Jelenlegi hely
Nemzetközi erőtérben
- A Hungarian Human Rights Foundation kanadai szervezeteinek tiltakozó felhívásai a romániai falurombolás miatt
- Ifjabb Maléter Pál levele Kádár Jánoshoz, az MSZMP első titkárához, amelyben édesapja földi maradványainak hollétéről érdeklődik
- Bogye János rendőr altábornagy, a BM III. Főcsoportfőnökség helyettese köszönőlevele Kővári Péter külügyminiszter-helyettesnek a hírszerzők konzuli és diplomáciai kiutaztatásáért, fedéséért
- Bevagonírozott katonai egység (31 harckocsi és személyzete). Megkezdődik a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonása
- Németh Miklós miniszterelnök levele Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének az aradi vértanúk kivégzése 140. évfordulójának megünnepléséről
- Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség Országos Parancsnokának jelentése Földes Jenő rendőr altábornagy, belügyminisztériumi államtitkár részére az elektronikus jelzőrendszerek bontásáról
- Emlékeztető Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár és Ivan Aboimov magyarországi szovjet nagykövet tárgyalásról az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok teljes kivonásáról
- Helmut Kohl német kancellár Németh Miklós miniszterelnökhöz írt köszönő levele, valamint állami támogatás kérése a Magyar Máltai Caritas-Szolgálat tevékenysége részére
A magyarországi és a kelet-európai változásokhoz a keretet a nemzetközi helyzet, a nagyhatalmak erőviszonyának alakulása, a Szovjetunió gazdasági gyengülése határozta meg. 1985. március 11-én Mihail Sz. Gorbacsov lett az Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Központi Bizottságának új főtitkára. Kádár János az év őszén tisztelgő látogatáson kereste fel Moszkva „új urát”. Kettejük megbeszélésén kényes kérdések is felmerültek, mint például az 1956-os forradalom, vagy Kádár utódlása. A következő év elején Gorbacsov az SZKP XXVII. kongresszusán (1986. február 25.) meghirdette a peresztrojkát, a politikai-gazdasági rendszer átalakítását, reformját. Két év múlva vált csak a politikai elemzők számára is nyilvánvalóvá, hogy milyen súlyos problémákkal küzd a Szovjetunió. 1988. február 8-án Gorbacsov bejelentette, hogy az 1979 óta tartó értelmetlen, pazarló háborúnak véget kell vetni, és a szovjet csapatokat kivonják Afganisztánból. 1989 elején megtörténtek a csapatkivonások. A szovjet pártfőtitkár többször is katasztrofálisnak minősítette országa gazdasági helyzetét, és a hadikiadások számottevő leszállításáról beszélt, beleértve a Közép-Európában állomásozó csapatok és hadászati eszközök jelentős csökkentését.
A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok részleges kivonása 1989. április 25-én kezdődött meg. Július 25-én Moszkvában fogadta Mihail Gorbacsov Nyers Rezsőt és Grósz Károlyt. A kétoldalú tárgyalás alkalmával megállapodtak, hogy folytatják a megbeszéléseket a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok további sorsáról, sőt megfogalmazódott, hogy megfelelő nemzetközi helyzetben a csapatcsökkentések folyamata elvezethet a teljes kivonuláshoz. 1990. január 13-án Németh Miklós bejelentette, hogy Magyarország és a Szovjetunió hamarosan megállapodást köt a szovjet csapatok mielőbbi távozásáról. Erre március 10-én került sor. Horn Gyula és Eduard Sevarnadze Moszkvában aláírta a szovjet csapatok teljes kivonásáról szóló egyezményt. Az ország szuverenitása szempontjából döntő jelentőségű megállapodás végrehajtása két nappal később Hajmáskéren meg is kezdődött.
Bevagonírozott katonai egység (31 harckocsi és személyzete). Megkezdődik a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonása
1989. április 25.
MTI C_FRI19890425052
 |
Emlékeztető Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár és Ivan Aboimov magyarországi szovjet nagykövet tárgyalásról az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok teljes kivonásáról
1990. február 2.
XIX–A–a–at–Eln.–2216/1990., gépelt, aláírással hitelesített másodlat
A ’80-as évek végének magyar külpolitikájában meghatározóvá vált a két nagyhatalomhoz, illetve a szomszédos államokhoz fűződő viszony alakulása, valamint a létezett szocializmus idején felmondott diplomáciai kapcsolatok rendezése. Ebben az időszakban a magyar külpolitika legnagyobb kihívása, egyben a rendszerváltozás egyik fontos eleme, a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárai menekülti státuszának rendezése volt, miután Magyarország csatlakozott az ENSZ menekültügyi konvenciójához (1989. március 17.). 1989-re a Szovjetunió szerepe jelentősen átalakult a szocialista tömbön belül. Korábban a legcsekélyebb változás is elképzelhetetlen lett volna a szovjet vezetés jóváhagyása nélkül, 1989-re azonban az Amerikai Egyesült Államok befolyása egyre jobban megerősödött a térségben. 1989. július 11. és 13. között hazánk történetében első alkalommal Magyarországra látogatott az USA elnöke.
Az idillinek sohasem nevezhető magyar-román kapcsolatok a ’80-as évek végére teljesen megdermedtek.
Németh Miklós miniszterelnök levele Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének az aradi vértanúk kivégzése 140. évfordulójának megünnepléséről
1989. szeptember 13.
XIX–A–a–at–Eln. 1250/1989., gépelt, aláírással hitelesített másodlat
Nicolae Ceausescu ugyanakkor a falurombolási programjával akaratlanul, de mégiscsak „támogatást” adott Magyarországon a nemzeti ellenzék egységéhez. Budapesten június 29-én százezres tömeg vonult méltóságteljesen a Hősök teréről a román nagykövetség elé a romániai falurombolások elleni tiltakozásul. Válaszul másnap a románok bezáratták a kolozsvári magyar főkonzulátust. Grósz Károly 1988. augusztus 28-án Aradon találkozott Ceausescuval. Tárgyalásaik nem hoztak érdemi eredményt, sőt a találkozón Grósz olyan ember benyomását keltette, mint aki nem tudott – vagy nem is akart – elég határozottam fellépni tárgyalópartnerével szemben a kisebbségi magyarság érdekében, és ezzel súlyosan ártott a romániai magyarok ügyének.
 |  |
A Hungarian Human Rights Foundation kanadai szervezeteinek tiltakozó felhívásai a romániai falurombolás miatt
1988. június 20.
XIX–J–1–j–1988–00994/7., nyomtatvány
Északi szomszédunkkal, Csehszlovákiával a Dunán épülő bős-nagymarosi vízlépcső ügye miatt romlott meg a viszony. A magyar politikai elit határozatlansága, tehetetlensége miatt ismét a magyar érdekek szenvedtek sérelmet. Az éveken át tartó civil tiltakozások, a nemzetközi fórumok előtt zajló viták sem hozták közelebb a megoldást. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak komoly erkölcsi és anyagi veszteséggel lehet kilépni az előnytelen beruházásból. A Szigetközben, a Mosoni Duna mentén a természeti károk felszámolása, az ökológiai egyensúly helyreállítása még évekig tartott.
Ifjabb Maléter Pál levele Kádár Jánoshoz, az MSZMP első titkárához, amelyben édesapja földi maradványainak hollétéről érdeklődik
1988. december 14.
XIX–J–1–k–1988–4–1–10540, gépelt, aláírással hitelesített másodlat, telefax
Magyarország a ’70-es évek közepétől vált a nyugatnémetek kedvelt idegenforgalmi céljává. A ’80-as években a balatoni kempingekben, szállásokon alig lehetett üres helyet találni a szezonban. Mivel Magyarországra a keletnémet turisták is szabadon beutazhattak, gyakran itt találkoztak nyugati rokonaikkal, ismerőseikkel. A német egység megteremtésében Magyarország geopolitikai helyzete miatt kulcsszerepet játszott. Időközben megtörtént a nyugati határzár feloldása, miután a megváltozott politikai helyzetre és takarékosságra hivatkozva a Határőrség Országos Parancsnoksága még 1988. október 27-én kezdeményezte Magyarország nyugati határán a műszaki zár felszámolását. 1989 nyarán egyre nagyobb létszámú keletnémet menekült csoportok kértek segítséget a budapesti és a prágai nyugatnémet követségeken. 1989. augusztus 14-én ideiglenesen be kellett zárni az NSZK budapesti nagykövetségét, mert már nem tudták befogadni a kivándorolni szándékozó keletnémet-állampolgárokat. A Reuter brit hírügynökség szerint a hónap első felében 1100 keletnémet szökött át a magyar határon Ausztriába. 1989. augusztus 19-én Sopron közelében a „Páneurópai piknik” keretében megnyitott határon keresztül mintegy 300 keletnémet állampolgár menekült Ausztriába. Az augusztus 20-ai ünnep alatt a hét végén 1000 NDK-állampolgár lépte át a határt. Mégis egyre inkább nőtt a keletnémet menekültek száma Magyarországon. Augusztus 22-én újabb menekült tábort kellett nyitni Csillebércen. A következő napon a magyar–osztrák határ egész szakaszán ugyanabban az időben több száz NDK-állampolgár egyszerre kísérelt meg átjutni a határon. Másnap Horn Gyula külügyminiszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Magyarországon tartózkodó közel 200 ezer keletnémet állampolgárból legalább 20 ezren nem kívánnak hazájukba visszatérni. Augusztus 25-én a Magyarországon tartózkodó NDK-menekültekről tárgyalt Bonnban Németh Miklós kormányfő és Horn Gyula külügyminiszter. Augusztus 31-én váratlanul ismét Berlinbe utazott a külügyminiszter. A Reuter brit hírügynökség szerint ekkorra már több mint hatezer NDK-állampolgár szökött át Magyarországról Ausztriába. 1989. szeptember 10-én a magyar kormány bejelentette, hogy szeptember 11-én 0 órától engedélyezi a keletnémet állampolgárok kiutazását nyugati országokba. A következő három napban több mint 12 ezren éltek a lehetőséggel. A magyar kormány az ország nyugati határainak megnyitásával átvágta az Európát négy évtizede megosztó vasfüggönyt. Az esemény államközi diplomáciai konfliktust okozott a kelet-berlini kommunista vezetéssel, Moszkva viszont csak visszafogott, a beavatkozási szándéknak még a látszatát is kerülő nyilatkozatokat tett közzé.
 | Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség Országos Parancsnokának jelentése Földes Jenő rendőr altábornagy, belügyminisztériumi államtitkár részére az elektronikus jelzőrendszerek bontásáról 1989. június 7. XIX–B–10–1989–XIII/9f., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány | ||
| Helmut Kohl német kancellár Németh Miklós miniszterelnökhöz írt köszönő levele, valamint állami támogatás kérése a Magyar Máltai Caritas-Szolgálat tevékenysége részére 1990. február 28. XIX–A–a–at Szám nélkül, 10. d., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány |  | ||
Magyarország már a hatvanas években rendezte a legtöbb nyugati állammal diplomáciai kapcsolatait, amelyeket azok többnyire 1956 után szakítottak meg. A rendszerváltozás idejére két állam maradt, amellyel évtizedek óta nem rendezték a viszonyt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság követelésére az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. április 4-én kiutasította az országból Angelo Rotta pápai nunciust azzal a hivatkozással, hogy az 1944. október 15-ei proklamáció után is a helyén maradt, és ezzel de facto elismerte a németeket kiszolgáló Szálasi-kormányt. Nem vették figyelembe, hogy a főpap a vatikáni menlevelekkel zsidók ezreit mentette meg a nyilasterror idején. A nuncius távozása azonban még nem jelentette a kapcsolatok megszakadását, az csak 1949 januárjában következett be. Akkorra egyértelművé vált, hogy a magyar katolikusokat a kommunista diktatúra teljesen el kívánja szigetelni Rómától. A hatvanas években, a kapcsolatok enyhülése idején sem merült fel érdemben a diplomáciai viszony rendezése. Erre teljes negyven évet kellett várni. 1989. február 9-én Magyarország ismét diplomáciai kapcsolatot létesített a Vatikánnal.
Izrael állammal 1967. június 12-én, a „hatnapos háború” miatt szakította meg a Magyar Népköztársaság a diplomáciai kapcsolatokat. A következő huszonkét évben a magyar állampolgárok érdekeit Izraelben a Svéd Királyság látta el, Izrael érdekeit pedig Svájc képviselte a Magyar Népköztársaságban. 1989 szeptemberében emelték ismét nagyköveti szintre a kapcsolatokat.
 |
Bogye János rendőr altábornagy, a BM III. Főcsoportfőnökség helyettese köszönőlevele Kővári Péter külügyminiszter-helyettesnek a hírszerzők konzuli és diplomáciai kiutaztatásáért, fedéséért
1988. december 19.
XIX–J–1–j–1988–II–10–004924., gépelt, aláírással hitelesített eredeti példány
