Az apró-cseprő települési ügyek között először április 9-én jelent meg politikai jellegű kihirdetni való. „Jelen időbeni mozgalmak mit jelentsenek, s mi azok tzélja hogy mindenki előtt tisztán, s világosan tudva legyen a’ város háza előtt mindjárt tartandó öszvejövetelen meg fog magyaráztatni, oda tehát mindenki öreg, és fiatal egyaránt felszóllittatik.” E pár sorból is szinte érezni azt a hevületet és izgalmat, ami a lakosságban mozoghatott egykoron. Izgalmas kulcsszavakat rejtett el a kisbíró: „Öreg és fiatal”, valamint „mindjárt tartandó.” Szinte azonnal idevág Petőfi Sándor híres költeményének sora: „Talpra magyar, hí a haza!”

Április 20-án belügyminiszteri utasítás alapján megkezdődtek az előkészületek az első polgári választásokra. Jászkiséren május 20-án, még a tisztújítás előtt a jegyzői kar lemondott. Egy nappal később a település lakossága újra a Tiszával volt elfoglalva.

Közben megszaporodtak a forradalomra és a nemzetőrökre vonatkozó hirdetni valók. Feltételezhető, hogy ez volt a hagyományos metódus minden településen. A kisbíró kidobolta a híreket és a tanács rendeléseit. Azonban olykor felbukkannak mondatok, melyek komolyságukat és fontosságukat jelzik. Szeptember 24-én kihirdették, hogy „minden birtokos lakosok, pusztagazda választásra, most mindjárt jelenjenek meg a’ városházánál.” Október 29-én hasonlóképp szólt a kisbíró: „A’ városházánál most mindjárt gyülés fog tartatni, mellyre minden birtokos lakosok meghivatnak.”

Rendkívül izgalmas ez a sodró és ellentmondást nem tűrő hangvétel, amelybe a ma embere is könnyen bele tudja élni magát.

Végül elérkezett november 26-a. Mindösszesen hét hirdetni valója volt a kisbírónak, ám azok sem tűnnek elsőre izgalmasnak. Egy nő elveszítette bugyellárisát, eladóvá vált egy kert, egy kocsi lóval és lószerszámmal. A kisbíró a délutáni istentisztelet utáni árverésről tudósította a lakosságot, valamint felhívta a figyelmet a közadósság rendezésére, illetve arra, hogy az erdőbe menetel még tilalmas. A végére egy különlegességet tartogatott. „A’ munkások ujsága és a’ Népbarát ujság ezután minden vasárnap d. utáni templom elött a’ megjelenö lakosak elött fel fog olvastatni, s úgy kiadatni a’ nép kezébe; ezen olvasásra meghivatnak minden polgárok.”

A forradalom kitörésétől ez volt az első olyan bejegyzés, amely sajtóterméket említett. Az országos információáramlásban fontos szerepet játszott a nyomtatott sajtó.

Táncsics Mihály március 15-én szabadult börtönéből és lapja, a Munkások Újsága 1848. április 2-án indult. Augusztus 10-ig heti egyszer, azt követően hetente kétszer jelent meg. Az újság szeptember 29-ig kisformátumú, nyolcadrét könyv alakban, 16 lapos füzetként jelent meg. Szeptember 29-től, ahogyan a jászkisériek is láthatták a templom előtt, kéthasábosan, folyóiratszerűen jelent meg. Ám az év végével e lap sorsa megpecsételődött. A lap célja a parasztság képviselete, a forradalom továbbfejlesztése volt. Feladatának tekintette, hogy széles rétegeket szólítson meg. Ezt valamelyest alátámasztja a kiséri hirdetési könyv bejegyzése is.

Ami a Népbarátot illeti, a kisbíró némileg félrevezette hallgatóságát. Az Ifjú Magyarország lapkiadásai keretében 1839 elején tervezték megjelentetni a Népbarát folyóiratot. Azonban 1839 márciusában a tartalomjegyzéke megjelent az Athenaeumban és a cenzúra felfigyelt rá: azonnal letiltották a megjelentetést. Népbarát címmel legközelebb 1850-ben jelent meg újság a Kolozsvári Lap melléklapjaként. Felmerül a kérdés, hogy mit is olvashattak akkor a jászkisériek?

A nevében nagyon hasonló, Nép barátja című lapot. 1848. június 4-én indult kormánylap volt, amely célja a nép felvilágosítása és informálása volt. Táncsics lapjától eltérően az érdekképviselet kevésbé volt jelentős a szerkesztő számára. Július 4-től heti egyszer jelent meg, negyedrét alakban.

A lap alakulásakor Petőfi Sándor a szerkesztésével Arany Jánost akarta megnyerni, utóbbi visszalépett és átengedte a teret Vas Gerebennek. A kormány szándéka kettős volt, ugyanis Táncsics lapját ellensúlyozni kívánták. Augusztus 27-ei számban pedig Vas Gereben felháborodva reflektált Táncsics lapjában közölt cikkre, miért is nem szeretik a parasztok a Nép barátja című lapot?! A rivalizálás külön izgalmas epizódja november 6-án érkezett el. A Honvédelmi Bizottmány elrendelte a községek jegyzőinek, hogy „minden vasárnap és ünnepnap a népnek olvassák fel [a Nép Barátját].” Erről árulkodik a jászkiséri hirdetési könyv november 26-ai bejegyzése is. Az már csak a magyar furfang sajátossága, hogy a kormánylap mellett felolvasták Táncsics lapját is.

Mai szemmel is érdekes, hogy a 173 évvel ezelőtti falusi lakosság miképpen tájékozódott több forrásból is.

A sajtószabadság, az információszabadság és a jászkisériek

MNL JNSzML V. 617. Jászkisér. Hirdetési könyv 1842-1849. 1848. március 12. 8. bejegyzés

MNL JNSzML V. 617. Jászkisér. Hirdetési könyv 1842-1849. 1848. április 9. 8. bejegyzés

MNL JNSzML V. 617. Jászkisér. Hirdetési könyv 1842-1849. 1848. május 21. 1. bejegyzés

MNL JNSzML V. 617. Jászkisér. Hirdetési könyv 1842-1849. 1848. szeptember 10. 4. bejegyzés

MNL JNSzML V. 617. Jászkisér. Hirdetési könyv 1842-1849. 1848. október 29. 12. bejegyzés

MNL JNSzML V. 617. Jászkisér. Hirdetési könyv 1842-1849. 1848. november 26. 7. bejegyzés

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SajtoTortenet-a-magyar-sajto-tortenete-1 (megtekintve: 2021.02.20.)

http://polhist.hu/munkasok-ujsaga/ (megtekintve: 2021.02.15.)

Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun Kerületben. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11.) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok. 2009.

Kókay György (szerk.): A magyar sajtó története I. 1705-1848. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1979.

Kosáry Domonkos – Németh G. Béla (szerk.): A magyar sajtó története II/1. 1848-1867. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1985.

Összeállította: Vincze János Farkas segédlevéltáros