1916), a 19. század végén és a 20. század első felében népszerű költő írta, aki Pest megye első árvaszéki elnöke is volt, s ezen tisztségét 35 évig viselte.

Dalmady nevét ma is emléktábla őrzi a megyeszékhely épületének Semmelweis utcai homlokzatán.

Az 1922. április 11-én, a vármegyei közgyűlés alkalmával elhelyezett vörös márvány emléktábla felirata szerint Dalmady Győző „a szabadság és szerelem költője, az árvák atyja, […] a hazafiság és emberség harcosa”.

A költő így összegezte a pesti vármegyeházán szerzett emlékeit: „És nemcsak tisztviselője, hanem egyszer-másszor poétája is voltam a vármegyének."

Források:

Vasárnapi Újság, 1875. december 5. (http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=52001)

MNL PML IV. 475-a. 7.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Levéltárának iratai; Dalmady Győző hagyaték

Gaálné Barcs Eszter