Örkény Kulcskeresőkje Szolnokon, 1975-2021

2021.09.13.

„Arra törekszünk mindig, hogy a nézőt olyan világgal és oly módon szembesítsük, hogy az elhangzott szó életet, igazságot, emberséget fakasszon. Gondolkodásra ingerlő színház szeretnénk lenni. […] Azt akarjuk, hogy esténként az a három óra, amit a néző nálunk, velünk tölt, az semmiképpen ne legyen valami könnyen elfeledhető időtöltés. Ellenkezőleg, aki megváltja a jegyét, életének azt a néhány óráját éppen olyan aktívan és a játékban való személyes részvéttel élje, mintha saját életét élné: folytassa vitáit, oldódjék fel valamiben.”[1]

A jászberényi születésű rendező, színházigazgató Székely Gábor 45 évvel ezelőtti mondatai ma is megfontolásra méltók. Az ekkor a harmincas évei elején járó Székely feltette az országos térképre a szolnoki színházat, rendezéseit sokszor, sokan tekintették hivatkozási alapnak. „1978-ban, amikor Székely a Nemzeti Színházba került, hitelesítették szolnoki szakmai és közönségsikerei, az Örkény-trilógia, a két Moliére-darab, a Három nővér, az Athéni Timon meg a Boldogtalanok. Őutána már nem lehetett kisebb igénnyel és kevesebb eltökéltséggel színházat csinálni a Tisza-parti városban. Etalon lett a működése, az igényessége és az eredményessége.”[2]

Itt és most az Örkény-trilógia[3] (Tóték, Macskajáték[4] és Kulcskeresők; a két utóbbi ősbemutató) harmadik darabja, a Szolnok városának 900. jubileumára írott Kulcskeresők érdekel bennünket, hiszen 2021. szeptember 17-én ezzel a – ha a bevezetőre gondolunk, akár szimbolikusnak is mondható – darabbal kezdődik a Szigligeti Színház 2021/2022-es évada – immár Barabás Botond direktorsága alatt.
 

Forrás: Film Színház Muzsika, 1975/45. szám, 17.

 

Örkény István és Szolnok

 

„Nagyapám Szolnokon élt, és én egyszer egy teljes vakációt töltöttem itt, nála. […] Ami a szolnoki adatokat illeti, csak családi beszélgetésekből, hallomásból tudom, hogy volt Szolnokon egy cukorgyár, egy holt Tisza-ág. Egyetlenegy valóságos emlékem is van, itt láttam életemben először igazi szecskavágót. Kézi hajtású szecskavágót.”[5]

Ez a bizonyos nagyapa Ösztreicher Lipót volt, kereskedő, szeszgyáros, a Szolnoki Kereskedelmi Bank és Takarékpénztár vezérigazgatója, az Osztrák-Magyar Bank cenzora, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei bizottsági tag, Szolnok városi képviselő, aki „ugy a haladás, mint a jótékonyság terén szerény közkatonája volt az uttörők táborának”.[6] Az 1916. augusztus 10-én, 74 éves korában elhunyt Ösztreicher Lipót – nejével együtt – a szolnoki izraelita temetőben nyugszik.

Örkény István nagybátyjai közül Nándor vitte a családi üzletet. 1919. május 3-án a vörösök kivégezték.[7] Oszkár bank- és váltóüzletet vezetett Szolnokon. 1928-ban hunyt el Budapesten. Nejével – Stein, majd Csobaji Margittal – együtt sokat foglalkoztak vele a Csobaji József halálát követő örökségi ügyben.[8]

Örkény édesapja, Ösztreicher, 1906-tól Örkény Hugó gyógyszerészként dolgozott Budapesten.

 

Kulcskeresők
 

Forrás: MNL JNSzML XXIII.15. 21P0 13033-72/1975.

 

„– A Szolnoki Városi Tanács engem is felkért, hogy Szolnok 900. születésnapjára írjak egy darabot. Én már ezer szállal a budapesti Vígszínházhoz vagyok ugyan kötve, de a megtisztelő felkérést mégis elfogadtam, hiszen Szolnokhoz is nagyon szép emlékek fűznek: onnan indult el a Macskajáték.

– Mi a darab címe?

– Kulcskeresők. Voltaképpen egy elveszett lakáskulcsról szól, mely elvesztésekor még csak jelentéktelen, hétköznapi tárgy volt, de a körülmények úgy alakulnak, hogy fontossága egyre nő és a végén már élet-halál kérdéssé válik...”[9]

 

Koltai Tamás kritikájában így fogalmazott: „Mielőtt hozzákezdtem ehhez a cikkhez, megpróbáltam leírni a Kulcskeresők cselekményét. Nem sikerült. Pontosabban egyszer nem sikerült. Bárhogyan igyekeztem, képtelen voltam olyan egységes cselekményfonalat találni, amelyre ráfűzhető a játék összes gondolati gyűrűje. Sikeresebbnek látszott több Ariadné-fonállal gazdálkodni. Lecövekeltem őket egyenként, és megindultam befelé, a tökéletesen egyszerű, áttekinthető, világos gondolatszerkezet labirintusába.”[10]
 

Forrás: MNL JNSzML XXIII.15. 21P0 13033-69/1975.

 

Továbbiak

 

https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/orkeny-istvan

http://orkenyistvan.hu/totek_macskajatek_kincskeresok

Szabó B. István: Örkény. Budapest, 1997. Online: https://mek.oszk.hu/06900/06977/06977.pdf

http://www.blogszolnok.hu/szoborPark_hianyzo_orkeny

 



[1] Valkó Mihály: Beszéljünk a színházról. In: Szolnok Megyei Néplap, 1976. május 20. 4.

[2] A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája. Szerk. Jákfalvi Magdolna – Nánay István – Sípos Balázs. Budapest, 2016, 281.

[3] Tóték, 1969. május 2., Macskajáték, 1971. január 15. és Kulcskeresők, 1975. november 15.

[4] A Macskajátékot Prágában is bemutatták 1974-ben. „Ez az előadás is óriási siker lett, minden esti ünnepléssel. És azóta a Macskajáték csaknem klasszikus nemzeti drámának számít a cseh irodalomban. Számtalanszor játszották és játsszák ma is, és az előadásról készült tévéfelvételt is néha még sugározzák. A premieren annál a mondatnál, amikor Orbánné azt mondja: »Azt hitte, az oroszok azért csinálták a háborút, hogy az ő rozzant fúrószékét hazavigyék a Kremlbe!«, megállt az előadás. Egészen hihetetlen volt a kor és a darab találkozása. És az elfojtások, amelyek muszáj, hogy egyszer kitörjenek. Ez gyönyörű volt.” A második életmű, 234-236.

[5] Szolnok Megyei Néplap, 1971. január 15. 5.

[6] Haladás, 1916. augusztus 13. 2-3.

[7] Anyakönyvi bejegyzése: MNL JNSzML XXXIII.2. Szolnok halotti, 264/1919.

[8] Nyírvidék, 1928. február 7. 4.

[9] Esti Hírlap, 1974. október 17. 2.

[10] Koltai Tamás: Kudarcaink tragikomédiája. In: Színház, 1976. február, 1-5.

 

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros

Utolsó frissítés:

2021.09.13.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges