Jelenlegi hely
„A Mezey orrán egy légy Dünnyögte követ ne légy!” – Választási vétségek 4.
A kortesdalok[1] és gúnyversek[2] aranykora ugyan nem az 1930-as évekre esett, ám továbbra is alkalmasnak gondolták a választók befolyásolására.[3]
Ezért születhetett meg Kunszentmártonban 1935-ben a „Hulláré, hulláré, hopp” című választási gúnyvers is.
A kunszentmártoni választókerület
1920 januárjában Sokorópátkai Szabó István győzött, ám végül ő a győrszentmártoni mandátumot tartotta meg. A többes lemondás és a csonka választókerület teljessé válása miatt 1920 nyarán új választásokat tartottak, amin a kisgazda színekben induló Kuna P. András győzött (közel 70 %-kal). Kuna újrázni tudott 1922-ben (71,14%), 1926-ban (ellenjelölt nélkül) és 1931-ben is (59,74%).[4]
Forrás: Borsszem Jankó, 1922. április 2. 9., Friss Ujság, 1931. június 16. 8. és Magyarság, 1922. március 25. 12.
Az 1931. évi választások alatt történtek miatt a Kuna ellen fellépő Mezey Lajosnak,[5] a „nem hivatalos” kormánypárti jelöltnek a hívei tiltakoztak. Petíciójuk szerint a választások kezdetétől a szavazás befejezéséig számos jogsértő cselekmény történt. A közigazgatási bíróság szerint is beigazolódtak a szabálytalanságok (bár Kunáék is több dolgot sérelmeztek), ám ezek a választás eredményét döntően nem befolyásolták.[6]
Forrás: Forrás: Az Est, 1931. június 24. 4., Friss Ujság, 1931. június 17. 4. és június 19. 3., Magyarság, 1931. június 25. 3-4.
Kuna 1934. január 12-én hunyt el Kunszentmártonban. A halálával megüresedett képviselői helyre a legnagyobb eséllyel – kormánypárti támogatással – Mezey Lajos pályázott, ám ajánlásokat gyűjtött a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt vezetője, Böszörmény Zoltán (1170 db. leadott ajánlásából csupán 129-et lehetett érvényesnek elismerni)[7] és felmerült a neve Tóth Gyula Gábor római katolikus lelkésznek („a nemzeti keresztény ellenzék egyik vezető tagja”),[8] akinek édesapja, Tóth Ernő három cikluson keresztül képviselte a kerületet.[9]
Mezey végül ellenjelölt nélkül győzött.
A vétség[10]
A szolnoki ügyészség vádirata szerint (1935. december 23.; az ítélet sajnos hiányzik az iratanyagból) a négy vádlott (fehérgyarmati Tóth Árpád magántisztviselő, Fazekas Alajos lapszerkesztő, Molnár Ferenc hentes és mészáros és Lakatos József nyomdatulajdonos) az 1925: XXVI. tc. 161. §-ának 4. pontjába ütköző választási vétséget követett el, azaz az általuk készített röpcédulán (a fent idézett törvény 60. § (6) alapján) „a legszükségesebb tárgyilagos tudnivalókon” kívül egyéb is szerepelt.[11]
Forrás: MNL JNSzML VII.1.a. B.II.25/1936.[12]
Az 1935 tavaszára kiírt választáson Tóth Gyula Gábor Mezey veszélyes ellenfelének mutatkozott. Tóth keresztény gazdasági programmal lépett fel és – édesapja miatt – erős hátországgal rendelkezett.[13]
Tóth Árpád (1899-1981) testvére, Tóth Gyula Gábor (1890-1948) sikere érdekében rendelte meg, majd terjesztette a röplapot. A szöveget Fazekas Alajos szerezte, azt Lakatos ezer példányban kinyomtatta („1935. március 14-én az én nyomdámban állíttatott elő és az én rikkancsaim terjesztették”), a kiadói felelősséget pedig Molnár Ferenc vállalta (kihallgatásán tett vallomásában: „felelősséget nem vállaltam, ilyenhez én nem értek”).
Forrás: Nagykún városok 1920-1930. Szerk. Oroszlány Gábor. Karcag, 1930, 118. és 140.
A röpcédulát csak Kunszentmártonban terjesztették. Hatásosságát lemérni nem lehet, mivel a nyomtatással szinte egy napon jött a hír, hogy Serédi Jusztinián, a magyar katolikus egyház vezetője nem engedélyezte Tóth indulását.[14]
A választások eredménye
Más jelölt hiányában Mezey egyhangúan nyerte el a mandátumot.
[1] „A kortesnóták rigmusos kurjantások vagy népdalszerű versek, melyeket képviselőválasztások alkalmával daloltak az egyes pártok emberei a maguk jelöltjének dicséretére, de még inkább az ellenjelölt kigúnyolására, gyakran gyalázására. Rövid, többnyire két vagy négysoros, nyelvben és gondolatokban egyszerű, párrímes énekelhető versek, melyek szinte önkénytelenül teremnek valamely ismert népdal dallamára (igen gyakori a Kossuth-nóta formája).” Szendrey Zsigmond: A kortesnótákról. In: Ethnographia (36., Népélet 3. évfolyam) 7-12. füzet, 1925. július-december, 166-167.
[2] „gúnydal: 1. tágabb értelemben a gúnyvers dal formájú változatainak megjelölése; a szót gyakran a gúnyverssel azonos értelemben is használják. 2. szűkebb értelemben egyszerű, rövid, dal formájú (s többnyire valóban énekelt) lírai költemény, amely egyes személyeket, csoportokat, társadalmi rétegeket, nemzetiségeket vagy idegen nemzeteket, ill. kárhozatosnak ítélt társadalmi jelenségeket tesz nevetségessé közvetlen, erősen karikírozó formában. Minthogy többnyire igen erős aktualizáció hatja át, általában szorosan korhoz kötött, hamar időszerűtlenné válik; nyomtatásban ritkán, leginkább kéziratos gyűjteményekben és a szájhagyományban marad fenn.” Martinkó András –Voigt Vilmos szócikke. In: Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv. Budapest, 1975, 75.
[3] Szabó Dániel: Kortesdalok (avagy a választás, mint a poéták paradicsoma). In: Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára. Szerk.: Somogyi Éva. Budapest, 1991. 229-241. és Hermann Róbert: Programvita és obszcenitás (Andrássy Gyula gróf és Dessewffy Emil gróf politiko-pornografikus verses üzenetváltása 1848 elején avagy, mindig lehet lejjebb). In: Aetas, 2010/2. szám, 155-166.
[4] Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000, II. kötet. Választókerületi adattár. Budapest, 2001, 29., 43., 65. és 85.
[5] Dr. Szabó János: Dr. Mezey Lajos. In: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9.) Szerk. Pusztai Gabriella. Kunszentmárton, 2006, 49.
[6] Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. Budapest, 1980, 468-469.
[7] 1934 nyarán a szolnoki törvényszék pénzbüntetésre ítélte a „tiszasasi és tiszaugi horogkereszteseket, akik a legutóbbi kunszentmártoni választáson több nevet hamisítottak rá Böszörmény ajánlási íveire”. In: Nemzeti Jövőnk, 1934 június 28. 3.
[8] Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs. Szerk. Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940, 1099.
[9] Országgyűlési almanach 1892-1897. Szerk. Sturm Albert. Budapest, 1892, 337.
[10] MNL JNSzML VII.1.a. B.II.25/1936.
[11] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyei: 161. § 4. „aki a választással kapcsolatos falragaszokra (plakátokra) és vonatkozóan a 60. §-ban megállapított tilalmat megszegi”
[12] apcugol = abcúgol: kifütyül, lehurrog; móring: hozomány, jegyajándék; Wolf: Wolf Dezső nyomdatulajdonos, lapkiadó
[13] „Tóth Gyula Gábor lelkész ajánlásait nagyszámban írják alá Kunszentmártonban.” Kis Ujság, 1935. március 15. 4.
[14] Magyarország, 1935. március 13. 3.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges