Egy kép és ezer szó

Kondor Vilmos – illetve az ezen az álnéven alkotó író – néhány hónappal ezelőtt méltatta a Budapest Főváros Levéltára és a Fortepan közreműködésével létrejött „Bűnös Budapest ’70” című fénykép-összeállítást.[1] A képek készítői a BRFK Hivatala Bűnügyi Technikai Osztályának helyszínelői voltak.[2] Kondor a következőket írja: „Az áldozatnál rendszerint csak egy nyomorultabb részese van egy bűncselekménynek. Az elkövető.” Néhány gondolattal később így folytatja: „Nincs itt művészi igény, és éppen ettől lesznek mégis szinte művésziek a fotók. Egyetlen célt szolgáltak: dokumentálni, feljegyezni, rögzíteni. Egy helyszínelő fotós akkor végezte legjobban munkáját, ha minden komment, gondolat és érzelem nélkül örökítette meg a bűncselekmény tárgyi részleteit, és gyakran magát az elkövetőt is.”

1958. #103981 Fotó: Fortepan / BFL / BRFK helyszínelési fényképei HU.BFL.XV.19.c.10

„A fene tudja, mitől fagy meg jobban a vér az ereimben: a szembesítésre behozott áldozat roncsolt koponyájától, vagy az elkövetők üres és érzéketlen arckifejezésétől.”

Ez a zseniális fotóanyag inspirált arra, hogy a Levéltárunk őrizetében lévő bírósági anyagokból közreadjunk egy – néhány részre tervezett – válogatást. A nyomozásokhoz felhasznált helyszínelési fotók különlegessége az, hogy nemcsak az áldozatokat és az elkövetőket, hanem a tetthelyek környezetét is lefényképezték, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy rendhagyó szemszögből is megmutassuk az 1950-es/1960-as/1970-es évek – ekkori nevén – Szolnok megyéjének egy részét.

Az első részben egy 1960-as szolnoki bűneset fényképeit adjuk közre.[3] Az M. I. által elkövetett gyilkosság brutalitásánál fogva nagy visszhangot váltott ki. M. 1960 májusában bemászott a Nemzeti Szálló udvarára, behatolt az épületbe, majd a portás megölése után jelentős összeggel távozott. A kazettákkal teli bőröndöt a vasútállomás felé vezető úton található Eötvös téri víztorony mellett rejtette el, azt azonban még aznap reggel megtalálta „egy becsületes munkásember, a tiszatenyői Farkas István”.[4]

A „Nemzeti Szálloda” felirat után: „Népbüffé”.[5]

A bejárat melletti részen az 1919-es Tanácsköztársaságra emlékező tábla.[6]

Az Eötvös téren

A hamarosan kézre kerülő M. I.-t („a legelvetemültebb bűnözők egyike, akik valaha is bíróság előtt álltak”)[7] a Szolnok Megyei Bíróság halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság azonban ezt a döntést 1960 decemberében életfogytig tartó börtönbüntetésre enyhítette.

Összeállította: Dr. Bojtos Gábor főlevéltáros