Jelenlegi hely

„Az ember valósággal nints mind addig meg-halva, valmeddig egészszen rothadni nem kezd minden része.”

Elsősegély a XVIII-XIX. század fordulóján
2017.02.02.
Ahogy arra a tavaly decemberi hónap dokumentumában már kitértünk, az 1770-es Általános egészségügyi szabályzat volt az első olyan rendelet a magyar történelemben, amely átfogóan szabályozta a magyar egészségügy összes területét.

A szabályozás amellett, hogy keretbe foglalta az egészségügyi igazgatást, a gyógyítás területén is a szakmai szempontokat helyezte előtérbe. Utóbbihoz nem csak az egészségügyi szakszemélyzet képzettségi követelményeit és a számukra kötelezően alkalmazandó főbb szabályokat sorolhatjuk, hanem az ellenőrzés alól kibújó, sok esetben teljesen hamis gyógyítók, gyógyszerárusok tevékenységének betiltását, és a társadalom elterelését ezektől az áldoktoroktól.

Az alábbiakban közlésre kerülő két táblát Kováts Mihály orvosdoktor[1] készítette 1798-ban, darabjait pedig 2-2 garasért vásárolta az egyik pesti utazása alkalmával Komlódy András, a Nagykun Kerület physicusa. Az orvos a két „plakáthoz” mellékelt, a Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének írt levelében megjegyzi, hogy bár „ezen objectumokról [ti. segítségnyújtásról] elég könyvek vagynak” ugyanakkor ezek a könyvek „a Helységek archivumaiban tsendes halgatásban vagynak”, szükség esetén pedig „késő […] azokat felhajhászni”. Az orvos elképzelése az volt, hogy minden hármas kerülethez tartozó település vásároljon ezekből a táblákból és függessze ki őket a helység házánál. Így azokat az emberek láthatják, olvashatják, tehát az azokban található hasznos tanácsok megmaradnak, illetve, ha úgy adódik, bárki számára könnyen elérhetőek. Ez azért is volt kiemelten fontos, mert nem minden helység tudott saját orvost foglalkoztatni, illetve, ha volt is saját orvosa az adott településnek, előfordulhatott, hogy szükség esetén éppen nem volt elérhető közelségben. Ezért is teszi hozzá a nagykun kerület physicusa, hogy „[…]hasznos lenne, ha az ilyen táblák a Tisztelendő urakkal és tanítókkal is közöltetnének, mivel hivataljok szerint igen othon szoktak lenni, és a község az ilyen személyeket hamar meg szokta keresni az ily esetekben.”

Végig olvasva a táblákat látható, hogy azok a kor leggyakoribb, életveszéllyel összefüggő balesetei (veszett kutya harapása, fulladás, mérgezés, villámcsapás, vízbe fulladás, akasztás, halva születés) során alkalmazandó elsősegélynyújtásra adnak tanácsokat. A források terjedelmére és olvashatóságára tekintettel itt csupán néhány fontos szempontot emelnénk ki.

1.       Hangsúlyozza az elsősegély nyújtása során alkalmazandó legfontosabb alapelveket (legfontosabb eszközök, tanácsok alkalmazásának módja, ideje, segítséget nyújtók száma stb.)

2.       Kiemeli, hogy baleset esetén azonnal értesíteni kell az orvost vagy a borbélyt.

3.       Pontosan leírja az alkalmazandó eljárásokat, külön kiemelve a borbélyoknak szánt utasításokat.

4.       1-2 kivételtől eltekintve szigorúan hétköznapi tárgyakra és anyagokra alapozza az eljárásokat, bármilyen (gyógy)szer alkalmazására vonatkozó tanácsot, utasítást kerül.

5.       Balesetek megelőzésére vonatkozóan egyszerű tanácsokat ad.

A táblák nyelvezete közérthető, látható, hogy eredendően a hétköznapi emberek számára készült. A célja tehát egyrészt hasznos tanácsok biztosítása volt, másrészt pedig az, hogy az engedély nélküli gyógyítással, illetve különféle „gyógyszerek” árulásával foglalkozó, főleg vándorkereskedőktől elfordítsák az emberek figyelmét. Mindezek mellett ez a két forrás egyben a kor orvostudománya akkori állásának kitűnő lenyomata is. Ha végig olvassuk a táblákat, láthatjuk, hogy a tanácsok egy része ma is megszívlelendő, ugyanakkor vannak közöttük olyanok, melyek felett erősen eljárt az idő, némelyeket meghaladt a tudomány, sőt olyanok is, amelyek ma már egészen hajmeresztőnek hatnak.

Források jelzete: MNL JNSzML IV-1. b. A Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének iratai. Közigazgatási iratok. Fasciculus 5. 1851/1800.

 

Megjegyzések:

[1] Kováts Mihály életére vonatkozóan lásd: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/k/k12351.htm (Letöltve: 2017. február 1.)

 

Összeállította:

Horváth Gergő

mb. igazgatóhelyettes, levéltáros

Utolsó frissítés:

2017.02.10.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges