Egy kép és ezer szó. 2. rész: Jászberény

H. I.-t 25 évesen választották meg az „Új élet” termelőszövetkezet elnökének. Néhány hete volt vezető, amikor meghívást kapott egy lakodalomba. H. úgy gondolta, hogy elmegy az ünnepi házhoz, aztán kimegy a felesége elé a vasútállomásra, és majd együtt visszamennek a mulatságba. A délutántól elkezdett italozás (kb. 7-8 dl bor, majd a vasúton még 3 dl, illetve 2 pohár sör) megtette a hatását: H. spicces állapotba került. A vasúti restiben lezajlott szóváltás után távozott, ám az épület előtt – legalábbis H. vallomása szerint, kint tanúk nem voltak – meg akarták támadni. H. az ismeretlent leszúrta: „Én a bicskát akkor szoktam magammal vinni, ha kocsival megyek. Édesapám mondta, hogy ne menjek el kés nélkül, ha kocsival megyek. […] Én azzal a gondolattal szúrtam, hogy csak megsértsem és így el tudjak menekülni.”

Balra a vasútállomás épülete.

Balra hátul a Rákóczi út, a kocsi mögött az Utasellátó.

Hátul a vasútállomás épülete.

Vaspálya út. Hátul a Kossuth úti épületek.

Az Utasellátó kívülről.

Az Utasellátó belülről.

Balra az Utasellátó bejárata, jobbra a Posta.

Helyszínrajz.

H. – az időközben megérkezett feleségével együtt – elhajtott a helyszínről: a Vaspálya úton, a Kossuth Lajos utcán, át a Zúgó-hídon, a Hatvani úton „kifelé”, majd befordult a Szent Ferenc utcába. Ezt követően lefordult a Hableány utcába, majd rátért az Árokszállás felé vezető országútra, ahonnan a Csák dűlőn fordult le, ott tovább a keresztúton haladt. A lakodalmas ház udvarán a tarlón hajtott keresztül, ki a villanykarós dűlőre, majd a Gyilkos dűlőn folytatta tovább az útját az „Új élet” tsz központi istállójához. Az állatok rendezése után hazaindultak, a tanyájuk előtt fogták el a rendőrök.

H. menekülési útvonala Jászberényen belül

A Szolnok Megyei Bíróság 1959. december 29-én bűnösnek találta halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, ezért 7 évi börtönre ítélték. 1960 tavaszán a Legfelsőbb Bíróság H. börtönbüntetését 6 évre leszállította. 1963-ban szabadult, amnesztiával.[1]

Összeállította: Dr. Bojtos Gábor főlevéltáros