Egy bukaresti lelkész gyűjtése és üldöztetése a Jászkun Kerületben
A Bukarestben élő magyarok ügyét is ekkor karolta fel egy Sükei Imre nevű református lelkész, aki rengeteget tett annak érdekében, hogy a helyiek anyanyelvükön tanulhassanak és hallgathassák az istentiszteleteket, azaz megmaradjon magyar identitásuk és kultúrájuk. E nemes cselekedetei ellenére Sükei vádak és támadások kereszttüzébe került, és körözött személlyé vált. Nyelvművelő és közösségszervező tevékenysége, majd későbbi üldöztetése következtében kapcsolatba került a Jászkun Kerülettel is. December hónap dokumentuma e kapcsolatot mutatja be.
Sükei Imre a Küküllő menti Szőkefalván született 1780 körül. Székelyudvarhelyt és Kolozsvárott végezte tanulmányait, ahol „a magyar reformeszméket és a nemzeti ébredés légkörét” is magába szívhatta. 1815-ben ezen új eszméktől áthatva érkezett Bukarestbe, ahol főleg erdélyi és magyarországi kézművesek, mesteremberek és értelmiségiek alkottak szépszámú magyar közösséget. Sükei az élére állt ennek a közösségnek, és elkezdte megszervezni a helyi magyar református egyházközséget.
A gyülekezet kezdetben az evangélikus szászok templomában kapott helyet. Sükei itt kezdett magyar nyelven prédikálni. A németek azonban valószínűleg túl nagy összeget kértek a templomhasználatért, és Sükei egyébként is különálló egyházközség megszervezésében gondolkodott, ezért 1818-ban az erdélyi és magyarországi reformátusok körében gyűjtésbe kezdett, hogy az összeszedett pénzből saját templomot építtethessen fel. Az akciót siker koronázta, aminek következtében a bukaresti reformátusok 1821-re felépíthették saját templomukat a város Ököritató nevű területén.
Az első sikereken felbuzdulva Sükei elhatározta, hogy tovább fejleszti a Bukaresti Magyar Református Egyházközséget. Egyik legfőbb törekvése egy önálló iskolaépület felállítása volt, ahol magyar nyelven tanulhattak volna a fiatalok. Célja elérése érdekében egy újabb, az elsőnél jóval hosszabb gyűjtésre indult, amely 1832 és 1835 között zajlott le és Sziléziát, Poroszországot, Szászországot, Wittenberget, Franciaországot, Hollandiát, Angliát és természetesen Magyarországot is érintette. Sükei e gyűjtőútja során került kapcsolatba a Jászkun Kerülettel.
A Helytartótanács 1834-ben állította ki Sükei Imre számára azt az engedélyt, amely felhatalmazta, hogy a Magyar Királyság területén pénzt gyűjtsön a Bukarestben felállítandó magyar nyelvű iskola céljára. (I. számú forrás latin nyelvű szövege.) A prédikátor ezután egy a korszak hangulatát megragadó, a hazafias érzelmeket felkorbácsoló felhívást küldött a Kerületeknek. Ebben a felhívásban leszögezte, hogy abban a században, amikor az „emberiség ’s hazafiságnak” eszméi előtt hódol a nemzet, s ennek érdekében „műveltségi föllegoszlató intézeteket alapít”, neki is az az „ösztöne” támadt, hogy külföldön szolgálja a magyar nyelv és műveltség ügyét. Ennek érdekében Bukarestben szeretne felállítani egy magyar iskolát s kéri a Kerületeket, hogy ezt a célját adománnyal támogassák. A pénzt Pestre kérte megküldeni, Liedemann Friedrich nagykereskedőhöz. A Jászkun Kerület kisgyűlésének jegyzőkönyvében rögzítették is a felhívást és utasították a kerületek kapitányait, hogy szedjenek pénzbeli segedelmet a fent megjelölt célra. (II. számú forrás.) A gyűjtés eredményéről csak egy kerületből érkezett kimutatás, melyből megtudhatjuk, hogy a Jászság települései összesen 181 forintot és 42 krajcárt adományoztak az iskola felállítására. (III. számú forrás.) A legtöbb pénzt nem meglepő módon a református lakossággal rendelkező Jászkisér adta, adományuk kitette az összesen befolyt összeg majdnem kétharmadát. A gyűjtés eredményét 1835. február 20-án a Jászkun Kerület közgyűlése is rögzítette, s egyben arról is rendelkezett, hogy a váltócédulák formájában befolyt pénzt adják át Sükei Imrének. (IV. számú forrás.) Arról sajnos nincsen információnk, hogy a sokkal jelentősebb református népességgel rendelkező Kis- és Nagykun Kerületekből miért nem érkezett pénz.
Az olvasó azt gondolhatná, hogy miután a gyűjtés eredményesen lezárult, a történet ezen a ponton véget is ért. Ezzel szemben a valódi bonyodalmak csak most kezdődtek. 1835. június 30-án ugyanis a Helytartótanács körözést adott ki Sükei Imre ellen. (V. számú forrás.) A körözvény szövegéből és annak jegyzőkönyvben rögzített kivonatából (VI. számú forrás) kiderül, hogy Sükeit azok a bukaresti evangélikusok jelentették fel, akikkel két évtizeddel korábban még oly szoros kapcsolatot ápolt a református gyülekezet. A vád az volt, hogy Sükei engedély nélkül gyűjtött, utazó levelét alattomos módon eszközölte ki a Helytartótanácstól, a beszedett pénzzel pedig, amit a maga hasznára kívánta fordítani, megszökött. Elrendelték tehát, hogy Sükeit kerítsék kézre, a nála lévő pénzt és iratokat foglalják le, majd Sükeit küldjék vissza szülőhazájába, Erdélybe.
A világot bejáró bukaresti lelkészt nem először illették vádakkal gyűjtőútjai során. 1821-ben Losonc városában például kémkedés miatt tartóztatták le, ám később felmentették. Rendkívüli buzgósága, híveitől való rendszeres és hosszan tartó távolléte valamint szerénytelensége és szinte állandó szereplési vágya számos ellenfelet szerzett neki Bukarestben is. 1833-tól a Bukaresti Osztrák Konzulátus figyelmét vonta magára, amelynek megbízottja, Casimir von Timoni egy Metternichnek küldött 1834-es jelentésében kifejtette, hogy Sükei gyűjtései gyanúsak, ezért ellenzi, hogy további segélyezését támogassák. Sükei az Erdélyi Gubernium rosszallását is magára vonta, ennek következtében, és a bukaresti lutheránusok hathatós közbenjárására adta ki a Helytartótanács a fent idézett körözvényt.
Sükei országszerte keresett személy lett, így a Jászkun Kerületben is elrendelték felkutatását. Valószínű azonban, hogy személyesen sohasem járt a Kerületekben, hiszen a korábban gyűjtött pénzt is Pestre kérte megküldeni. A Jászságból és a Kiskunságból beérkezett jelentések tanúsága szerint ezen kerületek községeiben bár alaposan kutattak utána, ám nem találták meg. (VII. számú forrás.) Végül a Jászkun Kerület közgyűlése 1836 januárjában azt a jelentést volt kénytelen megtenni a Helytartótanácsnak, hogy az alapos keresés ellenére nem tudták elfogni. (VII. és VIII. számú források.) Arról megint csak nincs pontos információnk, hogy a Nagykun Kerületből miért nem érkezett jelentés a nyomozás eredményéről.
Sükei üldöztetése a továbbiakban sem ért véget. 1837 márciusában már saját bukaresti hívei illették a legelképesztőbb vádakkal, melyek között a lopás és sikkasztás volt a legfontosabb, újra visszatérő elem. A vádak alól azonban mindig tisztázta magát. Valójában a pénzek hűtlen kezelésének vádja nem állhatta meg a helyét, hiszen ha Sükei minden összegyűjtött forintot magának tett volna el, miből épült volna fel a bukaresti templom, a parókia és az iskola? Márpedig ezek az alapítások létrejöttek. Nem véletlen, hogy 1837. június 6-án az Erdélyi Híradóban már egy, a munkáját elismerő és magasztaló híradás látott napvilágot. (IX. számú forrás.)
Az 1848-ban (egyesek szerint 1849-ben) elhunyt Sükei Imrét az utókor a szórványmagyarság egyik legjelesebb képviselőjeként, a bukaresti magyarok egyik legfőbb jótevőjeként tiszteli. 2015-ben szülőfalujában, Szőkefalván emléktáblát állítottak a tiszteletére (1. számú kép), iskolaalapítása pedig előkészítette a talajt a későbbi Ady Endre Líceum számára, amely ma is Bukarest magyar nyelvű középiskolája. (2. számú kép.)
Az eredeti, kézzel írott forrásokat a könnyebb olvashatóság kedvéért átírtuk, a szöveget a mai helyesírás szabályaihoz igazítottuk.
1. számú kép: Sükei Imre emléktáblájának leleplezése.
2. számú kép: Az Ady Endre Líceum bejárata Bukarestben.
Felhasznált irodalom:
Aniszi Kálmán: Keleti őrhelyek. Hitel. 2018/6. sz. 114-120. p. http://www.hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/13-aniszi_0.pdf (Utolsó megtekintés: 2018. 12. 03.)
Demény Lajos: Sükei Imre lelkipásztor gyűjtései a bukaresti református templom és iskola építésére. Debreceni Szemle. 1998/3. sz. 508-521. p.
Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.
Kiss Gábor: Ingyenessé tenni Isten evangéliumát. Az Erdélyi Református Egyházkerület honlapja. http://www.reformatus.ro/ingyenesse-tenni-isten-evangeliumat1.html?page=1 (Utolsó megtekintés: 2018. 12. 03.)
Magyar Életrajzi Lexikon. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Arcanum Digitális Tudománytár. https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/s-778D5/sukei-imre-77C80/ (Utolsó megtekintés: 2018. 12. 03.)
Felhasznált források:
MNL JNSZML IV. 1. b. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közigazgatási iratok. Fasciculus 3. 67/1835. (I. számú forrás, képgaléria 1-2. kép)
MNL JNSZML IV. 1. a. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv. 67/1835. 25. p. (II. számú forrás, képgaléria 3-4. kép)
MNL JNSZML IV. 1. b. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közigazgatási iratok. Fasciculus 4. 398/1835. (III. számú forrás, képgaléria 5-8. kép)
MNL JNSZML IV. 1. a. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv. 398/1835. 173. p. (IV. számú forrás, képgaléria 9-10. kép)
MNL JNSZML IV. 1. b. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közigazgatási iratok. Fasciculus 1. 1244/1835. (V. számú forrás, képgaléria 11-12. kép)
MNL JNSZML IV. 1. a. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1244/1835. 585-586. p. (VI. számú forrás, képgaléria 13-16. kép)
MNL JNSZML IV. 1. b. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közigazgatási iratok. Fasciculus 4. 38/1836. (VII. számú forrás, képgaléria 17-21. kép)
MNL JNSZML IV. 1. a. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv. 38/1836. 21-22. p. (VIII. számú forrás, képgaléria 22-24. kép)
Erdélyi Híradó 1837. június 6. 353-354. p. (IX. számú forrás, képgaléria 25-26. kép) https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/ErdelyiHirado_1837-1/?pg=356&layout=s (Utolsó megtekintés: 2018. 12. 03.)
Képek forrása:
2. számú kép: https://erdelyinaplo.ro/aktualis/osszeallitasok/szorvany-a-negyzeten/print
Összeállította: Mucsi László levéltáros
Új hozzászólás