Július hónap dokumentuma
„Neve minden időkben messze tündöklő fókusza lesz a szolnoki karitász segítő tevékenységének”
KLEIN OSZKÁR
Ratibor, 1887. augusztus 11. – Szolnok, 1935. május 13.
Az izraelita vallású Klein Oszkár mindössze másfél évtizeden keresztül élt és dolgozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, illetve Szolnok városában, mégis jelentős gazdasági és közjótékonysági eredmények fűződnek – mára szinten teljesen elfeledett – nevéhez.
A most közölt források az 1934-es kormányfőtanácsosi cím adományozásakor, illetve halála után méltatáskor keletkeztek.
Klein Oszkár nevéhez fűződik az Ösztreicher Lipót és fia, Nándor által alapított és működtetett szeszfőzde, a „Hungária rum- és likőrgyár” újbóli felvirágoztatása.
1922-ben vette feleségül Weisz Ilonát, az 1919-ben meggyilkolt Ösztreicher Nándor özvegyét.
Néhány fontosabb idézet a közölt forrásokból:
· nagy pénzáldozatokkal újra berendezte a pincéket, új hordókkal és új gépekkel, a likőrgyárban magyar gyártmányú lepároló készüléket állított fel, mely még ma is, mint magyar gyártmány a legmodernebb az országban
· külföldön is sikerült a magyar bornak szilárd talajt teremtenie
· úgy az államnak, mint Szolnok városnak nagy adót fizető polgára, akit érdemei elismeréséül választottak meg törvényhatósági bizottsági tagnak, városi képviselőtestületi tagnak és ebből kifolyólag lett tagja a városi állandó bizottságnak, üzemi bizottságnak és színügyi bizottságnak
· legnagyobb és legbőkezűbb támogatója a szolnoki anya- és csecsemővédelmi intézményeknek
· Szolnokon ő az, aki a közjótékonyság érdekében legtöbbet áldozott
· a jótékonyság gyakorlásában felekezeti különbséget nem ismer
· egy alkalmat sem mellőzött el, hogy a hozzáforduló szegényeken és elesetteken ne segítsen, terheiket ne enyhítse
· az az ember volt, aki élénken érezte a gazdagságnak terhét és felismerte a gazdag embernek azt a kötelezettségét, amely minden jómódúnak parancsolóan előírja a szegények gyámolítását
· egyik leglelkesebb rajongója és támogatója volt a városfejlesztési törekvéseknek és ismeretsége széleskörében lelkes propagálója varosunknak
· olyan polgárát vesztette el a város, amilyenek csak kevesen vannak, és akiknek emléke minden időkben élni fog
Források:
· Szolnoki Újság, 1935. május 14.
· Budapesti Közlöny, 1934. december 18.
· MNL JNSZML V.473. XVI. 719/1910.
· MNL JNSZML V.474. 395/1935. és 6331/1935.
· MNL JNSZML XV.3.e. 55/1934.
Július hónap dokumentumát összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros
Új hozzászólás