1919. október 27-én született Aszódon, és itt végezte középiskolai tanulmányait is (1929–1937) a Bányai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerület Aszódi Petőfi Reálgimnáziumában. 1937–1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, földrajz–történelem szakon végzett. Eötvös kollégista volt, 1943–1944. évben Szekfű Gyula demonstrátora az egyetemen. Szekfűnek köszönhette későbbi féléves párizsi ösztöndíját is (1946–1947). A Magyar Történettudományi Intézet díjtalan gyakornoksága (1941–1943) után 1944-ben a Fővárosi Levéltárba került levéltárosnak. 1958-ban áthelyezték az Országos Levéltárba, ahol levéltáros, majd főlevéltáros lett, később az I. Osztály (1867 előtti kormányhatóságok iratai) osztályvezető-helyettese (1978–1980). 1982-ben vonult nyugdíjba.

A hivatali munka mellett jelentős eredményeket alkotott történészként is: kutatási területe a magyar gazdaság-, város- és közigazgatás-történet 1526 és 1867 közötti korszaka volt. 1944-ben doktorált A mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korában, 1849–1867, című munkájával, kandidátusi fokozatot pedig 1967-ben kapott a magyar kamara 1686–1848 közötti hivataltörténetének feldolgozásával (A magyar kamara, 1686–1848, Budapest, 1971.). 1988-ban védte meg akadémiai doktori értekezését a magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás 1528 és 1686 közötti történetét feltáró monográfiájával. Ezt a munkáját nem sikerült akkor kiadni, az Országos Levéltár 2014-ben kapott NKA pályázati támogatást a kézirat megjelentetésére. A kötet készülő kiadásának hírét a szerző még megérte. Miként ez, Nagy István más kötetei és írásai alapvető fontosságúak a korszak kutatói számára, rendszeresen használják mind a napi kutatómunkához, mind pedig az egyetemi oktatásban. Egész emberöltőn keresztül az akkori megyei levéltárak nagyságával vetélkedő kormányhatóság, a helytartótanács referenseként tékozló nagyvonalúsággal osztotta meg felhalmozott ismereteit az arra érdemesített hazai és külföldi kutatókkal és a hozzá beosztott gyakornokokkal.

2014. november 5-én, 9.45-kor helyezik végső nyugalomra az Óbudai temetőben.