XIX. fondfőcsoport

Évkör: 1945–1990
Terjedelem: 14218,44 ifm

Aktuális nyilvántartás:
    Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a fondfőcsoporthoz tartozó iratok listáját.
    Az információ elolvasása után kattintson a „Teljes struktúra” gombra!

XIX-A – Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek (15 fond)
XIX-D – Építésügy (8 fond)
XIX-F – Iparügy (31 fond)
XIX-G – Kereskedelemügy (22 fond)
XIX-H – Közlekedés- és postaügy (8 fond)
XIX-K – Mezőgazdaság- és élelmezésügy (32 fond)
XIX-L – Pénzügy (6 fond)

XIX-A – Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek

Kiemelkedő jelentőségű az Országos Tervhivatal (XIX–A–16) 1947–1990 évkörű, 1286,46 ifm terjedelmű iratanyaga. Az OT az első három éves tervről szóló 1947. évi XVII. törvénycikk alapján létesült és 1990 májusáig működött, megszüntetésére az 1990. évi XXX. törvény alapján került sor. Az 1940-es végén és az 1950-es években fontos szerepet játszott a centralizált direkt gazdasági irányítási rendszer kiépítésében, majd működtetésének motorja lett. Iratanyagában megtalálhatóak az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi vállalatok tervei. Az 1960-as évek anyaga komoly forrásbázisul szolgál az új gazdasági irányítási rendszer kutatásához. Az OT létezésének teljes időszakában ellátta az országos nagyberuházások engedélyezésével kapcsolatos központi hatósági feladatokat, és összefogta a beruházási rendszer korszerűsítését. Az OT 1947–1990 közötti működése során keletkezett teljes iratanyag a személyzeti iratok kivételével már levéltári őrizetben van. Tartalmazza több elnök, és elnökhelyettese iratanyagát is (pl. Vas Zoltán, Berei Andor, Lázár György, Huszár István stb.). Az egykorú irattári segédletekkel és raktári jegyzékek alapján kutatható.

Vissza a lap tetejére

XIX-D – Építésügy

Az Újjáépítési Minisztérium (XIX–D–l; 1945–1946; 15,08 ifm) 1945–1946 között működött. Jogutódja az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium lett. Feladatkörébe tartozott az ország gazdasági újjáépítésének megszervezése, a munkanélküliség leküzdésének irányítása és a közmunkaügy. Iratanyaga hiányos. Az újjáépítés ügyeit, a közmunkaügyeket, a munkaerő-gazdálkodás ügyeit, a munkanélküliség leküzdésére szervezett Átképzési Bizottság ügyeit tartalmazza. A korabeli segédletekkel és raktári jegyzékkel, Nagy Ferenc miniszter és Bedői Tivadar tanácsos 1-1 doboznyi irata raktári jegyzék alapján kutatható.

Az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium (XIX–D–2; 1946–1949; 85,76 ifm) 1946–1949 között állt fenn. Feladatkörébe utalták a magas és mélyépítési ügyeket, az építésrendészet, a város- és tájrendezés, az építőipari anyaggazdálkodás, a hatósági munkaerő-gazdálkodás ügyeit, a közmunka, az építőipari hatósági és a középítkezési ügyeket. Az iratanyag információkat nyújt az építésügyi területen végrehajtott államosításról, az építőipar szervezeti kereteinek, valamint az építés- és közmunkaügyi területi hálózat kiépítéséről. Az iratok az egykorú irattári segédletek és a raktári jegyzékek alapján kutathatóak.

Az Építésügyi Minisztérium (XIX–D–3; 1949–1967; 398,51 ifm) az ÉKM helyébe lépett és 1967-ig működött. Feladatköre az Építőanyagipari Minisztérium 1952–1953. évi, majd a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium 1954–1956. évi működése alatt szűkült. Az ötvenes évek végétől egyik legfontosabb feladata az állami lakásépítés építőipari szervezetének kiépítése volt. Levéltárba kerültek a miniszteri, és a miniszterhelyettesi iratok is. Az irategyüttesből Szijjártó Lajos miniszter 1949–1957 közötti iratai hiányoznak, ezek 1956-ban elpusztultak. A kutatás általában raktári jegyzékek segítségével lehetséges.

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (XIX–D–6; 1967–1988; 263,38 ifm) az ÉM jogutódjaként annak ügykörén túl átvette az Áruraktározási és Helyiséggazdálkodási Hivatal helyiséggazdálkodási feladatait, többek között ellátta az építésügyi igazgatás, a városfejlesztési tevékenység és a lakásügyi igazgatás teendőit. Iratai az egykorú segédletek és raktári jegyzékek alapján kutathatóak.

Az Építőanyagipari Minisztérium (XIX–D–5; 1952–1953; 1,85 ifm) alapításának célja az volt, hogy a több minisztériumnak alárendelt építőanyag-ipar egységes irányítás alá kerüljön. A minisztériumot 1953-ban összevonták az ÉM-mel. A töredékesen megmaradt iratanyaga az építőanyag-ipar fejlesztési elképzeléseiről s az országos anyaggazdálkodási és árhatósági feladatokról nyújt információt. A csoportszámos iratokhoz készült korabeli iktatókartonok megmaradtak, az iratanyag kisebbik része raktári jegyzék alapján kutatható.

A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium (XIX–D–4; 1954–1956; 58,04 ifm) feladatkörébe tartozott a táj- és városrendezés. Felügyelte a lakásügyi hatósági, valamint a város- és községrendezési építési hatósági feladatok ellátását, szakirányítása alá tartoztak a tanácsi beruházási igazgatóságok, valamint a kommunális vállalatok. 1955. január 1-jétől bővült feladatköre a KPM-től átvett helyi közlekedés irányításának teendőivel. 1956-tól ellátta a helyi ipar felügyeletét is. Iratanyaga többé-kevésbé teljesnek tekinthető. Az iratok többsége raktári jegyzékek, kisebbik része az eredeti segédletek alapján kutatható.

Vissza a lap tetejére 

XIX-F – Iparügy

Az iparügyi ágazat iratanyaga az alábbi fondokra tagolódik:

Az Iparügyi Minisztérium (XIX–F–1; 1945–1949; 54,73 ifm) ügykörébe tartoztak az ipari és iparszerű termelés, az ipari és bányászati közigazgatás, az energiagazdálkodás és a közszolgáltatások ügyei, a szabadalmi jogvédelem, a védjegy- és a mintaoltalom ügyei. Az iratok egy része a levéltár 1956. évi égése során megsemmisült. A legfontosabb állagok, az elnöki és az általános iratok az eredeti rendben fekszenek, ezek az egykorú segédletek, az iratanyag másik része raktári jegyzék, illetve publikált repertórium alapján kutatható. A minisztérium ügykörét 1949-ben a Nehézipari és a Könnyűipari Minisztériumok között osztották meg. Ezzel megindult az iparügyi igazgatás ágazatokra bomlása. A Nehézipari Minisztérium ügykörébe került a nehézipari, valamint a kohó- és gépipari ágazat. A könnyűipari ágazatot ettől kezdve önálló minisztérium felügyelte.

A Nehézipari Minisztérium I. (XIX–F–9; 1949–1950; 68,67 ifm) iratanyaga főként a bányászatra, a vegyiparra, a villamosenergia-iparra vonatkozó forrásokat tartalmaz. A Titkárság külön kezelt iratai azonban az ágazat egészére nyújtanak információt. Az elnöki és általános iratok az egykorú irattári segédletekkel, a szakfőosztályok iratai raktári jegyzék segítségével kutathatóak. A NIM I. megszünését követően a nehézipari ágazat a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium I. (XIX-F-10; 1951–1953; 166,36 ifm), a kohászati ágazat a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá került (XIX-F-2; 1950–1952; 14,45 ifm). 1953–1954 között működött ismét Nehézipari Minisztérium (XIX-F-12; 1953–1954; 108,15 ifm).

Vissza a lap tetejére

Nehézipari ágazat

Az ágazathoz tartozó minisztériumok fő feladata a vegyipar, valamint a bánya- és energiaügyi gazdálkodás országos szintű irányítása volt. Az iratanyag fontos forrást jelent a szénbányászat, az ásványolaj-bányászat, a villamosenergia-ipar, az ásványolaj-feldolgozóipar, a vegyipar és a színesfémipar kutatói számára. Az iratok egy része az egykorú segédletekkel, másik része raktári jegyzék alapján kutatható.

Vissza a lap tetejére

Kohó- és gépipari ágazat

Az ágazat ellátta a vaskohászat, a gépipar, az erősáramú berendezési ipar és a fémfeldolgozó-ipar felügyeletét és irányítását. 1950–1980 között több minisztrium irányította az ágazatot, ezek iratanyaga elkülönített fondokban található.

Az ötvenes évek iratanyaga, főként az ágazati osztályoké rendkívül hiányos. Az 1953 után működő KGM II. iratanyagában (XIX-F-6; 1953-1980; 1168,72 ifm) azonban a titkársági, a kollégiumi iratok és a miniszteri értekezletek anyagai szinte teljesnek mondhatóak. A fond anyaga nélkülözhetetlen forrás a kohászat, a vas- és acélipar, a hajó- és darugyártás, műszeripar, híradástechnika, gépgyártás, mezőgépipar történetének kutatásához. Az iratanyag részben az eredeti segédletek alapján, részben raktári jegyzékek alapján kutatható.

Vissza a lap tetejére

Könnyűipari ágazat

A Könnyűipari Minisztérium (XIX–F–7; 1949–1980; 598,05 ifm) 1949-ben vált ki az Ipari Minisztériumból. Iratanyagának jelentős része raktári jegyzék alapján, kisebbik része az eredeti segédletekkel kutatható. Kiváló forrást jelent az ágazat vállalatainak 1950-es évekbeli alapítására, átszervezésére, megszüntetésére, a magáncégek felszámolására, államosítására, a kártalanítási és mentesítési kérelmekre. Azon kevés minisztérium közé tartozik, amelynek vezetői iratai 1949-től 1980-ig miniszteri és miniszterhelyettesi szinten bekerültek a levéltárba. A könnyűipari ágazat ügyköreinek egy része 1952–1953-ban a Helyi Ipar Minisztériuma irányítása alá került. A minisztériumnak 7,68 ifm-nyi irata található a levéltárban. Ügykörébe tartozott a helyi ipari és kommunális vállalatok irányítása, a kisipari szövetkezetek és a magánkisiparosok felügyelete. Az iratok eredeti segédletei hiányosak. A minisztérium ügyköreit a Könnyűipari Minisztérium vette át.

Vissza a lap tetejére

XIX-G – Kereskedelemügy

A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium (XIX–G–l; 1945; 4,73 ifm) 1935 és 1945 között működött. Ügykörébe tartoztak a kül- és belkereskedelem, a vámpolitika, az idegenforgalom, a közutak, a közüzemi kőbányák, a közúti gépjárművek, a vasutak, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, a hajózás és a légi forgalom ügyei. Az iratanyag rendkívül töredékes. Áttekintő raktári jegyzék alapján kutatható.

A Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium (XIX–G–2; 1945–1949 [1950]; 39,03 ifm) a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium részleges jogutóda volt. Annak ügyköréből átvette a bel- és külkereskedelemre, a vámjogra és a vámpolitikára vonatkozó teendőket, ügykörébe utalták még a nem mezőgazdasági szövetkezetek felügyeletét, valamint az idegenforgalom irányítását. Az elnöki és az általános iratok, ha nem is teljekörűen, de tükrözik a tárca tevékenységét. Az iratok egy része az eredeti segédletek, másik része áttekintő raktári jegyzék alapján kutatható. A tárca ügykörét 1949-ben az egyidejűleg létrehozott Belkereskedelmi, ill. Külkereskedelmi Minisztérium vette át.

A Belkereskedelmi Minisztérium (XIX–G–4; [1946] 1949–1987 [1990]; 505,71 ifm) fondjában a Belkereskedelmi Minisztérium (1949–1953), a Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium (1953–1954) és a Belkereskedelmi Minisztérium (1954–1973, 1974–1988) iratanyaga található. Az egyes minisztériumok iratai nem különülnek el élesen. Az 1949–1953-ig működött BKM átvette a KSZM ügykörének a belkereskedelemre vonatkozó részét, valamint az Országos Közellátási Hivatal 1949. évi megszűnését követően a közellátás ügyeit.

A Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium szűk egyéves működése alatt keletkezett külkereskedelmi iratok a szétválás után a Külkereskedelmi Minisztériumba kerültek. Az 1955–1956 között működött főigazgatóságok (Ruházati, Élelmiszer, Háztartási, Kultúrcikk, Vegyi, Vendéglátó ipari stb.) és az 1966–1973 között hasonló néven működött főosztályok anyaga átfogó képet ad az irányításuk alatt működő szakmák, vállalatok működéséről. Jelentős a vezetői titkárságok több mint 200 ifm-es iratanyaga. Az iratok részben raktári jegyzék, részben az eredeti segédletek alapján kutathatóak. A minisztérium 1987-ben megszűnt. Levéltárban találhatóak a szervezeti egységek iratai 1973-ig, a vezetői iratok egy része azonban 1988-ig.

A Külkereskedelmi Minisztérium (XIX–G–3; [1945] 1949–1987; 255,09 ifm) ügykörébe tartoztak a külkereskedelmi elvi szervezési, felügyeleti és iparigazgatási ügyek, a külkereskedelmi vállalatok, a bel- és külföldi képviseletek ügyei stb. Az iratanyag áttekintő raktári jegyzék, ill. átadás-átvételi jegyzék és egykorú segédletek alapján kutatható.

Kereskedelmi Minisztérium (XIX-G-32) néven az 1980-as évek végén ismét egységes minisztérium látta el a két ágazat felügyeletét. E szervnek általános iratai, visszaminősített TÜK-iratai és a minisztérium vezetőinek iratanyagai kerültek beszállításra.

A 1990-ben létrejött minisztériumok közül egyelőre a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma egyes vezetőinek anyagai kerültek be csekély terjedelemben az 1990-es évből a Magyar Országos Levéltárba.

Vissza a lap tetejére

XIX-H – Közlekedés- és postaügy

Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és jogelődei (XIX–H–1; 1946–1988; 1316,49 ifm) fondja tartalmazza a Közlekedésügyi Minisztérium (1946–1949), a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM I.) (1949–1952), a Közlekedési Minisztérium (1952–1953), a Postaügyi Minisztérium (1952–1953) és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium II. (1953–1983), továbbá a Közlekedési Minisztérium (1983-1988) iratait.

A minisztérium nevének és szervezetének változása ellenére a Közlekedésügyi Minisztérium feladatköre alapjaiban változatlan maradt (a közutak, a hidak, a belső vámok, a közüzemi kőbányák, a közúti járművek, a közforgalmú, a korlátolt közforgalmú és saját használatú vasutak, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, a hajózás és a légi közlekedés ügyei). Ellátta a Magyar Nemzeti Szabadkikötő, a Tengerhajózási Vállalat és az IBUSZ Rt. felügyeletét, 1950–1951 között a vízügy, illetve 1948–1964 között az idegenforgalom irányításának teendőit is. Az 1946–1949 közötti időszakból származó iratok részben az eredeti segédletekkel, részben raktári jegyzékek alapján kutathatóak. A minisztérium 1949–1956 közötti iratanyagának zöme elpusztult. Kivételt képez a Postafőosztály anyaga és részben a Vasúti Főosztályé.

A minisztériumban 1946–1949 között az általános iratoktól elkülönítve kezelték az elnöki iratokat. Ez a 19,53 ifm terjedelmű, zömében 1946–1949-re vonatkozó, de 1956-ig terjedő irategyüttes a minisztérium egyik legfontosabb állaga. Tartalmazza, a tárca egészét érintő elvi ügyek mellett, a nemzetközi, a személyzeti, a rehabilitációs, a fegyelmi, a kisajátítási, az államosítási és a beruházási ügyeket. A minisztérium legjelentősebb szakosztálya, a Vasúti Főosztály iratai 1946–1959 évkörből – 1960–1973 között csak szórványok – segédletekkel együtt 701,2 ifm terjedelemben találhatóak meg. 1949. március 15-től a MÁV Vezérigazgatóság és a KPM Vasúti Főosztálya egybeolvadt, és a továbbiakban a Főosztály anyaga a MÁV vállalat iratait is tartalmazza. Az iratanyag az egykorú segédletek alapján kutatható. Az anyag tartalmazza a vasút újjáépítésére vonatkozó legfontosabb dokumentumokat, valamint a közforgalmú magán-vasúttársaságok államosításával kapcsolatos ügyeket.

A Hajózási Főosztály hiányos iratai között megtalálhatóak a második világháborút követően a hajózás újraindításának ügyeire, a Magyar Folyami és Tengerhajózási Rt., a Balatoni Hajózási Rt., valamint a Magyar–Szovjet Hajózási Rt. ügyeire vonatkozó dokumentumok. Az 1960 utáni iratok csak részben kerültek be a levéltárba.

A Légiközlekedési Főosztály 1946–1949. évi iratai hozzávetőleg tükrözik a légi közlekedés irányításának 1946–1949 közötti tevékenységét. Az iratok az egykorú segédletekkel kutathatóak.

A légügyi irányítás 1950–1956 közötti iratanyaga teljesen megsemmisült. 1957-től a légi közlekedés irányításának iratai a központilag iktatott iratok 1957–1976 állagban találhatóak. Az egykorú segédletek hiánytalanok.

A Postafőosztály Posta-vezérigazgatóság iratanyaga tartalmazza a posta-, a távíró-, a távbeszélő-, a rádióüzemek ügyeit, kivéve a rádióműszaki szolgálatot, továbbá a hírlapterjesztést, valamint a posta üzemi magasépítkezések ügyeit. A főosztály 1952–1953-ban a KPM I. egyik jogutódjaként Postaügyi Minisztériumként működött, majd újra főosztályként folytatta tevékenységét a KPM II-ben. A főosztály teljes iratanyaga az egykorú segédletekkel kutatható, terjedelme eléri a 300 ifm-t.

Az 1983-ban a Posta vezérigazgatóság kiválásával megszűnt KPM feladatait a Közlekedési Minisztérium vette át. 1989-től pedig Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium lett a neve az 1990-es újbóli átalakításáig (XIX-H-9; az 1989. évi iratok kerültek beszállításra).

Vissza a lap tetejére

XIX-K – Mezőgazdaság- és élelmezésügy

Az ágazatok tevékenységét 1945–1967 között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megalakulásáig külön minisztériumok irányították.

A földművelési ágazathoz tartozó jelentősebb fondok a következők:

Földművelésügyi Minisztérium 1945–1967 (XIX–K–1)
Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1949–1990 (XIX–K–9)
Országos Földhivatal 1945–1950 (XIX–K–11)
Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatósága 1946–1951 (XIX–K–12)
Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma 1952–1953 (XIX–K–2)
Állami Gazdaságok Minisztériuma 1954–1956 (XIX–K–3)
Országos Erdészeti Főigazgatóság 1952–1968 (XIX–K–13)

A földművelési ágazat irányítása, felügyelete 1967-ig a Földművelésügyi Minisztérium feladatkörébe tartozott. 1945–1967 között a minisztériumot nyolcszor átszervezték. Ügyköre, időnként egy-egy kiemelt feladatra önálló minisztériumok létesítése következtében – mint pl. az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma, ill. az Állami Gazdaságok Minisztériuma – átmenetileg szűkült. Az FM feladatkörébe tartozott a földreformügyek felügyelete, a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a szövetkezeti formák továbbfejlesztése, a mezőgazdasági gépállomások felső irányítása, a szántóföldi növénytermesztés, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés irányelveinek kidolgozása, az állategészségügyi ellátás felügyelete stb. A fond legértékesebb állaga a Földbirtokpolitikai (Földrendezési) Főosztály iratai. A kisebb megszakításokkal 1945-től 1967-ig működő főosztály anyaga fontos forrásokat tartalmaz a földreform végrehajtására, az állami kezelésbe vett nagybirtokok, kastélyok, parkok közérdekű célokra juttatására, az ingatlanforgalmi, a kisajátítási, a tagosítási ügyekre, valamint a lakosságcserére. A termelőszövetkezetek szervezésére, működésére és a szövetkezeti irányelvek módosulására fontos forrást kínál a Termelőszövetkezeti Főosztály 1949–1967 közötti iratanyaga. Említést érdemelnek még az ún. vezetői iratok, amelyek között megtalálhatóak Erdei Ferenc, Hegedűs András, Dögei Imre és Losonczi Pál miniszterek iratai. Az iratok az eredeti irattári rendben kerültek levéltárba, és az egykorú segédletekkel és raktári jegyzékekkel kutathatóak. A minisztérium ügykörét 1967-ben a jogutódként megalakult Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vette át.

Az 1945–1950 közötti földbirtok-politika nélkülözhetetlen forrása az Országos Földhivatal irategyüttese. Az iratanyagban főként a földreformra, illetve a németek kitelepítésére vonatkozóan vannak értékes dokumentumok. Az iratok az egykorú segédletek és raktári jegyzékek alapján kutathatóak. A hivatal 1949-ben beolvadt az FM Földbirtokrendezési Főosztályába.

A nagybirtokrendszer felszámolása, az állami erdők területének nagymérvű növekedése hívta életre 1945-ben a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Igazgatóságát. Feladata volt az állami erdőgazdálkodás üzemszerűsítésének fejlesztése, az állami erdőingatlanokkal kapcsolatos teendők ellátása. Iratai az egykorú segédletekkel és raktári jegyzékkel kutathatóak.

Az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma 1952-ben alakult. Feladata volt az állami gazdaságok, erdő-, nád- és tógazdasági vállalatok felügyelete, irányítása és ellenőrzése. Iratai az eredeti iktatókartonok és a raktári jegyzékek alapján kutathatóak. A minisztérium 1953-ban beolvadt az FM-be.

Az Állami Gazdaságok Minisztériumát 1954-ben alapították. Az FM Állami Gazdaságok Főigazgatósága ügykörét vette át. Feladata volt az állami gazdaságok termelésének irányítása és ellenőrzése. 1956-ban beolvadt az FM-be. Iratanyaga az egykorú iktatókartonok és raktári jegyzékek alapján kutatható.

Az erdészeti ügyek kiemelt kezelésére 1954-ben az FM Erdészeti Főigazgatóság jogutódaként Országos Erdészeti Főigazgatóságot állítottak fel.

Az élelmezésügyi ágazatot 1945–1967 között az alábbi minisztériumok és egyéb főhatóságok irányították:

Közellátásügyi Minisztérium 1945–1947 (XIX–K–4)
Országos Közellátási Hivatal 1948–1949 (XIX–K–21)
Élelmezési Minisztérium 1951–1952 (XIX–K–5)
Élelmiszeripari Minisztérium 1951–1956 (XIX–K–6)
Begyűjtési Minisztérium 1952–1956 (XIX–K–7)
Élelmezésügyi Minisztérium 1957–1967 (XIX–K–8)

A Közellátásügyi Minisztérium iratanyagának zöme elpusztult. Megmaradtak a Jegyosztály, részben a szervezési és személyzeti ügyek és Szobek András államtitkár iratai. Az iratanyag raktári jegyzék, illetve a dobozok egyenkénti átnézésével kutatható. A minisztérium helyébe 1947-ben Országos Közellátási Hivatalt hoztak létre a földművelésügyi miniszter irányítása alatt. A hivatal feladata volt a beszolgáltatási hálózat megszervezése, a hálózat irányítása, valamint 1948-tól az élelmiszeripari igazgatóságok irányítása. Az iratanyag az egykorú segédletek és a raktári jegyzékek alapján kutatható. A hivatal ügyköreit 1949-ben a Belkereskedelmi, illetve a Könnyűipari Minisztérium között osztották meg.

Az 1950-ben felállított Élelmezési Minisztériumban ismét egyesült a közélelmezés, a begyűjtés, valamint az élelmiszeripar irányítása. Az iratanyag egykorú segédletek és raktári jegyzékek alapján kutatható. 1952-ben megszűnt a minisztérium, és ügyköreinek ellátására külön Begyűjtési Minisztériumot és Élelmiszeripari Minisztériumot létesítettek.

A Begyűjtési Minisztérium viszonylag teljes iratanyagában megtalálhatók a mezőgazdasági termények, az élő állatok és állati termékek begyűjtésére vonatkozó iratok. Az iratanyag részben raktári jegyzékek, részben az egykorú segédletek alapján kutatható.

Az Élelmiszeripari Minisztérium az Élelmezési Minisztérium egyik jogutódaként jött létre 1952-ben. A fond legfontosabb állaga (általános iratok) az egykorú segédletek és raktári jegyzékek alapján kutatható. Az Élelmiszeripari Minisztérium elnevezése 1957-ben Élelmezésügyi Minisztériumra változott. A minisztérium levéltári iratanyaga majdnem teljes. Az egykorú segédletek és a raktári jegyzékek alapján kutatható. Külön kezelték a szakfőosztályként működő igazgatóságok anyagát, közülük kiemelésre érdemes az Állatforgalmi Igazgatóság, valamint a Húsipari Igazgatóság iratanyaga. Az iratok raktári jegyzék alapján kutathatóak. Külön említést érdemelnek még az ún. vezetői iratok, amelyek közül a legjelentősebbek Kovács Imre miniszter 1957–1967 évkörű, illetve Sághy Vilmos miniszterhelyettes állagai.

Az 1967-ben létrehozott Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) feladatkörébe utalták jogelődei, a Földművelésügyi Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Erdészeti Főigazgatóság és az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal korábbi teendőit.

A XIX–K–9 jelzetű MÉM-nek 1967–1990 évkörből vannak iratai a levéltárban. Az iratanyag tartalmazza a mezőgazdasági és élelmiszeripari, az erdészeti, az elsődleges faipari, a vadgazdálkodási, a vadászati, valamint a földügyi igazgatás iratait, a hitelpolitika, a termékforgalmazói rendszer, a bér- és jövedelemszabályozás, a beruházási rendszer, a termelés és műszaki fejlesztés irányának meghatározására tett javaslatokat, valamint a tudományos kutatásra, a szakemberképzésre és az ágazat nemzetközi kapcsolataira vonatkozó iratokat. 1976-ig az általános és a szakfőosztályok iratai teljekörűen, a vezetői titkárságok iratai azonban csak részben kerültek levéltárba. Ezek közül említést érdemel Dimény Imre miniszter és Földes László miniszterhelyettes állaga. Az iratanyag a hiánytalanul meglévő irattári segédletekkel és a raktári jegyzékekkel kutatható.

Vissza a lap tetejére

XIX-L – Pénzügy

 A fondcsoport fondjai: 

 Pénzügyminisztérium 1945–1992 (XIX–L–1)
 Állami Bankok Intézőbizottsága 1947–1949 (XIX–L–2) 
 Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1945–1977 (XIX–L–3)  
 Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága 1950–1988 (XIX–L–4)  
 Aranyellenőrzési Bizottság 1944–1949 (XIX–L–5)  
Pénzintézeti Központ 1889–2001 (XIX–L–20)

A pénzügyirányítás központi szerve az 1867 óta változatlan néven működő  Pénzügyminisztérium . Alapfeladata az állami költségvetés és zárszámadás elkészítése, az állami vagyon nyilvántartása és kezelése, az adópolitika meghatározása, valamint az adók kivetésének és behajtásának irányítása és ellenőrzése, az illetékek, a jövedékek és vámok behajtásával kapcsolatos központi igazgatási teendők, pénzintézetek, biztosítóintézetek, közalapítványok és alapok felügyelete, valamint a pénzügyi közigazgatás szerveinek közvetlen irányítása és ellenőrzése. 1945 után ügykörébe utalták a népbírósági ítélettel elkobzott javak ügyeit, valamint a háborús események, illetve az engedély nélküli külföldre távozás vagy egyéb ok miatt elhagyottá vált javak felkutatását, zárolását, bel- és külföldi kincstári követelések megállapítását és rendezését. A PM intézte a békeszerződés pénzügyi és gazdasági rendelkezéseivel, a külföldre hurcolt magyar köz- és magánvagyonnal kapcsolatos ügyeket, Magyarország restitúciós kárigényeit, illetve a Magyarországgal szemben támasztott ilyen igények ügyeit. Feladatkörének legjelentősebb bővítése 1949-ben következett be, amikor az MNB-től átvette a központi devizahatóság jogkörét. Feladatköre 1952-ben az Országos Pénzügyőri Parancsnokság – később Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága – felállításával szűkült, tekintve, hogy a szesz- és a vámügyek a továbbiakban ezen szerv ügykörébe kerültek. 1967-ben a PM Bevételi Főigazgatóság megalakulását követően az állami vállalatok adóztatásával kapcsolatos feladatok ellátása került ki a PM ügyköréből. A főigazgatóság vezette a vállalati törzskönyveket.

A fond legjelentősebb állagai a Debreceni iratok 1945, az Elnöki Főosztály 1945–1950, a Titkárság 1949–1984, a Titkárság TÜK iratai 1954–1989 évkörből, Tímár Mátyás miniszterhelyettes, miniszter TÜK-iratai 1956, 1958–1965, illetve Villányi Miklós miniszterhelyettes 1974–1982 közötti iratai. Az iratok egykorú segédletek és a raktári, illetve átadási jegyzékek alapján kutathatóak.

A második legnagyobb mennyiségű iratot keletkeztető pénzügyi szerv a  Pénzintézeti Központ  (XIX-L-20) volt. E szerv a szocialista rendszerben némileg megváltozott feladatkörrel működött: intézte a vállalatok, pénzintézetek, egyéb gazdálkodó szervezetek felszámolását (XIX-L-20-m), külföldiek magyarországi, illetve magyarok külföldi hivatalos vagyoni és pénzügyeit, így a Német Szövetségi Köztársaság által a holokauszt-túlélőknek folyósított kárpótlás kifizetését (XIX-L-20-o), vagy a Csehszlovákiából és Jugoszláviából áttelepült magyarok kártalanítását (XIX-L-20-v). Fontosabb irategységei még a Restitúciós iratok állaga (XIX-L-20-r), a PM Külföldre Vitt Javak Ügyosztálya iratanyagával és további kapcsolódó iratokkal, továbbá a Vagyonkezelőség iratainak állaga (XIX-L-20-j), amelyben a disszidáltak vagyonának lefoglalására, a hitbizományok felszámolására és kisebb részben a csehszlovákiai és jugoszláviai vagyoni ügyekre vonatkozó iratok találhatóak.

A pénzügyi fondcsoportból kiemelendő még a  Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága , Vállalati törzskönyvek állaga (XIX-L-4-l), amely az 1950–1988 közötti cégnyilvántartást tartalmazza – sajnos nem teljes körűen.

 Vissza a lap tetejére