„Illy kedvező környül állásaimnak, és szinte 30. Esztendeig kebelében ápoló jó Hazámnak megváltoztatása valóban érzékenyítő fájdalommal hattya meg szívemet!”

Görög János 1774-1778 körül született az erdélyi Abrudbányán.[1] Életének korai szakaszából kevés információ maradt fenn, az biztos, hogy a Pesti Egyetemen szerezte seborvosi (1800. április 23.), szülészeti (1800. augusztus 27.) és állatgyógyászati (1800. augusztus 30.) diplomáját.[2] 1801-től már Jászberényben lakott,[3] s 1814-ben megpályázta a Virtzfeld János halálával megüresedett jász kerületi seborvosi hivatalt.[4] Ebből a pályázatból derül ki, hogy „a Nemes Benyoffszky gyalog Regementénél heted fél esztendők alatt, ugy a Nemes Palatinalis Lovas Ezrednél mint Katona Fö orvos, hasznos szolgálatokat" tett.[5] Képességeiről és tapasztalatairól meggyőzte a Jászkun Kerületet, hiszen az 5 pályázó közül ő nyerte el az állást.[6]

Több évtizedes seborvosi tevékenységét hozzáértéssel és lelkiismeretesen látta el, a jegyzőkönyvek alapján nem érkezett panasz a munkájára. Seborvosként nem csak a gyerekeket oltotta be himlő ellen,[7] de a katonaállításoknál is szolgálatot tett.[8] Állatorvosi tevékenységét igazolja, hogy 1829-ben Jászberény városa kötelezte egy helyettes betanítására.[9]

Görög János 1830. március 17-én lemondott: „Házának és hozzá tartozói környülállásainak tekéntetébül lakását Vácz Várossába által tenni kényszeritettvén, ezen okbúl, a Jász Kerületben 16. esztendeig viselt Seborvosi hivatalát tisztelettel le tészi”.[10] A bejelentést a Jászkun Kerület sajnálattal vette tudomásul: „Orvosi, Bába mesterségi, és Barom orvoslási Tudományát és bö tapasztalásait bé bizonyitotta, e mellett magát mindenkor józanon, és Hivatalbéli személyhez illö módon viselvén, érdemessé tette magát arra, hogy az emlitett közszolgálattyában továbbá örömest megtartottuk volna”.[11]

Érzelmes búcsúlevelében hálás szívvel köszönte meg az őt foglalkoztató Jászkun Kerület és a lakóhelyéül szolgáló Jászberény város pártfogását és támogatását.

Orvosi tevékenységét azonban Vácra történő költözése után sem hagyta abba. 1840-ben a Nemzeti Újság hírt adott arról, hogy két tisztviselőt is sikeresen meggyógyított. A tüdővész egy veszélyes nemében szenvedő Szécsényi Miklós Nógrád vármegyei szolgabírót és Élliásy István táblabírót a „Jász-Kun kerületek egykori érdemkoszorúzott aggorvosa abrudbányai Görög János úr […] tökéletesen kigyógyitá, ’s e’kép két munkás férjfiat adott vissza a’ polgári statusnak.”[12]

A 77 éves orvos 1853. október 11-én hunyt el Vácon.[13]

Forrás: HU-MNL-JNSZVL-IV.1.704. Közigazgatási iratok /Kérő levelek/ 1830. Fasc. 6. Nr. 839.

Összeállította: Kovics Renáta, segédlevéltáros