Jelenlegi hely
„mint egy süveg olly láng jött ki az istálló tetején” - Az 1792-es török követség és a kiskunhalasi tűzeset
A török követ (Eba-Bekir-Ratib effendi) és népes, 112 főt számláló kísérete még 1791 novemberének közepén indult el Sumlából (ma Sumen, Bulgária) és január 25-én érkezett meg Pestre. A Helytartótanács igen kényesen ügyelt arra, hogy a török követség óhajait az átmeneti szállást biztosító települések a lehető legnagyobb mértékben kielégítsék. Ennek megfelelően levélben értesítették a vármegyéket a szálláshelyekkel vagy éppen az étkezéssekkel kapcsolatos igényekről.
A török követség Temesvártól Bécsig tartó utazásáról készített útvonalterv az érkezések várható idejével
(MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 1. 241/1792.)
Mint a fenti forrásban is olvasható, a török követ útvonala – a korabeli utazási lehetőségek figyelembevételével – a Kiskunságon keresztül vezetett, sőt annak három települését (Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Kiskunlacháza) is érintette. A követség végül a tervezetthez képest egy nappal később, 1792. január 20-án érkezett meg Kiskunhalasra, és a Helytartótanács által megszabott feltételeknek eleget téve, a követet és a kíséretét a település kvártélyházában szállásolták el. A dolgok alapvetően rendben mentek egészen éjféltájig, ekkor ugyanis a kvártélyház végében levő istálló ablakán tűz csapott fel.
A tüzet a követség mellett segítő, egyébként a lovakat őrző magyar helybeliek észlelték, sőt ekkor még a helyszínen volt a település egyik szenátora is. Mikor észrevették a tüzet, többen is kiabálni kezdtek, majd nekiálltak menteni a menthetőt: kivezették a lovakat az istállóból és próbáltak úrrá lenni a lángokon. Egy török azonban – aki a források szerint valószínűleg azon lovaknak volt a lovásza, amelyek a meggyulladt istállóban voltak – kivont karddal kezdte üldözni az egyik helyi tanácsbélit, Kotsi Mihályt. A férfi természetesen próbált elmenekülni, ám a sötétben megbotlott és elesett, mire a török a földön fekvő elöljárót kezdte el szabdalni, aki emiatt a karján négy helyen, valamint két ujján sérült meg. A férfi segélykiáltásaira odafutott egy szegedi kocsis is, ám ő még rosszabbul járt, mivel a török keresztül szúrta a férfi combját. A tanúvallomásokból később kiderült, hogy az esetnek volt még egy harmadik, szintén helybeli sértettje is: őt a török az arcán vágta meg.
A török lovász tombolása sajnos csak tovább rontott a helyzeten, mivel a történteket látva „az egész népség haza ment, s félvén, hogy szerencsétlenség esik, nem is mert a tűzoltásra menni”, tehát félő volt, hogy az egész település veszélybe kerülhet. Az esetről készült jelentés szerint csak 3-4 ember maradt a helyszínen a tüzet oltani és úgy kellett gyorsan, házról házra járva visszahívni a helyieket. Éjjel két óra körül a tűz már annyira lecsillapodott, hogy a főbíró beszélni tudott a török követséggel együtt utazó császári felügyelővel, Schwinddel, aki ígéretet tett, hogy reggel kivizsgálják az ügyet. Reggel együtt felkeresték a török követet és tolmács segítségével elmagyarázták a történteket. A találkozó során az egyik hadnagy még hozzátette, hogy az egyik katonája elvileg látta, hogy egy török gondatlansága okozta a tüzet. Az ügy azzal zárult, hogy a török követség elhagyta a települést, további vizsgálatot pedig se a császáriak, se a törökök nem végeztek.
(MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 1. 342/1792.)
Kiskunhalas városa így magától folytatta le a nyomozást, hallgatott meg szemtanúkat és tett jelentést a Jászkun Kerület főkapitányának. A vizsgálatból kiderült, hogy a megégett épület falát és tetejét javítani kellett, a teljes kár kb. 288 forint 30 krajcárra rúgott. Ezen felül mivel az épületben eredetileg a helyi seborvos lakott, így az ő, padlásain tárolt ingóságaiban is rengeteg kár keletkezett. A megsérült holmik között találunk használati tárgyakat (fazék, lapát, kosár), ruhaneműket (ing, keszkenő, abrosz, ruha stb.), élelmiszereket (hagyma, bab, kukorica), valamint orvosi kelléket (bábaszék) és gyógynövényt (kínai csüdfű-gyökér és egyéb, pontosan meg nem nevezett gyógynövények) is.
A tűzesetben megsérült házról készült kárfelmérés és Pándi Ferenc helyi seborvos megsemmisült ingóságairól készült lista
(MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 1. 342/1792.)
Pándi Ferenc helyi seborvos látleletei szintén megtalálhatóak a jelentésben. Eszerint Kocsi Mihály szenátor karján négy sebet talált: mindegyik mintegy két hüvelyknyi nagyságú (kb. 6,5 centiméter) volt, valamint ugyanazon a kezén három ujján (mutató-, középső és gyűrűsujján) is vágás keletkezett. A tanácsbéli tehát minden valószínűség szerint védekezés közben, a karját és a kezét maga elé téve szerezte a sérüléseket. A segítségére siető kocsis két sérülést szenvedett el: a jobb szeménél egy kb. 1 centiméteres, csontig hatoló vágást, illetve a bal combján egy szintén egy centiméter szélességű, kb. 2 centiméter mélységű sebet kapott. Elképzelhető, hogy a török visszafordulásból csapott oda a férfinek, aki így a jobb arcán és a bal lábán szerzett sebeket. A harmadik sérült a 68 éves Rébek István volt, aki a bal arcán kapott egy kb. 4 ujjnyi (kb. 8 centiméter) hosszúságú sebet. A seborvos a sebesülteket ellátta és azzal bocsátotta haza őket, hogy a sebeik nem életveszélyesek, rendben be fognak gyógyulni. Kezelési költségeik 8 forint 26 krajcárt tettek ki.
Pándi Ferenc helyi seborvos jelentése a sebesültek kezeléséről
(MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 1. 342/1792.)
A tűzeset tehát feltehetően egy török szolgáló miatt alakulhatott ki, ám ebben a kényes, békekötés utáni helyzetben, lényegében a követségi kapcsolatok újraindulása idején a császáriak képviselői nem akartak felesleges feszültséget gerjeszteni és esetleg ezen keresztül veszélyeztetni a nemzetközi kapcsolatok rendeződését. A követség körül szolgáló helybeliek vallomásaiból úgy tűnik, hogy az istálló ablakát valaki szénával dugaszolta be, ami aztán lángot kapott és ebből alakult ki a tűz. Ez alapján valószínűsíthető, hogy aznap éjjel igen hideg lehetett és valaki így próbált védekezni a betörő hideg ellen. A személyi sérülések ellenére szerencsére haláleset nem történt és a tüzet is sikerült időben megfékezni, ugyanakkor némi kár így is érte a települést és a helybeli seborvost. A török követ pedig folytatta útját előbb Pestre, majd tovább Bécsbe, hogy II. Lipótnak átnyújthassa a szultán megbízólevelét és elfoglalhassa a hivatalát. Eba-Bekir-Ratib effendi ugyanakkor már a feketébe öltözött fővárosba érkezett meg: II. Lipót ugyanis eddigre már elhunyt, így a követnek újabb hónapokat kellett várnia, mire az új uralkodóhoz szóló megbízólevele megérkezett és azt át tudta nyújtani I. Ferenc császárnak.
Forrás:
MNL JNSZML IV.1.b. Jászkun kerület közigazgatási iratai Fasciculus 1. 342/1792.
MNL JNSzML IV.1.b. Jászkun kerület közigazgatási iratai Fasciculus 1. 241/1792.
Felhasznált irodalom:
Morlin Adorján: A török szultán követe a régi Pesten IN Tanulmányok Budapest múltjából 10. Budapest, 1943. 209-218. old. – online: https://epa.oszk.hu/02100/02120/00010/pdf/BPTM_TBM_10_209-218.pdf (Letöltés: 2022. október 25.)
Összeállította:
Horváth Gergő
levéltáros, megyei levéltár-igazgatóhelyettes
Novemberi Hónap dokumentuma a Szolnok Televízió műsorán: https://www.szolnoktv.hu/hirek/diplomaciai-affer
Az Új Néplap hasábjain és az internetes oldalán megjelent írás a témában: https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2022/12/egy-zengzetes-kunsagi-torok-magyar-incidens-emleke-a-megyei-leveltarban
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges