2005. április 15-én találkoztunk először Roberto Visintinnel a településen. Heim Géza híres 1916. május 8-ai aknarobbantásának a helyszínét kerestük, amikor véletlenül a történész végzettségű munkavédelmi szakember és családja házának a kertjében kötöttünk ki. Ő volt az első ember, akit a településen megismertünk. A helyszínre később is rengetegszer visszatértünk, hisz a kert maga volt az egykori harcmező, a doberdói 16-os védelmi szakasz, itt játszódtak Kókay László doberdói naplójának az eseményei is, amit az alapítványunk könyvben is kiadott. Megismerkedtünk később Roberto szüleivel, majd 2007-ben megnyílt a kis múzeum is a faluban, s szépen lassan a település és a környéke számtalan lakója az ismerősünk, nagyon sok pedig a barátunk lett.

A Visintini család házának a kertje, az egykori doberdói 16-os védőszakasz 1916-ban a legvéresebb harcok helyszíne volt. A 2022. augusztus 27-ei hétvégén ismét bejártuk a család által kitisztított kert egy részét, a legtöbbet Heim Géza parancsnoki kavernájánál időztünk.

(Fotó: Rózsafi János)

Roberto Visintin 2018. augusztus 2-án bekövetkezett halálának a híre mélyen megrendített bennünket. 43 éves korában ragadta el a hirtelen jött betegség. 2019-ben a szülei, Marino Visintin és Evelyn Todd ötlete, amelyben a hadtörténelem iránt is érdeklődő fiuk emlékét egy magyarországi egyetemistáknak adandó díj segítségével is szerették volna megőrizni a lelkünk mélyéig hatolt. Örömmel vállaltuk, hogy évente meghirdetjük a fiuk nevét viselő pályázatot és részt veszünk a díjazottak kiválasztásában.

Az ösztöndíj kiírói megbízásából 2020-ban először ítéltük oda a Roberto Visintin-díjat, majd a következő években rendre meghirdettük a pályázatot, amelyen első világháborús és/vagy olasz vonatkozású, 19–20. századi témával foglalkozó, elsődleges forrásokon alapuló, magyar vagy olasz nyelvű mesterszakos szakdolgozatokkal, lektorált tanulmánnyal lehetett részt venni. Az ösztöndíj magyarországi kuratóriumát az alapítványunk felkérésére dr. Bartók Béla, dr. Juhász Balázs és dr. Stencinger Norbert, a korszakkal foglalkozó történészek, oktatók alkotják.

Csoportkép a Roberto Visintin-díj 2020–2022. évi díjazottjaival a Visintini család egykori harcmező közepén épült háza előtt. A kép közepén Evelyn Todd és Marino Visintin az adományozók, mellettük Marco Vittori, Sagrado önkormányzatának a polgármestere, ahová a település is tartozik. A polgármester úr is köszöntötte a díjazottakat, s részt vett a díjak átadásában.

(Fotó: Juhász Balázs)

A pandémia miatt az első két évben nem nyílt lehetőség a kiírók és a díjazottak találkozására. Az idei volt az első személyes részvétellel zajló díjátadó ünnepség, amire az előző évek nyerteseit is elvittük az első világháborús magyar vonatkozású emlékekben gazdag településre. Takács Bálint, a Debreceni Egyetem történész hallgatója, majd doktorandusza volt a 2020., Harányi Nikolett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–földrajz szakos hallgatója a 2021. és Lukács Patrik az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–levéltár szakos hallgatója a 2022. évi díjazott.

A díjazottak balról jobbra: Harányi Nikolett, Lukács Patrik és Takács Bálint. Mindannyian bemutatták a tudományos tevékenységüket.

(Fotó: Juhász Balázs)

A hétvégi utazás során San Martinón túl néhány további Isonzó melletti magyar emlékhelyet is felkerestünk és megmutattunk a díjazottak számára. A díjátadóra történő kiutazás megszervezésében a Magyar Nemzeti Levéltár támogatása jelentett segítséget a számunkra.

Díjazottak és a bírálók San Martino del Carsóban az egykori Templomdombon, ahol a m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emlékműve kínált remek hátteret egy közös emlékfotóhoz.

(Fotó: Juhász Balázs)