Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója a konferencia megnyitását követő előadásában a szép számú hallgatósághoz közelebb hozta a hazai levéltárak kialakulásának történetét, majd Ember Győző levéltárvezetői tevékenységéről is szót ejtett, rámutatva, hogy ugyan az intézmény élére, mint politikai kinevezett került, azonban munkáját végig a szakmaiság határozta meg.

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója
Fotó: Varga Máté (MNL OL)

A második előadó, Rácz György, az MNL országos levéltári főigazgató-helyettese szó szerint Ember Győző hagyatékáról beszélt. Miután kifejtette, hogy a kortársai között voltak, akik kritikusan szemlélték szakmai tevékenységét, bemutatta Ember Győző irathagyatékát, amely a levéltár állományában külön fondként (P 2093) megtalálható. Kulcsár Krisztina, az MNL OL főlevéltárosa Ember Győző életének egy fontos állomását, az 1933–1934-es bécsi kutatóútját mutatta be. Az előadásból kiderült, hogy a Haus-, Hof- und Staatsarchivban teljes mértékben kihasználta idejét, amelynek eredményeképpen gazdag cédulagyűjteményt hozott létre. Ezek a jegyzetek ma unikális értéket képviselnek, mivel az általa kutatott anyag egy része 1945-ben elpusztult a második világháború viharában.

A következő előadó, Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltára (BFL) főigazgatója Ember Győzőt, mint történészt jellemezte. A prezentáció során a felszínre került, hogy a néhai levéltári főigazgató viszonylag kevés történettudományi munkát publikált, valamint egyes gazdaságtörténeti írásai nem feltétlenül képeztek maradandó értéket, ugyanakkor az közigazgatástörténeti munkái közül többnek máig tartó hatása van, Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig című könyve pedig továbbra is alapműnek számít a témában.

Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója
Fotó: Varga Máté (MNL OL)
 

A konferencia névadóját Körmendi Tamás, az ELTE BTK docense egy újabb oldaláról, mint oktatót vizsgálta. Az előadás rávilágított, hogy a levéltár szakon címzetes egyetemi tanárként megforduló Embert száraz, azonban nagyon alapos oktatóként jellemezték egykori tanítványai. Ember Győző részt vett a levéltárosképzés megreformálásában is, amely munka során felsejlett a szakmáról alkotott elképzelése is, amely szerint a stúdium során nem történészeket, hanem az iratok kezelését ellátó szakembereket kell képzeni a levéltárszakon.

Reisz T. Csaba, az MNL OL címzetes főigazgatója előadásában a levéltárban folyó tudományos munkát járta körül. Az előadás témája átvezetett a második, szakmai kérdéseket vizsgáló szekcióra. Reisz T. Csaba kiemelte, hogy Ember Győző huszonkilenc éves főigazgatósága alatt vált igazán nagy létszámú intézménnyé a Magyar Országos Levéltár. Ez alatt az időszak alatt már szabályozni kívánták, hogy a munkatársak esetében mi minősül tudományos tevékenységnek, így a kutatónapok intézményével is kiemelten foglalkoztak. A prezentációból az is kiderült, hogy Ember Győző főigazgatósága alatt az intézmény által kiadott kötetek száma jelentősen emelkedett.

A délutáni szekció előadásai lazábban kötődtek Ember Győzőhöz, azonban a levéltáros szakma kérdéseivel foglalkozó prezentációkban is felsejlett a korábbi főigazgató személye. Ilyen volt Laczlavik György, az MNL OL főosztályvezetőjének előadása is, aki a családi levéltárak rendezése körül az 1950-es, 1960-as években kialakult vitát mutatta be. A Levéltári Közleményekben Bakács István, a családi levéltárakkal foglalkozó levéltáros által indított vitához maga Ember Győző és Borsa Iván, a Levéltárak Országos Központjának vezetője is hozzászólt. Az eltérő nézőpontokra rámutató vita eredményeképpen végül Bakács István dolgozhatta ki a családi levéltárakra vonatkozó utasítás tervezetét, amelyet Ember Győző is engedélyezett.

Csízi István, az MNL OL főosztályvezetője szintén egy rendszerezéssel kapcsolatos témát járt körül: a szekciók és fondfőcsoportok kérdését. Az Új Magyar Központi Levéltárban bevezetett szekciók kodifikálásának ügye az 1970-es években komolyabb szakmai vitát eredményezett, amelyet külön testület is vizsgált Berend T. Iván vezetésével. Az előadó emellett rámutatott: a szekciók rendszere nem feltétlenül a legjobb megoldás egyes ügykörök iratanyagának osztályozása, tagolása esetében.

A BFL főlevéltárosa, Horváth J. András A levéltárak rendezésének és leírásának kézikönyve című 1898-ban Hollandiában kiadott szakkönyvet mutatta be. Mint az előadásból világossá vált: a jelenleg is alapvető fontosságú kézikönyv nagy hatással volt a magyarországi levéltártudományra, dacára annak, hogy a műnek csupán egyetlen nyersfordítása készült el, Ember Győző főigazgatósága alatt.

Sipos András, a BFL főosztályvezetője Ember Győző levéltártudományi munkássága kapcsán terminológiai kézikönyvét elemezte, amelyen egymaga dolgozott tíz éven keresztül. Előadásában kitért arra is, hogy milyen szerkesztési dilemmák ütötték fel a fejüket a kötet összeállítása során. Egyben hozzátette: jelenleg is problémát okoz a magyar levéltári szakterminológia helyzete, mivel annak fejlesztése, frissítése Ember Győző kézikönyvének megjelenése után elmaradt.

Mikó Zsuzsanna, az MNL általános főigazgató-helyettese
Fotó: Varga Máté (MNL OL)

Az emlékkonferencia záróelőadását Mikó Zsuzsanna, az MNL általános főigazgató-helyettese tartotta, aki rámutatott: Ember Győzőnek intézményvezetőként öt éves működési terveket kellett bemutatnia, a levéltárosi hivatásról való felfogását pedig alaposan befolyásolta egy amerikai tanulmányútja, amely értelmében inkább az igazgatási, és nem a tudományos szerepkör fontosságát hangsúlyozta. A levéltárak perspektíváiról szólva pedig arról beszélt, hogy újabb feladatok, kihívások állnak szemben a mai intézményekkel, amelyeknek az önmeghatározásukat is definiálni kell, hogy a fenntartók, valamint a nagyközönség számára világos legyen a működésük.

Ember Győző hagyatékának újragondolása

Fotók: Varga Máté (MNL OL)