„Megfenyegette, hogy meg lesz verve” – Választási vétségek 2.

2022.03.10.

Az 1929-től kibontakozó világgazdasági válság Magyarországot sem kerülhette el. A Bethlen István által vezetett kormány konszolidációs eredményei (mérsékelt fellendülés, politikai stabilizáció) gyorsuló ütemben tűntek el: megroggyant a gazdaság, erősödött a társadalmi elégedetlenség (pl. sztrájkok, tüntetések) és a politikai feszültségeket – elsősorban a miniszterelnök és Gömbös Gyula ellentétéről volt szó – sem lehetett tovább fokozni.

Horthy Miklós 1931. június 6-án feloszlatta az országgyűlést, az új választást pedig június 28. és július 7. közötti időpontra írták ki.[1]

 

A jászapáti választókerület

1920-ban és 1922-ben dr. K. Pethes László[2] győzött (1920: Országos Kisgazda és Földműves Párt, 1922: Egységes Párt), 1927-ben azonban alulmaradt a kormánypárt nem hivatalos jelöltjével, dr. Hegedüs Kálmánnal szemben (2815:687).

 

Forrás: Országgyűlési almanach az 1931-36. évi országgyűlésről (Sturm-féle országgyűlési almanach). Szerk. Haeffler István. Budapest, 1931, 161.

 

1931-ben a kormánypárti támogatással induló Hegedüs kihívója dr. Pataky István ügyvéd, az 1930 végén újjáalakult – közkeletű nevén – Független Kisgazdapárt helyi pártvezetője volt.

A párt helyi jelentőségét mutatja, hogy 1931. március 1-jén itt tartották az első vidéki „agitációs” gyűlést, amelyen Tildy Zoltán (Magyarország későbbi miniszterelnöke, köztársasági elnöke) is felszólalt.

 

Forrás: Magyarság, 1931. március 3. 1.

 

A vétség[3]

Márkus Sándor jászszentandrási kovácsmestert (1896-1967) 1931 júliusában két rendbeli, az 1925: XXVI. tc. 144. §-ába ütköző „polgárok választási joga ellen elkövetett vétség” ügyében vádolták meg.[4]

1. A helyi csendőrőrs jelentése szerint 1931. június 8-án Nagy M. Sándor jászszentandrási lakos Kovács Ödön vegyeskereskedővel próbálta meg aláíratni Hegedüs ajánlási ívét.[5] A Kovács szomszédságában lakó Márkus Sándor (aki Pataky „önjelölt” kortese volt) – miután látta távozni az ellenjelölt emberét – átment Kovácshoz az aláírásáért. Kovács szerint (Márkus ezt tagadta) azt kérdezte: „Aláírtál-e a Hegedűs gyűjtőívének?”, és miután ő igennel felelt, Márkus azt a kijelentést tette: „Megállj, az üzletedbe fog kerülni […]”.

2. 1931. június 28-án Ballagó Ferenc jelentette a csendőrség helyi járőrének, hogy pár nappal korábban József nevű fiának Márkus azt mondta, hogy „mond meg édesapádnak, ha Hegedűs Kálmán kormánypárti képviselőre mer szavazni kiűzzük a tanyasorról, közben azzal a megfélemlítéssel is megfenyegette, hogy meg lesz verve, ha ki meri tenni a lábát tanyai lakásáról”. Ballagó hozzátette, hogy „csak a csendőr járőr megnyuktatására merte szavazatát a kormánypárti képviselő jelöltre leadni”. Márkus tagadta a megfélemlítést.

 

Az ítélet

A Szolnoki Királyi Törvényszék 1932. október 27-én meghozott ítélete szerint a Bp. (bűnvádi perrendtartás) 326. §-ának 2. pontja alapján Márkus Sándort felmentették.[6]

 

Forrás: MNL JNSzML VII.1.a. B.3359/1931.

 

A választások eredménye

A jászapáti kerületben összesen 5404 érvényes szavazatot adtak le. Hegedüs 3271:2133 arányban diadalmaskodott.[7]

A Jász Hírlap beszámolója szerint mandátuma átvételekor Hegedüs „poetikus szép beszédben köszönte meg a polgárság ragaszkodását s egyben sietett békejobbot nyújtani mindazoknak, kik a választási harcban ellene dolgoztak. Békére és testvéri összefogásra szólította fel régi barátját, ki most ellenjelöltje volt s kit változatlanul nagyrabecsül. […] Amidőn a választási jegyzőkönyvet átveszem, úgy érzem, mintha ezzel felém repülne egy hófehér galamb piros csőrében zöld olajággal.”[8]

 

A válság azonban tovább dübörgött: a teljes pénzügyi összeomlása elhárítására a kormány háromnapos bankzárlatot rendelt el, majd bevezette a kötött devizagazdálkodást.

Bethlen sem kerülhette el a bűnbak szerepét: kormánya 1931. augusztus 19-én nyújtotta be lemondását.

 

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros



[1] Bővebben: Borsányi György: Válság és választás – 1931. In: Parlamenti választások Magyarországon 1920–2010. Szerk. Földes György – Hubai László. Budapest, 2010, 133-150.

[3] MNL JNSzML VII.1.a. B.3359/1931.

[4] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyei: 144. § (1) Aki abból a célból, hogy a választó valamely jelöltre (lajstromra) szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, a választót vagy hozzátartozóját (1878:V tc. 78. §) szóval vagy tettel bántalmazza, vagy pedig vagyonában vagy keresetében jogtalan hátránnyal sujtja, ilyen bántalmazással, hátránnyal, vagy pedig becsületsértő vagy rágalmazó nyilatkozat közzétételével fenyegeti, vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz aranykoronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Ugyanez a büntetés éri azt is, aki a cselekményt olyan célból követi el, hogy a választó bizonyos jelöltre vonatkozó ajánlatot aláírjon, vagy aláírásától tartózkodjék, vagy hogy a választót a jelöltség el nem fogadására, vagy a jelöltségtől való visszalépésre bírja.

[5] „Az ajánlás nyílt kiállás volt, elkötelezettség egy adott párt vagy képviselő mellett; nyoma maradt, ellenőrizhető volt, következményeivel számolni kellett. Ezért az ajánlások összegyűjtése az ellenzéki pártoknak komoly feladatot jelentett, amelyet a választási harcban (különösen vidéken) nehéz körülmények között kellett megoldani. Ezzel szemben a kormánypártoknak a közigazgatási apparátus készséggel szállította az ajánlásokat, akár a szükségesnél nagyobb mennyiségben is.” Borsányi, 2010, 142.

[6] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyei: „ha a vád alapjául vett bűncselekmény, vagy pedig az, hogy a vádlott követte el, nincs bebizonyitva”

[7] Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000, II. kötet. Választókerületi adattár. Budapest, 2001, 85.

[8] Jász Hírlap, 1931. július 4.5.

 

Utolsó frissítés:

2022.03.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges