Jelenlegi hely
Levéltár és amerikai foci: Buffalo, Chicago, Cleveland, Indianapolis, Pittsburgh és Jász-Nagykun-Szolnok megye
0. Magyarország és az Egyesült Államok
Az 1800-as évek utolsó harmadában elindult, majd a századfordulót követő években csúcsra járó amerikai kivándorlás eredményeként – az 1910-es amerikai népszámlálási adatok szerint – csaknem félmilliósra duzzadt a magyarok létszáma.
Az államok szerinti megoszlás alapján megállapítható, hogy a bevándorló magyarok a Nagy-tavak környékén, „óriási vasgyárak és gyilkos bányák vidékén” telepedtek le elsősorban.
Itt találhatóak a címben említett városok, így „Magyar-Amerika fővárosa”, Cleveland, a valamikor „hetedik legnagyobb magyar város”, Chicago, az amerikai magyarok 1929-es nemzetgyűlésének helyet adó Buffalo és Pittsburgh, „The Smoky City”.
1. Harsányi Sándor levele a szolnoki templomépítő reformátusokhoz. Cleveland, 1895. május 28.
A szolnoki református közösség a 19. század végén építette fel a közösség templomát. Csekey István (1860-1911) nevéhez köthető a helyi reformátusság megerősödése, anyaegyházzá válása és a templomépítés levezénylése. A templomot 1894. december 31-én nyitották meg, felszentelésére 1895. június 9-én került sor.
A clevelandi egyházközség nevében íródott levél ez utóbbi alkalommal érkezett Szolnokra.
Harsányi Sándor Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, Túrkevén született 1871. december 16-án. A debreceni református teológiai akadémia elvégzése után 1894-ben érkezett az Egyesült Államokba, Clevelandbe, ahol 1898-ig működött. „A gyülekezetben levő ellentéteket megszüntette, a templomépítést befejezte, és a felépült templomot Ferenczy Ferenccel együtt, ünnepélyesen felszentelte megérkezése esztendejének hálaadási napján.” Egy szomorú debütálásban is részt vett itt a megérkezése után. Az első kivégzésre ítélt clevelandi magyarral, a gyilkossággal vádolt Molnár Jánossal együtt imádkozott a halálos ítélet elhangzása után, másnap pedig ő részesítette az utolsó vacsorában. A tudósítások kiemelték, hogy Molnárt egy „néger ügyvéd, dr. Green” védte. 1898-tól Chicagóban, 1903-tól Homestead-ben, majd Ashtabula-ben, Yonkersben, végül Franklinben foglalt el lelkészi állást. 1951-ben hunyt el.
2. Pólya László levele és verse a szoborállító szolnokiakhoz, Pittsburgh, 1926. szeptember 26.
Szolnok első világháborús hősi emlékművét 1926. október 10-én leplezték le a Tisza István téren (ma: Hősök tere). Erre az alkalomra írta levelét és költeményét a „Nagykunságnak igazi gyermeke”, aki az „amerikai magyarokért, az amerikai magyaroknak írta minden sorát”, akiről Tarnócy Árpád így írt: „Lelkes komázó volt, hamar szétfutott a híre s akárhol, akármi fontosabb alapítás is volt készülőben, arra éppen úgy tűzték ki a Pólya László nevét, mint a magyar lobogót. Szépbeszédű magyar volt, nevére úgy rajzott rá a nép, mint a Kossuth-nótára. Kétségtelen, hogy alig van olyan magyar alapítás Amerikában, amelynél a Pólya László kivételes magyarsága és zsenialitása ne lett volna alapvető tényező.”
Pólya László Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, Kisújszálláson született 1870. december 28-án. Édesapja, Pólya Bálint (1817-1871), Kisújszállás al-, majd főjegyzője, nagykunkerületi tiszteletbeli tanácsbíró és ügyész, édesanyja Beretvás Jusztina. A Pólya Bálint első házasságából származó Béla (1848-1903; László féltestvére) Kisújszállás főjegyzője, a vármegye tiszti ügyésze volt. Pólya Béla fia, Pólya Tibor (1886-1937) festőművész az 1928-as Kossuth-zarándoklat résztvevőjeként, megörökítőjeként találkozhatott rokonával.
Pólya László 1889-ben kezdte jogi tanulmányait Budapesten. Az egyetemi ifjúság egyik küldöttjeként vett részt Kossuth Lajos temetésén. Várdy Béla szerint kártyaadósság és „szerelmi ügyekből származó családi tragédia” miatt ment az Egyesült Államokba. 1950-ben hunyt el.
3. Kossuth-zarándoklat, 1928.
1928. március 15-én leplezték le New Yorkban a Horvay János által készített Kossuth-szobrot. Az emlékmű állításának kezdeményezője Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője volt. A leleplezési ünnepségen több száz – az Óhazából érkezett – magyar zarándok vett részt. Az útról – többek között – Biró Zoltán is beszámolt. Könyvéből idézünk:
27.: „A tourist szalonjában, a hajó végében, ahol a legnagyobb a kilengés, emelkedés és sülyedés, protestáns istentiszteletet tartanak. Török Imre kisújszállási esperes nagyhatású beszédében a tengerjárókról beszél: «Jézus, Kolumbus, Kossuth és Horthy Miklós után most mi is a háborgó tengeren vagyunk”…”
48.: „1928 március 15-ike örök időkre nevezetes napja marad az amerikai magyarságnak. Ezen a szép, verőfényes tavaszi napon leplezték le Kossuth Lajos new-yorki szobrát, példátlanul nagyszerű ünnepségek között. Magyar-Amerika legnagyobb és legfényesebb ünnepnapja volt ez a nap. Idegen világban idegen nagy embernek aligha jutott még ilyen megtiszteltetés, mint most Kossuthnak.”
158.: „Tíznapos körutazásunkra az óriási méretű Pennsylvania Stationról, New-York második nagyságú pályaudvaráról indulunk el. Zarándoktársaink egy része az Olympic-kel már visszautazott, másik része New-Yorkban maradt, de még így is kb. háromszázan tesszük meg a körutazást. Washington, Pittsburgh, Cleveland, Buffalo és a Niagara az útirány. Egy európai ország nagyságának megfelelő területet járunk be. Az Egyesült Államoknak ez csak kicsiny része, de legértékesebb, legsűrűbben lakott és viszonylag legrégibb kultúrájú területe. Lesz mit nézni és tanulni!”
188-189. „East Pittsburghban vagyunk. Itt igaza volna Babitsnak; itt igazán minden fekete, fekete, fekete, akár tizenháromszor is, nemcsak háromszor. Fekete a levegő, feketék a házak, az utcák, a fák, a templomtornyok; fekete a hó is és ha volna itt tehén, az is csak fekete lehetne és talán fekete kávét adna tej helyett.”
192.: „A «Füstváros» kormos városháza ünnepi díszt öltött erre a napra. A bejárat fölött magyar és amerikai zászlókat lenget a tavaszi szél, s a nagyterem valóságos zászlóerdőbe öltözött! Az emelvény fölött, magyar zászlók között nagybetűs «ISTEN HOZOTT» fogadja a Kossuth-zarándokokat. Alatta babérkoszorúval övezve Kossuth Lajos arcképe. A szeretetnek és szíveslátásnak e jelei előtt ül az emelvényen Charles H. Kline polgármester Perényi és Sipőcz között. Életének legszebb pillanata ez – kezdi üdvözlő beszédét Kline polgármester – amikor Pittsburgh város népének nevében üdvözölheti messze földről érkezett magyar vendégeit. Ismeri a magyar történelmet és tudja, ezer esztendőn keresztül milyen hősi küzdelmet vívott létéért a magyar. Az Amerikában élő magyarokról is a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg és végül Perényinek és Sipőcznek átadja a város jelképes aranykulcsát.”
206.: „Cleveland sárga füstben, ködben jelenik meg. A vonat ablakából nem különös látvány, bár látszik, hogy nagyváros. Mostanáig még csak azt tudtam róla, hogy M. Cleveland tábornok alapította 1796-ban «az Erie-tó partján»; körülbelül egymillió lakosa van és ezek között mintegy 80-100.000 a magyar s ezért amerikai Debrecennek is hívják. Na, majd meglátjuk, milyen ez az új civis város.”
241-243.: „1820-ban még csak 2000 lakosa volt a városnak, ma pedig 600.000. Az Erie-tavon való hajózás és a gabonakereskedelem tette naggyá. Buffalo azonban még ma sem egészen kialakult nagyváros. Néhány 20-25 emeletes felhőkarcoló háza mellett még mindig többségben vannak a kis vöröstéglaházak. A Statler Hotel mellett levő szép, nagy, sokszögletű Niagara-tértől indul ki a város minden hosszú útja, de még ez a tér sincs egészen beépítve. Egyik oldalán házóriások, a másik oldalán az üres, rendezetlen telkeken otthagyott autók állnak.”
4. Ohio tér Karcagon
Szolnok Megyei Néplap, 1992. október 29. 7.
„A hónap végén Karcagra érkezik egy nagyobb segélyszállítmány Ohio államból. Ennek tiszteletére a kórház előtti teret ezután Ohio térnek nevezik.”
5. Meskó Zoltán dedikál a szerző fiának 2012-ben.
Források:
Albert Tezla: „Egy szívvel két hazában” Az amerikás magyarok 1895-1920. Budapest, 2005.
Amerikai magyar reformátusok lapja, 1928. április 28. 4.
Amerikai magyarok - Magyar amerikaik. Új irányok a közös történelem kutatásában. Szerk. Ambrus László, Rakita Eszter. Eger, 2019.
Biró Zoltán: Amerika. Magyarok a modern csodák világában. 2. kiadás. Budapest. 1930.
Budapesti Hírlap, 1894. március 27. 1.
Budapesti Hírlap, 1904. október 2. 11.
Chicago a hetedik legnagyobb magyar város. In: Városi szemle, 1931. 948.
Dudás Róbert Gyula: Az amerikai magyarok 1929-es nemzetgyűlése a New York állambeli Buffaloban, különös tekintettel az egyházak szerepvállalására. Egyháztörténeti szemle, 2020/2. 94-111.
Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, D/97. Igazgatási iratok.
Kürti László: Öregamerikás Irodalom – A nosztalgia, radikalizmus és a komikum határán. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XX, Fasc. 1 (2016), 265-283.
Magyar Bányászlap, 1924. december 11. 4.
Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, IV.407. 12594/1933.
Paizs Ödön: Cleveland, Magyar-Amerika fővárosa. In: Városi szemle, 1928. 124-130.
Pesti Hírlap, 1895. március 24. 10.
Pólya Tibor rajzai. A nagy zarándok út. Budapest, é.n.
Puskás Julianna és Kovács Ábrahám: Amerikai magyar református lelkészek életútja adattári rendszerben. 1891-2000. Online: https://silver.drk.hu/en/node/283#_ftnref170
Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880–1940. Bp. 1982.
Testvériség - Fraternity, 1950. április, 7.
Thirteenth census of the United States taken in the year 1910. Volume I. Washington, 1913. 784. és 804.
Várdy Béla: Az írásbeliség hatása a századforduló magyar kivándoroltjaira Amerikában. In: Korunk, 2000/7. 34-48.
Várdy Béla: Magyar tömeghalál a századelőn Amerika érckohóiban és szénbányáiban. In: Hitel, 2008/1. 97-106.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977, 242.
https://player.hu/sport-bulvar/magyarok-az-nfl-ben/
https://player.hu/sport-bulvar/magyarok-az-nfl-ben-3/
Képek: Biró könyvéből: 14., 24., 64. és 219.; Pólya könyvéből: 117., Mohai Balázs
Január hónap dokumentumát összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges