A hétköznapi szóhasználatban aszálynak a hosszú időn át tartó, meleggel párosuló csapadékhiányt nevezzük. Jelentőségét elsősorban az adja, hogy rendkívüli károkat képes okozni a mezőgazdaságban, de az élet különböző területein egyaránt érezteti hatását. Az Alföldön az elmúlt években rendszeresen ismétlődő jelenségre évtizedekkel korábbról is találni példákat, igaz, eltérő gyakorisággal és területenként változó súlyossággal.[1] A második világháborút követően is egyre nagyobb gondokat okozott a szárazság térségünkben, mely az amúgy is siralmas közellátás helyzetét rontotta tovább. A Vörös Hadsereg ugyanis már 1944-1945 telén, tehát a frontátvonulás és elhúzódó fronthelyzet alatt is elvette, amire szüksége volt.

Részlet Mezőtúr város 1944. december 30-i közgyűlési jegyzőkönyvéből, a közellátási vezető beszámolójából

(HU-MNL-JNSZVL-V.302.b. 987/3/1944)

A nagylétszámú, huzamosabb ideig hazánkban maradó megszálló katonaság, továbbá a romokban heverő főváros, illetve az újjáépítéshez nélkülözhetetlen iparvidékek ellátására a későbbi években is jelentős mennyiségű élelmiszert kellett kiszállítani az alföldi vármegyékből, ami így a helyi lakosság ellátását rontotta le.[2] A beszolgáltatási rendszer fenntartása mellett csökkentette a helyben megtermelhető termények mennyiségét a nagybirtokok 1945-ben politikai okokból rendkívül gyorsan és túlkapásokkal tarkítottan levezényelt felosztása is. A földosztás során a nagyszámú igénylő között kiosztott pár holdas parcellákon hiány mutatkozott munkaeszközökből, igaerőből, vetőmagból és szaktudásból egyaránt, ami csak fokozta a száraz időjárás kedvezőtlen hatásait.

Az aszály valóságát nem lehetett jó hírekkel felülírni

(Ludas Matyi, 1947. június 11. 4.)

Az aszályosság mértékét többféle számítási módszerrel meg lehet határozni, melyek a paraméterek eltérő kombinációt veszik alapul: a sokévi csapadékátlaghoz viszonyított csapadékhiánytól kezdve a talaj- és talajvízadottságokat és akár más tényezőket is. Hazánkban elterjedtnek számít a Pálfai Imre által kidolgozott PAI aszályossági index, illetve különböző változatainak használata, mely a növények vízigénye szerint súlyozza a havi csapadékmennyiségeket, és a párologtatást befolyásoló léghőmérsékletet is figyelembe veszi.[3]

Ez alapján 1945-ben méréskelt,[4] 1946-ban és 1947-ben viszont már súlyos aszály volt megfigyelhető az Alföldön.[5] Ezek területi kiterjedését és különbségeit az alábbi térképekkel szemléltette Pálfai:

Az 1946. és 1947. évi aszály területi eloszlása Magyarországon

(Pálfai 1989, 17.)[6]

Mint látható, 1946-ban az Alföld egész területén tapasztalható volt aszály, melyen belül vármegyénkben leginkább a Szolnoktól a Tiszazugig elterülő földek voltak érintettek. Ezzel szemben 1947-ben egyértelműen a Jászság volt a legnagyobb kárvallottja a csapadékhiánynak, de a vármegye teljes északi fele – beleértve a Tisza mindkét partját – erősen megsínylette a szárazságot.

Folyóiratcikk részletek a beszolgáltatás igazságos elosztásának nehézségeiről

(Uj Magyar föld 1946. október 6. I. évf. 29. szám 15.)

Az aszály értelemszerűen a termésátlagokat is lerontotta, ugyanakkor a háború utáni években a siralmas terméseredmények mögött más, külső tényezők is fontos, statisztikai adatokat torzító szerepet játszottak.

Mivel a közellátást irányító állami és vármegyei vezetők a bevetett területekről és a betakarított termények mennyiségéről is adatszolgáltatást kértek, ezért a súlyos terhet jelentő beszolgáltatás alól kibújni akaró gazdák között voltak, akik kisebb bevetett földterületet jelentettek le a valóságosnál, bízva abban, hogy így területalapon kevesebb beszolgáltatást kell majd teljesíteniük. Ez azonban később, az aszály- és jégkár igényre való jogosultság igazolásakor okozott gondot, mivel a betakarításkor a kisebb vetésterületre számolva a ténylegesnél magasabb termésátlagok jöttek ki, ami miatt többen is eleshettek a beszolgáltatás mérséklésétől, illetve a vetőmagsegélytől.

A nagykörűi pártok és társadalmi szervek közös levele a vetésterületről adott jelentés meghamisításának okairól

(HU-MNL-JNSZVL-IV.422. 1089/1946)

Természetesen előfordultak olyan esetek is, amikor a már betakarított termények elrejtésével, felsőbb hatóságok felé csökkentett számok lejelentésével próbálkoztak a helyi termelők. Mindezek a korabeli statisztikák hitelességét erősen megkérdőjelezik, ugyanakkor a fejadagok folyamatos csökkentése, a városok, iparvidékek ellátatlanjainak nyomora, a beszolgáltatási kötelezettségét csak nehezen teljesíteni tudó parasztság kétségbeesése, a felsőbb szervek kérlelhetetlensége, a köztes szervek, így a közellátási kormánybiztosként tevékenykedő főispánok két tűz közé szorulása számtalan levéltári forrásból visszaköszön.

Részlet Szobek András közellátásügyi államtitkár főispánoknak írott körleveléből: „igyekezni kell a helyi ellátáshoz szükséges utánpótlást a beszolgáltatás szorgalmazásával elérni. E téren tehát semmiféle érvelésnek nem kívánok helyet adni és feltétlenül elvárom, hogy a most kiadott fővárosi és előzőleg elrendelt jóvátételi diszpozíciókat a vármegye pontosan teljesítse. A kérdés országos közérdek voltára tekintettel nyomatékosan felhívom Kormánybiztos Urat, igyekezzék a kiadott szállítási program teljesítését elsősorban azzal biztosítani, hogy a helyi készletek elszállításánál felmerülő esetleges elégedetlenséget a főváros ellátására való hivatkozással csillapítsa és a szállításhoz szükséges igaerőt hivatalból kirendelje.”

(HU-MNL-JNSZVL-IV.422. 100/1947)

Jászárokszállásiak főispánnak címzett kérelme a beszolgáltatási kötelezettségük mérsékléséért

(HU-MNL-JNSZVL-IV.422. 100/1947)

A hátralékot „le kell szállítani”.

Erőss János közellátásügyi miniszter utasítása vármegyénk főispánjának a nem teljesített gabonaszállítmányok pótlására

(HU-MNL-JNSZVL-IV.422. 100/1947)

A „kiadott szállítási diszpozíciók végrehajtását a maga részéről is a legerélyesebben szorgalmazza, s minden ellenkező törekvést – amely esetleg a helyi érdekek túlzott biztosítása érdekében felmerülhet – a legerélyesebben igyekezzék megszüntetni.” Vas Zoltán körlevele a főispánoknak 1947 végén

(HU-MNL-JNSZVL-IV.422. 100/1947)

Miközben a nagyobb városok lakossága korgó gyomorral végezte munkáját, a másik oldalon pedig voltak községek, ahol a jövő évi vetőmagnak való sem termett meg, és így szintén sokan ellátatlanokká váltak, természetesen akadtak olyan szerencsésebb, vagy terményeiket ügyesebben elrejtő gazdák, akik saját szükségletüket meghaladó élelemmel is rendelkeztek. Ilyen körülmények között persze virágzott a feketekereskedelem, hiszen akinek feleslege volt, az jelentős haszonnal tudta eladni, vagy elcserélni akár a leghétköznapibb élelmiszereket is a nagyobb városokban. Egy-egy kosár tojás, vagy zöldség, egy kis liszt, vagy zsír sokaknak az életben maradást jelentette, és ezekért a hiánycikkekért akár drága órájukat, ékszereiket, nélkülözhető ruháikat is odaadták.

A közellátási gondokra reflektáló költemény 1947 őszén

(Ludas Matyi, 1947. október 15. 4.)

Batyuzók egy gőzmozdonyon (1945)

(Fortepan / Rózsa László Képszám: 211068 https://fortepan.hu/hu/photos/?id=211068 )

1946-ban különösen az augusztus volt száraz és rendkívül meleg. A hiperinflációval teljesen elértéktelenedett Pengőt éppen augusztus 1-én váltó Forint bevezetését, azaz a pénzügyi stabilizációt is nehéz helyzetbe hozta, hogy a kalászosoknak csak a 60%-át sikerült betakarítani, de a kapásoknak is csak a 70%-a vészelte át az aszályt.[7] A termények nagyjából harmadának elvesztése a költségvetésnek is komoly károkat okozott és az egyszerű munkásemberek számára is érzékelhető, immáron Forintban kifejezhető magasabb árakat eredményezett, de az új pénz inflációját végül sikerült kezelhető szinten tartani.

Karikatúra a terméseredmény és a stabilizáció összefüggéséről

(Ludas Matyi, 1946. június 23. 8.)

Az 1946–1947-es aszályos éveket később is követték még száraz és meleg időjárási periódusok. 1950-ben például ismét olyan aszály sújtotta az országot, hogy 1951-ben rövid időre újból be kellett vezetni a jegyrendszert, de a rákövetkező évek is silány termésátlagokat hoztak, így 1952–1953-ban is okozott még gondokat az élelmiszerhiány. A csapadéktalan időjárás negatív következményeit pedig tovább súlyosbította a tsz-esítés, a paraszti gazdaságok ellehetetlenítése, a kuláküldözés és a nehézipar erőltetett fejlesztése, bizonyítva, hogy a természet erői okozta károkat minden körülmények között képes tovább fokozni az emberi butaság.

Propagandafotó búzacséplésről (1953)

(Fortepan / Balla Zoltán / Bereth Ferenc https://fortepan.hu/hu/photos/?id=220078 )

Részlet Bakó Kálmán, a Kenderesszigeti Állami Gazdaság vezetőjének visszaemlékezéséből az 50-es években a felügyelete alatt dolgozó kulákokról

(HU-MNL-JNSZML-XXXV.57. B/2. 27.)

Az istállótrágya helyes felhasználása című oktatófilm forgatása a karcagi Szabadság Termelőszövetkezetben (1953)

(Fortepan / Horváth József https://fortepan.hu/hu/photos/?id=264811 )

A léghőmérséklet globális emelkedési trendjére ugyanakkor már az 1980-as években is többen felhívták a figyelmet, az aszályosság súlyosságának növekedését prognosztizálva.[8] Mostanra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezen éghajlatváltozáshoz Magyarországnak is alkalmazkodnia kell, aszálykár elhárítási és vízmegtartási stratégia kidolgozásával. Bízhatunk benne, hogy végül mégis csak az emberi leleményesség kerekedik felül és megtalálja a módját egy fenntartható mezőgazdasági termelés kialakításának itt az Alföldön is.

Készítette:

Dr. Csönge Attila főlevéltáros, levéltár-igazgató

Címlapkép:

Kézi kaszás aratás. Kasza élezése fenőkővel. (1949) Forrás: Fortepan / Kovács Márton Ernő Képszám: 33234 https://fortepan.hu/hu/photos/?id=33234

Források:

HU-MNL-JNSZVL-IV.422. Jász-Nagykun-Szolnok megye Főispánjának iratai

HU-MNL-JNSZVL-V.302.b. Mezőtúr város képviselőtestületének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek

HU-MNL-JNSZML-XXXV.57. B/2. Magyar Dolgozók Pártja – Magyar Szocialista Munkáspárt iratai. Visszaemlékezés gyűjtemény. Bakó Kálmán visszaemlékezése.

Bagdi Róbert: A gazdasági élet újraindítása a világháborús pusztítás után Szolnokon (1945) In: Háborús gazdaság és helyreállítás. (Főszerk.: Kövért György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka) Budapest, 2026.

Pálfai Imre: Az Alföld aszályossága. In: Alföldi tanulmányok 1989. (Szerk.: Simon Imre et al.) Békéscsaba, 1989. 7–23.

Vincze János Farkas: Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye időjárása, valamint ár- és belvízhelyzete 1944. október és 1945. március között. In: Zounuk 37. (Szerk.: Csönge Attila) Szolnok, 2024. 137–184.

Gonda Ferenc: Közellátási gondok. Új Magyar föld 1946. október 6. I. évf. 29. szám 15.

Brutálisabb lehet a 2026-os aszály, mint a 2022-es? https://greendex.hu/2026-aszaly-fak/

Kiderült, hol pusztít leginkább az aszály – sokkoló adatok érkeztek a Jászkunságból https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2026/07/aszaly-jaszkunsag-tisza-hungaromet-mezogazdasag