F. Kiss Erzsébet abban az időszakban volt az Országos Levéltár munkatársa, amelyet tekinthetünk a levéltár hőskorának, amelyet az 1956 utáni pusztulás helyrehozatala, a levéltári iratok megismerését kiemelkedő módon elősegítő repertóriumok és ismertető leltárak elkészítése, a közigazgatástörténeti sorozat kötetinek megjelenése jellemzett. A korszakot egyértelműen Ember Győző neve fémjelezte, aki vasfegyelemmel irányította a levéltárat. Ám olyan emberek nevéhez is fűződik ez az időszak, akik a világháborút követően vettek részt két újjáépítésben (Maksay Ferenc, Bélay Vilmos, Trócsányi Zsolt, Nagy István), vagy az újabb nemzedék kiváló levéltárosai közül kerültek ki, mint F. Kiss Erzsébet.

F. Kiss Erzsébet pedagóguscsaládba született Vásárosnaményban, iskoláit Nyírbátorban, Nyíregyházán és Budapesten végezte, majd 1959-ben nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol történelem–könyvtár szakon kezdett, de az első évet követően a könyvtár szakot lecserélte a levéltár szakra. 1964. szeptember 1-jén az Országos Levéltárba került, és mivel csak rövid ideig dolgozott Kecskeméten, kimondhatjuk, hogy egész életét az intézményben töltötte. A kilenc kecskeméti hónapot leszámítva 2005-ig végig az Országos Levéltár dolgozója volt. Az ő nevéhez fűződik, hogy az 1956 utáni tűzvészt követően a kamarai levéltárakat sikerült régi rendjébe visszahelyezni, egyben számos iratanyagot ő maga rendezett munkája során. A Magyar és Szepesi Kamarák repertóriumai, valamint a Magyar Kamara ismertető leltára dicsérik mindig alapos, pedáns munkáját. Történészi érdeklődése a 16–17. század irányába vonzotta, Sinkovics István tanítványaként bölcsészdoktori disszertációjában a Nádasdyak szervitori körének bemutatását tervezte. Ember Győző szigora azonban ezt az elképzelését felülírta. Főigazgatói utasításra az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc közigazgatástörténetében kellett elmélyednie, és ezt a tőle megszokott eltökélt alapossággal meg is tette. Kiss Erzsébet több tanulmányt írt e témakörben, rendezte és repertorizálta a szabadságharc levéltárát, elkészítette a szabadságharc miniszertanácsi jegyzőkönyveinek német nyelvű kiadását és megjelentette a minisztériumok igazgatástörténeti monográfiáját. 1971-ben summa cum laude védte meg bölcsészdoktori disszertációját, amelyet az 1848–49-i Belügyminisztérium közigazgatástörténetéről írt.

F. Kiss Erzsébet a levéltárosok számára etalon volt. Munkásságával is kivívta ezt, de még inkább azzal, hogy segítőkészen állt rendelkezésére azon fiatalabb kollégáknak, akiken látta, hogy az ő mércéje szerint is rendelkeznek a levéltárosok jellemvonásaival: eltökéltség, kitartás, alapos szakmai ismeretek. Segítségnyújtása, tanítása közben sosem éreztük, hogy kioktató lett volna, sosem erőszakolta rá magát senkire. A tőle megszokott finomsággal és útmutatással egyengette utunkat, és közben észrevétlenül csepegtette belénk a levéltári források iránti szeretetet és tiszteletet, egyben azt, hogy szakmailag kellően megalapozott véleményünket öntudatosan képviseljük. Amellett, hogy kollégái mindig szeretetteljes megbecsüléssel gondoltak rá, pályája során hivatalosan is több alkalommal kapott miniszteri szintű elismerést. Amikor Lakos János főigazgató 1995-ben megalapította a Pro Archivo Regni díjat, szinte mindenki számára egyértelmű volt, hogy azt ő kapja meg elsőként. 2003-ban — noha emlékei egykori főigazgatójáról nem voltak épp kellemesek — az Ember Győző-díjat vehette át. Ugyan nem törekedett arra, hogy a levéltárban vezetői állást töltsön be, 1999 és 2002 között az I. Feudalizmus-kori Kormányszervek Főosztályának irányítását vette át Nyulásziné Straub Évától, és ezt a feladatát is a tőle megszokott megfontoltsággal látta el.

F. Kiss Erzsébet emléke azokban, akik őt ismerték, mindig fennmarad, hiszen a kamarai levéltár iratai között kutatva szorgos munkájának nyomaival lépten-nyomon találkozhatunk, sajátos kézírását számtalan helyen fedezhetjük fel, és juthat eszünkbe ő maga és mindaz, amit tőle tanulhattunk.

Fábiánné Kiss Erzsébet búcsúztatását 2024. szeptember 26-án 15 órakor a Szt. Gellért Plébánia altemplomában (Budapest-Kelenföld, Bartók Béla út 149.) tartják.

H. Németh István