„Minden kényszer nélkül” - Válogatás a téeszesítés befejezésének levéltári dokumentumaiból
Inkább pszichikai nyomással, mint veréssel, de többnyire mégiscsak kényszerrel vitték be a parasztságot a termelőszövetkezetekbe, akik tapasztalhatták, hogy a módszerek változásával finomult ugyan a kín, de teljesen mégsem szűnt meg. Szolnok megyében a mezőgazdasági földterület közel fele még az 1956-os forradalom után is magántulajdonban volt. Az 1958 decemberétől 1959. március végéig, alig 3-4 hónap alatt azonban szinte az összes egyéni gazdát beléptették a termelőszövetkezetekbe. Hosszas meggyőzésről és önkéntességről szó sem lehetett ebben a rövid időszakban. Elsősorban éjjel-nappali zaklatásokkal, a népnevelőknek nevezett agitátorok 3-4 óránkénti látogatásával, ígérgetésekkel és fenyegetésekkel, a gyárakban dolgozó családtagok és a gazdák főiskolákon, egyetemeken továbbtanuló gyermekeinek zsarolásával érték el a rendkívüli „sikert”. Ennek alapján büszkén jelenthették be a megyei pártbizottságon, hogy Magyarországon másodikként Szolnok megyében hajtották végre a mezőgazdaság teljes kollektivizálását.
A parasztság többsége beletörődött a sorsába, ám a durva erőszak ellen néhányan tiltakozni mertek. A „Dolgozók bejelentései” című pártbizottsági dossziéban összegyűjtött panaszos levelek (MNL JNSZML XXXV. MSZMP Megyei Biz. ir. 1. f.; 2. fcs. 1959. 41. ő. e.) számos durva és erőszakos esetről tanúskodnak.
Szolnok megyében fizikai erőszakra inkább csak a tsz-szervezésnek leginkább ellenálló, kisgazdapárti hagyományokat ápoló és erős tulajdonosi szemlélettel rendelkező felső-jászsági gazdákkal szemben került sor. Az agitátorok jelentései szerint a jásztelki tanyavilágban volt, ahol még 1959-ben is kint függött a szoba falán Horthy Miklós kormányzó képe. A legkirívóbb panaszos ügyeket, a megyei pártbizottság kivizsgálta. Ám a sértettek hiába írtak levelet a Népszabadságnak és a Magyar Rádió Szerkesztőségének, állításaikat Árvai István, jászberényi járási párttitkár és Czinege Lajos, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára alaptalannak és rágalmazásnak minősítette. Elvtársaikat minden fórumon megvédelmezték. A bántalmazások és a túlkapások tetteseit a felelősségre vonástól mentesítették. A forrásokból sajnos nem derül ki, hogy mi lett a sorsa a levélíróknak, azoknak, akiknek az önérzete legyőzte félelmüket és a nevüket is vállalva, az erőszak ellen tiltakozni mertek.
Az alábbiakban panaszos leveleket és pártbizottsági dokumentumokat adunk közre, amelyek egyértelműen cáfolják a Kádár-korszakbeli türelmes és fokozatos tsz-szervezésről terjesztett hazugságokat. A fiatal Nemoda Lászlót februárban hideg vízbe akarták állítani, majd egy órán át rugdosták és verték a „népnevelők.” Az idős Kaszap Sándort azzal „biztatták,” hogy a földje a tsz-be, ő pedig a szegényházba kerül. A törökszentmiklósi Koller József feleségét és halott édesanyját elképesztően durva szavakkal gyalázták. Balpataki Menyhért nevét pedig aláhamisították a belépési nyilatkozaton. Se szeri, se száma nem volt a törvénytelenségeknek, amelyekkel meggyorsították a parasztság tsz-ekbe kényszerítését. Ugyanakkor a hivatalos propaganda idilli, a valóságtól eltérő képet mutatott be az új életformáról, az elégedett és boldog tsz-tagokról. Ennek igazolására szolgáltak az 1960-as évek elején készült MTI fotók. (A Szolnok megyei panaszos levelek egy részét Ö. Kovács József A vidéki Magyarország 1945-1970. című, 2015-ben megjelent dokumentumkötetében közreadta.)
Kedves Magyar Rádió!
Én, Nemoda László, középparaszt gyermeke, édesapámnak ingatlan vagyona 15 kh egy tanyával. Én teljesen vagyontalan mezőgazdasági munkás vagyok, 25 éves, nőtlen. Ezzel a pár sorral panaszként fordulok a Magyar Rádióhoz. Ha lennének szívesek erről engem értesíteni, vagyis tájékoztatni, tulajdonképpen népnevelőink milyen módszert használhatnak ebben a dologban. Én legalábbis úgy gondolom, csak a nevelő munkát, más módszert nem. Miután voltak nálunk már azelőtt több ízben eléggé sokan úgy nappal, mint éjjel kocsin, gépkocsin, gyalog. II. hó 16-án szintén megjelent a gépkocsi a ház előtt. Kiszálltak hárman, fogcsikorgatva kérdezték, itthon a gazda, nincs. Hívtam be a szobába őket, de nem fogadták el. Azt mondták, menjünk az istállóba. Elkezdtek gorombáskodni, majd köteleztek, írjak alá a nyilatkozatnak. Mondtam, aláírt már az édesapám 14-én szombaton a csereingatlannak. Azt mondta K. László, hozzak egy vödör hideg vizet. Kérdem, minek? Majd beleállsz és gondolkozol. Nem hoztam. Csak azt akarták, írjak alá mindenhogy. Aztán megkezdték az ütést, rúgást és még kést húztak elő. Nyitva villogtatták. Ez jó ideig így ment, több mint egy órán át. Mire édesanyám kijött, akkor aztán nemsokára elmentek, de engem is akartak, hogy menjek velük. Az édesanyám nem engedett, végül azt mondta K. László népnevelő, ezt meg ne tudja senki, ami történt mert akkor jaj lesz nekem. Megkérem a Magyar Rádiót, szíveskedjenek levelemre minél előbb levélben válaszolni.
Cím:
Nemoda László
Jászárokszálláson
Tanya 873.
---------------------
A vizsgálat során nem sikerült Nemoda Lászlónak azt bebizonyítania, hogy a levelében foglaltak megfelelnek a valóságnak, annak ellenére, hogy a szembesítésnél a levélbe foglalt állításait fenntartotta. Ezért fegyelmi felelősségre vonást a népnevelőkkel szemben nem alkalmazhattunk. Megjegyezni kívánjuk, hogy Nemoda Ferenc és családja jelenleg sem tagja a termelőszövetkezetnek.
Szolnok, 1959. március 13.
Czinege Lajos
1. Nemoda László 25 éves jászárokszállási lakos panaszos levele a „népnevelők” terrorjáról a Magyar Rádió Szerkesztőségéhez
2. Kaszap Sándor 72 éves jászárokszállási lakos levele a Népszabadság Szerkesztőségének
3. Névtelen levél a Népszabadság Szerkesztőségének a jászárokszállási lakosok tömeges bántalmazásáról
Magyar Szocialista Munkáspárt Jászberény, 1959. március 5.
Járási Végrehajtó Bizottsága
Jászberény, Szabadság tér 1. - Telefon: 150.
Dolg/5/1959. Ikt. sz.
MSZMP Megyei Bizottsága
Czinege Lajos elvtársnak!
Kedves Czinege Elvtárs!
A névtelen levélíró panaszos levelében felveti, hogy Jászárokszálláson félholtra verik a parasztokat, míg csak be nem lép a tsz-be.
A panaszos levelet megvizsgáltuk és a községben nem találtunk olyan személyt, aki ilyen ügyet felvetett volna, bár azóta több gyűlés is volt a községben, de egyáltalán ilyen kérdés nem vetődött fel, véleményünk, hogy a levélíró felvetése nem fedi a valóságot.
Jászárokszálláson indult be legelőször a fejlesztési munka, a többi községben még csak felkészülések voltak, így ebben az időben részünkről több esetben voltak ellenőrzések a fejlesztési munkát illetően, de ilyen és ehhez hasonló durva hibákat nem tapasztaltunk.
Elvtársi üdvözlettel:
Árvai István[1]
Forrás: MNL JNSZML MSZMP Megyei Biz. ir. 1.f.; 2.fcs. 1959. 41. ő. e. 207-208; 210; 212-213; 274-275; 280-281. p.
-------------------------------
[1] Árvai István 1959-ben az MSZMP Jászberényi Járási Bizottságának titkára volt.
4. Árvai István járási párttitkár jelentése a névtelen levélben írtak valótlanságáról
Népszabadság Szerkesztősége
Levelezési Rovat
Rácz Mihály elvtársnak,
Budapest -
Kedves Rácz Elvtárs!
A megyei párt-végrehajtó bizottság megvizsgálta az Elvtársak által hozzánk küldött levelekben foglaltakat, amelyekben a levélírók azt állítják, hogy a tsz-szervezésnél nem megengedhető módszereket is alkalmaztak.
Kaszap Sándor jászárokszállási lakos levelében arról ír, hogy az agitátorok lakásán egymást váltják és még éjjel is zavarják. Jászárokszálláson a tsz-szervezés nagyobb ütemben február elején indult be. Előfordult, hogy a nem megfelelő szervezés következtében néhány dolgozó parasztnál a népnevelők sűrűn követték egymást. Amikor ezt a járási párt-végrehajtó bizottság észre vette, felhívta a helyi elvtársak figyelmét ennek helytelenségére és közölte velük, hogy késő esti órákban nem helyes a dolgozó parasztokat felkeresni. Valószínű, ez fordult elő Kaszap Sándornál is. A népnevelők esetleges olyan kijelentését, hogy az idősek ellátását majd a szegényház biztosítja – teljes mértékben elítéljük. Azt nem állt módunkban megállapítani – miután Kaszap megmondani nem tudta - , hogy kinek részéről hangzott ez el.
Megjegyezni kívánjuk, hogy a megyei párt-végrehajtó bizottság részletesen kidolgozta és a népnevelők rendelkezésére bocsájtotta, hogy az idősek a tsz-be való belépésükkel milyen jogokat, illetve kedvezményeket kapnak.
[...]
A jászárokszállási névtelen levéllel kapcsolatban közöljük, hogy a vizsgálat alkalmával a levélben említett durva törvénysértést /félholtra verik a parasztokat, ha nem lép be a tsz-be/ nem tudtuk megállapítani. Hasonló levelet a Központi Bizottsághoz is írtak, s amikor a KB munkatársa a levélben foglaltakat kivizsgálta, a levélíró arra hivatkozott, hogy erről a piacon hallott.
Elvtársi üdvözlettel:
Czinege Lajos
5. Czinege Lajos megyei MSZMP első titkár levele a Népszabadság Szerkesztőségének a jászárokszállási panaszok alaptalanságáról
Panaszom N. Imre ellen!
Törökszentmiklósi lakos és mint hűtőházi üzemi párttitkár és munkásőr személye ellen. 1959. III. 1-jén délután 5 órakor beszaladt az utcába negyedmagával és ittas állapotban az utcán kiabálni kezdte, hol lakik az a sváb, majd én elintézem, s akkor társai bejöttek és illedelmesen köszöntek, ő pedig az udvarban a feleségemet és a fiamat a sertés etetésből magához hívatta őket és a legdurvábban kérdi, ki vagy te, erre elmondta, hogy Koller Józsefné. Be ne merj jönni, mert picsán rúglak, hogy szétrepedsz. A fiamnak ugyanezt a kívánatot mondta. Ekkor berohant a szobába, nekem jött és mondta, hogy ismersz-e te piszkos sváb. Kiadta a parancsot a vele levő nőnek, hogy állítsa ki a nyilatkozatot, és közben a legdurvább fenyegetéseket mondta. A legfájdalmasabb az volt nekem, hogy beléd rúgok úgy, hogy kimúlsz a világból és akkor baszhatod azt a sváb kurva anyádat Németországba. Kérem, anyám Törökszentmiklóson van eltemetve. Meghalt 1956. II. hóban 89. évében. „Született Magyarországon.”[1]
Panasz Koller József
Lakása: Bocskai utca 6.
----------------------------------------
Feljegyzés
Koller József, Törökszentmiklós, Bocskai út 6. szám
alatti lakos bejelentésének vizsgálatáról
Koller József olyan irányú bejelentést tett a megyei párt-végrehajtó bizottsághoz, hogy 1959. március 1-jén du. 5 órakor nála járt népnevelők közül N. Imre, a Barnevál pártszervezetének titkára lakásán durván viselkedett, őt és családját szidalmazta, fenyegette.1959. Március 5-én a bejelentést kivizsgáltam, melynek során a következőket állapítottam meg.
1, A fenti időben valóban voltak a népnevelők Koller József lakásán, s ő ez alkalommal a belépési nyilatkozatot alá is írta. A népnevelők között volt N. Imre, R. Mária, F. elvtárs és még néhányan.
- A népnevelők, különösen pedig N. Imre elvtárs a beszélgetésnél nagyon keményen léptek fel Koller Józseffel szemben, azonban a levélben leírt durva szidalmazások és fenyegetések úgy nem hangzottak el.
[…]
[1] A trágár, más esetben nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket változatlan alakban közöltük. Ugyanis a gazda feleségének és halott édesanyjának gyalázása jól visszatükrözi a tsz-agitátorok mérhetetlen durvaságát
6. Koller József törökszentmiklósi lakos panasza az agitátorok gyalázkodása miatt
MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ SZERKESZTŐSÉGÉNEK
Budapest
Bródy Sándor u. 5-7-
Tsz tanácshoz. - [pártbizottsági megjegyzés]
Alulírott Balpataki Menyhért, Törökszentmiklós, Sallai Imre u. 40. sz. alatti lakos 9 és ¼ holdas egyénileg dolgozó paraszt tisztelettel kérem alanti panaszom kivizsgálását és orvoslását.
1959. márc. 5-én – már harmadszor – kaptam idézést a Törökszentmiklósi Városi Tanács VB-től a termelőszövetkezetbe való belépés ügyében. Miután az előző idézéseknek is eleget tettem, a jelzett napon is megjelentem a szervező bizottság előtt. Nevezett bizottság ekkor hangsúlyozottan kifejezte, hogy írjam alá a tsz-be való belépési nyilatkozatot, „mert úgysem hagynak nyugtot, amíg alá nem írok.” A számomra kiállított belépési nyilatkozatot nem írtam alá.
Ugyanezen a napon, már. 5-én már ötödször keresett fel lakásomon a tsz-szervező bizottság, a belépési nyilatkozatot azonban nem írtam alá. Így sem a Városi Tanácsra való beidézésemkor, sem a lakásomon történt látogatások alkalmával belépési nyilatkozatot nem írtam alá. A fent jelzett nap óta idézést nem kaptam és lakásomon sem kerestek fel tsz-ügyben.
1959. máj. 23-án a Törökszentmiklósi Városi Tanács Pénzügyi Osztályától V/553/1959. Fők. Tételszám alatt értesítést kaptam, hogy mint az Új Reménység Tsz tagja 9 és ¼ kh földem után adókedvezményben részesülök, ugyanakkor a közös alapba előírt takarmány mennyiséget beadni és az előírt munkanapot előre ledolgozni köteles vagyok. Mivel tsz-be mindeddig nem léptem be, ilyen nyilatkozatot sehol alá nem írtam, csodálkozva vettem tudomásul a történteket és azonnal utánanéztem az ügynek.
A fent jelzett Új Reménység Tsz belépési nyilatkozatai között megmutatták a nevemre kiállított ívet is, amelyet 1959. márc. 5-én állítottak ki őszi belépésre az Ezüstkalász Tsz-be, amely időközben egyesült az Új Reménység Tsz-szel. A belépési nyilatkozatot ismeretlen személy az én írásomtól teljesen elütő írásmóddal nevemben aláhamisította. Hasonló írásmóddal szerepel a belépést szervező személy neve a jelzett nyilatkozaton nehezen kiolvashatóan körülbelül „R. E” néven.
Az aláhamisított névaláírásból világosan látszik, hogy az önkéntesség elvének megsértésével kényszerítettek tsz-tagnak. Ezen jogos panasszal bizalommal fordulok kivizsgálásért és orvoslásért, mivel eddig sokféle utánajárás után az illetékes helyi szervek nem érvénytelenítik a jelzett nyilatkozatot. Mivel a közvéleményben szomszédaim és ismerőseim előtt az aláhamisítás ténye ismert, ezek után így most nem maradhatok már tsz-tag, sem most utólag saját elhatározásommal nem léphetek be – amint ezt a helyi illetékes szervek ajánlják, - mert ez föltétlenül az önkéntesség elve megsértésének és a kényszerítés egyik formájának látszatát keltené. Panaszommal kénytelen vagyok magasabb szervhez folyamodni, mivel a helyi és megyei viszonylatban nem találtam orvoslásra.
Az MSZMP Törökszentmiklósi Városi Bizottságában nagy megértéssel fogadták és kezelték panaszomat, készséggel segítenének rajtam, mivel azonban ilyen ügyben a Párt nem szerepelhetett, ilyen eljárásra nem utasíthatott, ezért természetesen nincs módjában orvosolni panaszomat. - A Törökszentmiklósi Városi Tanács VB Mezőgazdasági Osztályának vezetősége ismételt és többszöri kérésemre sem hajlandó az aláhamisított névaláírást érvényteleníteni és ennek alapján belépésemet hatálytalanítani. - Dr. Juhász Imréné[1] országgyűlési képviselő, a Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke készséggel meghallgatta panaszomat, orvoslásáról és értesítéséről biztosított 1959. júl. 1-jén tartott fogadónapon, eddig azonban választ még nem kaptam.
Munkámat folytatni kívánom, kötelességeimet teljesíteni kívánom és akarom, mint eddig. Adókötelezettségemnek – és annak idején beadási kötelezettségemnek – mindenkor pontosan eleget tettem Most örömmel látom a termelőszövetkezetek fejlődését, és amikor magam is úgy határozok, önként és fenntartás nélkül lépek be a tsz-be. Mindenképpen tiltakozom azonban az önkéntesség elvének ilyen megsértése ellen, és ennek orvoslásáért folyamodom ahhoz, hogy az eddig esetleg már betagosított földem az ott működő tsz tulajdona legyen, ragaszkodom azonban ahhoz, hogy helyette megfelelő minőségű csereingatlant kapjak. Mivel feltételezem, hogy a felsőbb szervezeti bizottság ilyen eljárásra annak idején utasítást nem adott, kérem az ismeretlen hamisító személy tettének érvénytelenítését, valamint ennek alapján a belépési nyilatkozatnak és következményeinek hatálytalanítását. Ügyemet már régóta hiába orvoslom. Munkám folytatásához, földem helyének megjelöléséhez sürget az idő, ezért tisztelettel kérem panaszom mielőbbi kivizsgálását.
Kérésemet ismételve és az ügy elintézését remélve maradok tisztelettel:
Törökszentmiklós, 1959. júl. 17.
Balpataki Menyhért
[1] Juhász Imréné 1949-50-ben főispán, 1950-56 között a megyei tanács elnöke volt Szolnok megyében. A legszélsőségesebb funkcionáriusok közé tartozott. 1957-ben, amikor sorozatosan születtek a halálos ítéletek, parlamenti interpellációjában még szigorúbb számonkérést követelt az "ellenforradalmárokkal" szemben.
7. Balpataki Menyhért törökszentmiklósi lakos levele a Magyar Rádió és Televízió Szerkesztőségének
8-11. A Magyar Távirati Iroda fotói az 1960-as évek elejéről.
Összeállította: Dr. Cseh Géza főlevéltáros
Új hozzászólás