Legyen tánc!

Gereöffy Géza főhadnagy esete a „destruktív” táncokkal
2021.04.28.
1727. április 29-én született Jean-Georges Noverre táncművész és balettmester, akinek születésnapja 1982 óta a tánc világnapja. Ezt ünnepelve mutatjuk be azt az esetet, amely 1924. május 3-án játszódott le a Tiszaföldváron tartott csendőrbálon. „Hajlamos az ember elfeledni azt, hogy a tánc velünk él, mint a nappalok és éjszakák, mint a levegő, amit belélegzünk, vagy mint a táplálék, amit az életünk fenntartására nap mint nap magunkhoz veszünk.” – Timár Sándor

 

One steptől a skibidi-ig, shimmytől a Gangnam style-ig
 

A 20. század első évtizedétől napjainkig igen széles a repertoárja a különböző (és a maga korában sokszor szélsőségesen értékelt) táncoknak. Hogy aztán ezek mennyire lettek elfogadottak, mennyire váltak tömegessé (pl. tánciskolák és társastánc-tanfolyamok révén), az nagyban függött (és függ) az adott kortól. Így lett Swing Tóni (a Szolnokon is játszó zseniális Pongrácz Imre alakításában) a „Dalolva szép az élet” című filmben (1950) a megvetendő jampec, így kacsatáncolt és – horribile dictu – lambadázott szinte kötelező jelleggel boldog-boldogtalan, végül így vált a „lovaglós dél-koreai” mozdulat elmaradhatatlan elemévé az ovis partiknak és a céges mulatságoknak.

Kosztolányi Dezső „Haláltánc” című, 1921-ben megjelent írásában ezt úgy fogalmazta meg, hogy a shimmy „egy alkonyodó társadalom rángása, […] léha és üres, a nézők iránt való minden tisztelet nélkül, az önbecsülés teljes hiányával, mely ízelítőt ad, hová jutott a vérből kigázolt, színes bérgyilkosokkal cimboráló, népeket hóhéroló, művelt emberiség. Iránytalan, eszmételen, oktondi. […] Ebben a táncban korunk meglátja tulajdon arculatát. A semmit tükrözi, célok, vágyak, lelkiismeretfurdalás, mult és jövő nélkül s a mai ember azt mondja: »ez a shimmy a semmi és ez a semmi én vagyok«. Siet is megtanulni mindenki és pirul, aki nem tudja. Azok, akik sohase táncoltak, most táncolják a jelen haláltáncát.”[1] Ebből a haláltáncból lett aztán pillanatokon belül – Kálmán Imre jóvoltából – közkedvelt sláger: „Jön-e velem nagysád shimmyt járni?”.

 

A félbeszakított tiszaföldvári csendőrbál


Tiszaföldvár Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tisza és a Körös folyók között található. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint lakóinak száma 9722 fő volt. A tiszai alsó járás székhelye, a budapesti I. csendőrkerület III. osztályának (Szolnok) 11. szárnyának központja.[2]

A járást vezető Patrubány István[3] főszolgabíró a vármegye csendőrparancsnokához fordult az egy héttel korábban, a helyi ún. Nagyvendéglőben tartott csendőrbálon történtek miatt. Ekkor ugyanis maga a tiszaföldvári járási csendőrparancsnok, Gereöffy Géza főhadnagy a járás területén betiltott „one-step” táncot lejtette, és azt annak ellenére folytatta, hogy az ellenőrzésre kirendelt Petyus András községi rendőrtanácsos a figyelmét erre a tiltásra felhívta. Patrubány tiltakozó levelében kiemelte: „Mit várhatok másoktól, ha épen a rend és hatósági intézkedések betartására hivatott testület vezetője nem respektálja a hatósági intézkedéseket?!”[4]

 

 

A vármegyei csendőrparancsnok, Kovách Andor őrnagy által „foganatosított kivizsgálás” szerint „a cigány éjfél után a Vansteppet kezdte húzni, mire a mulatság felügyelésére kirendelt községi rendőr tanácsos figyelmeztette Gereöffy főhadnagyot, hogy a vanstepp táncolását főszolgabírói határozat tiltja. A főhadnagy az alig megkezdődött táncot nyomban beszüntette. A hajnali órákban […] ismét vansteppet kezdett játszani, ami ellen a jelenlevő rendőr tanácsos a főhadnagynál tiltakozott. A főhadnagy e tiltakozást már nem vette figyelembe és a táncot nem szüntette be.”

A főszolgabírói tilalom egyébként 1921 tavaszától volt életben. Az akkori végzés szerint a „Wanstep elnevezésű és más külföldről származó táncot a fiatalság […] úgy adja elő, hogy az […] sok esetben megbotránkoztatólag is hat”, ezért ezek táncolását és tanítását is betiltotta. Az indoklásban Patrubány kiemelte, hogy „nem tűrhető meg épen a mai erkölcsi élet romlottságánál, hogy külföldi frivol táncok kultiválásában meg inkább táp adassék a vidék ideálisabb levegőjében élő fiatalság lelkületének sülyedésére, züllésére”.

Az 1924-ben lefolytatott vizsgálatban már arra hívták fel Patrubány figyelmét, hogy a „vanstepp tudvalevőleg ma már közismerten bevett tánc és a legelőkelőbb körökben is szalonképes”.

Erre az érvre az alábbiakban reagált a főszolgabíró. „Táncaestéticai vitákba, illetve magyarázatába bocsátkozni itt nincs szándékomban, de annak ezúttal helye sincs, hanem csak annyit kívánok megjegyezni, miszerint a budapesti erkölcsökből nem kérek, azokat irányadóknak el nem ismerem s a falusi életbe átplántálni nem tűröm.”

1925-ben Gereöffy már Salgótarjánban szolgált.

 

A kép forrása:

Tolnay Dániel: Amit nem szabad! Egy rendőrtiszt feljegyzései a tánc erotikájáról. Színházi Élet, 1928/18. sz. 46.

 

Bizonyos táncok tilalma egyébként nem tiszaföldvári sajátosság. 1906-ban például az Egyesült Államokban, Massachusettsben lépett fel a helyi érsek pl. a keringő és a polka ellen, 1910-ben Münchenben az erkölcstelen táncok ellen (így aztán egy hastáncos produkciója mellett tilalom alá helyezték Wedekind Haláltánc (!) című egyfelvonásosát is; miután azonban a táncosnőnek trikóban kellett fellépnie, a bevételek bezuhantak – gyors bizottsági döntéssel megállapították, hogy a „tánc trikó nélkül sokkal művésziesebb, mint trikóval”), végül 1920-ban már tánctanári kongresszust tartottak az „erkölcstelen modern táncok” ellen Párizsban.[5]

Magyarországon 1920-ban a hódmezővásárhelyi református egyház lépett fel az „erkölcstelen és nemzetellenes táncok megszüntetése” érdekében, 1921-ben Csernoch János esztergomi érsek hívta fel körlevelében a papságot, hogy az „érzékiséget ingerlő táncok nem egyeztethetők össze az Úr szelleme szerint való szórakozással”.[6] A helyi tánctilalmak fölötti elégedettségről olvashatunk a debreceni, ceglédi és pécsi sajtóban is.

Guttmann-Gyenes Lajos, a „legelegánsabb pesti táncmester” 1922-ben már be is mutatta a kifogásolt táncok új verzióit. „Az előadói javaslat szerint a shimmyt jellemző erotikus, néger lépéseket meg kell szüntetni és ezzel a csámpázás, amit a közönség úgy megszeretett, eltűnik a parkettről. Nem javasolja Guttmann a vállak és a karok rángatózását, a shimmy legyen sima tánc. […] A megreformált one-stepp leginkább sima, sétáló lépésekből áll, néha egy-egy oldallépéssel komplikálva. A párok állandóan szemben maradnak egymással, a különböző cifrábbnál-cifrább figurák megszűnnek.”[7]

 

A kép forrása:

http://csendor.com/konyvtar/biografia/egyenek/Gereoffy%20Geza%20alezredes.pdf

 

Dr. vitéz gyergyóalfalvi Gereöffy Géza régi székely családban született 1895. december 1-jén, Gyergyószentmiklóson.[8] Édesapja Ferenc, ügyvéd, édesanyja Sajgó Viktória. Felesége Balás Ilona, gyermekeik Gerő és Enikő.

Tanulmányait helyben, majd a csíksomlyói és a csíkszeredai katolikus főgimnáziumban végezte. 1914-ben Csíkszeredán érettségizett. A háború kitörésekor önként jelentkezett harctéri szolgálatra. 1916. február 6-án József főherceg személyesen tüntette ki az arany vitézségi éremmel a császári és királyi 82. gyalogezred frissen előléptetett hadnagyát, miután 1915 novemberében San Martino mellett „kimagasló, kipróbált hősiességével, az arcvonal áttörését, azaz felgöngyölítését megakadályozta”.[9]

A háború után a szegedi jogi karon tanult, 1922 nyarán – csendőr főhadnagyként – vitézzé avatták. 1924-ben Tiszaföldváron szolgált járási csendőrparancsnokként, majd folyamatosan haladt előre a ranglétrán: 1942-ben alezredes lett. Hosszabb ideig szolgált Szekszárdon, de megfordult Salgótarjánban, Pécsett, Szegeden, Marosvásárhelyen és Debrecenben is.

1934-ben a belügyminiszter igazolta nemességét. Édesapjához hasonlóan ő is verselt. 1937-ben verseskötete is megjelent „Az én hangom” címmel. A kritikák szerint „poézise az ő hófehér tisztaságú szívlírájával, lángoló magyarságával és mély vallásosságával elismert értéke a magyar irodalomnak”.[10]

1945-ben szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1950-ben térhetett haza.[11] 1963-ban hunyt el Budapesten.

 

 

Olvasni-, nézni- és hallgatnivaló:


Dóka Krisztina: A magyar táncfolklór átalakulása (1896–1945). Doktori disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2011: http://doktori.btk.elte.hu/lit/dokakrisztina/diss.pdf

Zipernovszky Kornél: „Ki fog győzni – a jazz vagy a cigány – nehéz megjósolni”. A cigányzenészek megvédik a magyar nemzeti kultúrát. In: Replika, 2017/101-102. 67-88. https://www.replika.hu/system/files/archivum/replika_101-102-04_zipernovszky.pdf

Tolnay Dániel: Amit nem szabad! Egy rendőrtiszt feljegyzései a tánc erotikájáról. Színházi Élet, 1928/18. sz. 46-48.

Cseh Tamás: Tangó https://www.youtube.com/watch?v=riANXPBowVI

Where the Hell is Matt? https://www.youtube.com/watch?v=zlfKdbWwruY

Little Big – Skibidi https://www.youtube.com/watch?v=mDFBTdToRmw

Szecsanov Martin: Lopott Ritmus https://www.youtube.com/watch?v=7cOfeyJSbTM

Pogósuli https://444.hu/2013/08/09/indul-a-444-pogosulija4

 



[1] Táncművészet, 1993/5-6. sz. 4. Timár Sándor: Kossuth-díjas magyar koreográfus, táncpedagógus, a Nemzet Művésze, Szolnok díszpolgára.

[2] Pesti Hírlap, 1921. december 11. 5-6.

[3] A Magyar Királyi Csendőrség zsebkönyve, 1925, 83-84.

[4] Életútja: Bojtos Gábor: Újratervezés. Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében új életet kezdő menekült tisztviselők pályafutásához. In: Trianon és a magyar közigazgatás. Szerk. L. Balogh Béni. Budapest, 2020, 166-168.

[5] MNL JNSzML IV.407. 18053/1924.

[6] Pesti Hírlap, 1906. január 13. 19., Pesti Napló, 1910. július 16. 14. és Az Est, 1920. június 6. 4.

[7] Kecskeméti Közlöny, 1920. november 14. 2., Pesti Hírlap, 1921. augusztus 17. 7.

[8] Az Ujság, 1922. szeptember 1. 2-3.

[9] Gereöffy Géza életrajzát összeállította: Kerkayné Maczky Emese. http://csendor.com/konyvtar/biografia/egyenek/Gereoffy%20Geza%20alezredes.pdf

[10] A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története 1883-1919. Szerk. Kelemen Béla. Budapest, 1931, 322-323.

[11] Tolnamegyei Ujság 1937. június 5. 3.

[12] Gereöffy Géza kartonjai: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/szovjet-taborok-magyar-foglyai/, Gereöffy Gerő neve az adatbázisban: https://adatbazisokonline.hu/adatbazis/a-szovjetuniobol-hazatert-hadifoglyok-nevjegyzeke-1946-1949/

 

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros

Utolsó frissítés:

2021.04.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges