Dózsa György. Kultusz és történelem
 

című kötete. A szerző az 1514-ben, az oszmánok ellen hirdetett keresztes hadjárat során lázadássá fajuló események vezéralakjáról – az 1514-ben „15 perc hírnév”-et szerző – Székely, avagy Dózsa Györgyről az utóbbi 150 évben élő kép kialakulását vizsgálja és változását (illetve változatlanságát) mutatja be. A lázadás ugyan múló epizód volt a Magyar Királyság életében, és jóllehet valós problémákat is a felszínre hozott, de a „nép” mégsem alkotott róla meséket, történeteket és nincsenek róla adomák, legendák sem (szemben „Kossuth apánkkal” vagy Ferenc Józseffel). Dózsa igazi kultuszát minden bizonnyal Márki Sándornak köszönhetjük, aki 1883-ban publikált először tudományos apparátussal ellátott életrajzot róla. Ennek szövegében bővített kiadása 1913-ban a Magyar történeti életrajzok sorozatban jelent meg, beemelve ezzel személyét a „történészi kánonba”. Pár évtized múltával aztán a politikai helyzet gyökeres megváltozása révén a széles nagyközönség is megismerhette. 1947-ben ugyanis Dózsa bekerült „a szabadságharcosok klubjába”: az akkori papír húszforintos az ő kitalált arcképét ábrázolta, aminek révén ez vált Dózsa György elfogadott portréjává.