„a meghamisított italoktúl eredhető veszélyeknek meggátlására” – Italhamisítás elleni fellépés a 19. század közepén

Júliusi hónap dokumentuma
2023.07.13.
2021 februárjában mutattuk be azt a rendszabást, mely a Jászkun Kerület kocsmáinak rendjét szabályozta. Már akkor is kitértünk az italmérés gazdasági vonatkozásaira, míg ebben a hónapban az italmérés egy más aspektusát, az italhamisítást, valamint annak visszaszorítását célzó lépéseket vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről.

A Helytartótanács 1842 tavaszán körlevélben kereste meg a törvényhatóságokat, mivel tapasztalataik szerint a beszállásolt katonaságnak több helyen is rossz minőségű és hamisított italokat szolgáltak fel. Emiatt felszólította a megyéket, hogy a közegészség megtartása érdekében figyeljenek oda jobban az italhamisításra és szüntessék be az ilyen irányú tevékenységeket.

A Helytartótanács italhamisítás tárgyában kelt körlevele

(MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 1 1673/1842.)

 

A Jászkun Kerület Közgyűlése az ügyet továbbította elintézésre az orvosoknak, köztük is elsősorban Linzbauer Xavér Ferencnek (1807-1888), a kerületek 1837. óta hivatalban levő főorvosának. Linzbauer a „kerületi rendeléseket szoros hivatalos kötelességinek tartván” és érzékelvén a lakonikus felsőbb utasítás elégtelenségét, úgy döntött, hogy a rendelet betartásának támogatásához egy útmutatót dolgoz ki a kerületi közgyűlés, valamint a kerületi orvosok számára. Ennek indokaként a főorvos elsősorban azt hozta fel, hogy bár a Helytartótanács utasításának középpontjában az elszállásolt hadsereg egészségének védelme állt, Linzbauer szerint a katonaság helyi népességhez viszonyított aránya oly csekély, hogy ha annak védelme kiemelten fontos, akkor „annál inkább azt megtartani szükséges lészen a szegény adózó nép nagy tömegre nézve”. Ilyen szempontból tehát a főorvos lépése nem pusztán hivatali teendőinek ellátására szorítkozott, hanem magában hordozott egy igen erős közegészségügyi célzatú elhatározást is. A szegényebb néprétegeknek ugyanis alig van pénze arra, hogy „az erős napi munkálatjaihoz igen szükséges korty pálinkáért”, a mindennapi főzelékhez szükséges ecetért, borért, sörért fizetni tudjanak, és bár ezen italokat azért veszik, hogy „életüket és egészségüket megtarthassák” mégis életveszélybe kerülhetnek miattuk.

A főorvos a továbbiakban az említett négy ital hamisításának lehetőségeit vizsgálta meg. A pálinka esetében előfordult, hogy előbb vízzel felhígították, majd, hogy az erejét visszanyerje, fekete borssal vagy farkasalmával erősítették. A farkasalma – bár a népi gyógyászat régebben gyógynövényként alkalmazta – a mai ismeretek szerint mérgező hatású növény. Sokkal ijesztőbb ugyanakkor a hamis pálinka előállításához használt vegyszerek felsorolása, melyek főleg a kénsavból és annak különböző fémekkel alkotott vegyületeiből (timsó, vasgálic, rézgálic, cinkszulfát), illetve ólumcukorból állnak.(1)

Részlet Linzbauer Ferenc munkájából

 

Az ecethamisítás kapcsán a főorvos annak timsóval és kénsavval történő hígítását taglalta csak röviden, tehát ez esetben valószínűleg az volt a cél, hogy az előállított ecet mennyiségét hozzáadott szerekkel tudják megnövelni.

A bor esetén Linzbauer munkájában egyrészt kitért annak pálinkával történő erősítésére, másrészt a bor kénezésére. A bor kénezése még ma is része az ital tartósítási eljárásának, hiszen a kén antibakteriális és antioxidáns hatású, így megakadályozza, hogy a bor tovább erjedjen. Napjainkban már szigorú előírások tartalmazzák a bor kéntartalmával kapcsolatos előírásokat, a korszakban azonban ez még nem így volt. A tartósítás érdekében esetenként túl sok ként is használhattak, ez pedig sokaknál fejfájáshoz vezethetett. Sokkal ártalmasabb lehetett, ha a kénezés mellett még egérkővel (férjany) is hígították, ez ugyanis egy rendkívül mérgező anyag. A főorvos aztán folytatva a felsorolást, egy sor mérgező fémet és vegyületeiket vette számba, melyeket borhamisításra használtak: antimon, rézacetát, ólomcukor, timsó.(2)

Borhamisítás - részlet Linzbauer Ferenc munkájából

 

A sörfőzéshez elengedhetetlen volt a jó minőségű komló megléte, ám ez nyilvánvalóan nem lehetett olcsó. Valószínűsíthető továbbá, hogy a korszakban nem tudtak olyan módszert kidolgozni, amivel a lefőzött tiszta sör mennyiségét meg tudták volna növelni, ezért inkább az alternatív előállítás felé mozdultak el az italhamisítók. Így komló helyett mérgező növényekből és különféle egyéb vegyszerekből (mész, kréta, gipsz, konyhasó, ólomcukor, hamuzsír, rézacetát) keverték ki a hamis italt.

Sörhamisítás – részlet Linzbauer Ferenc munkájából

 

A főorvos kiemelte, hogy a vegyszerek hatása jellemzően nem azonnal, hanem fokozatosan, némi idő után érződik. Hogy mégis ki lehessen mutatni az ártalmas vegyületek, anyagok jelenlétét, Linzbauer felsorolt néhány olyan reagenst, mellyel az elemzést el lehet végezni.

Az italhamisítás kimutatásához javasolt vegyszerek felsorolása

 

murias barytae = sósavas súlyag = bárium klorát

kali causticum = égető hamag = kálium-hidroxid

ammonium causticum = égető hugyag = ammónia

liquor probatorius Hahnemanni = borvizsgáló nedv = Samuel Hahnemann német orvos által kifejlesztett, arzén kimutatására alkalmas vegyület

kali carbonicum = szénsavas hamag = kálium karbonát (hamuzsír)

nitras argenti solutus = fojtósavas ezüstag = ezüstnitrát

acidum nitricum dilutum = fojtósav = salétromsav

aqua destillata simplex = lepárolt tiszta víz = desztillált víz

kalium oxalicum neutrum = sóskasavas hamag = kálium oxalát

 

A vegyületek mellé a főorvos készített egy költségtervet is, melyet a Jászságra lebontva egy ellenőrzési periódusra elegendő vegyszer megvásárlására készített.

A vizsgálatok lefolytatására Linzbauer a kerületi orvosok rendszeres körútjait javasolta: évente legalább négy alkalommal járják végig a kerületekhez tartozó összes kocsmát, csárdát, kereskedőt, ecet- és pálinkafőzőt mégpedig úgy, hogy maguk mellé veszik az adott település főbíróját vagy annak akadályoztatása esetén valamelyik tisztviselőjét (jegyzőt, tanácsbelit esetleg rendőrt), hogy szükség esetén a település pecsétjét felhasználhassák. A tapasztalatokról hivatalos jegyzőkönyvet kell felvenni és azt negyedévente a Jászkun Kerület Közgyűlésének megküldeni. Ha az ellenőrzések között merülne fel a hamisítás lehetősége, akkor mielőtt lezárják és lepecsételik a gyanús folyadékot tartalmazó edényt, egy kis mintát vegyenek ki belőle. Ezt követően értesítsék a kerületi orvost, aki vagy köteles a helyszínre menni, vagy postán megkapja a mintát és két napon belül kötelessége a vizsgálat eredményéről a települést tájékoztatni. Linzbauer javasolta még, hogy a vizsgálathoz szükséges vegyszereket ott szerezzék be, ahol a kerületi raboknak szánt orvosságokat is, a költségeket pedig viselje a közpénztár, „mivel ezen vizsgálatában a község részesül, s csupán ennek jólétire történik”.

Linzbauer Ferenc főorvos által kidolgozott segédanyag

(MNL JNSzML IV.1.b. Fasciculus 4. 2076/1842.)

 

Linzbauer tehát egy komplex javaslatot és segédanyagot dolgozott ki a kerületi orvosok számára. Kérdés tehát, hogy az ajánláson túl milyen gyakorlati lépések történtek az italminőség vizsgálatával kapcsolatban. Az elkövetkezendő néhány év irataiban kutakodva sajnos nem sok sikerrel járunk. 1843-ban a Kiskun Kerület orvosa, Dr. Tóth József készített jelentést, melyben a Linzbauer-féle ajánlás alapján végigjárta Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza és Kiskundorozsma italmérő helyeit. Ezen négy településen 32 kocsmát, 1 boltot és a kiskunfélegyházi fürdőházat ellenőrizte a kerületi orvos, melyek közül csak egy helyen, Kiskundorozsmán talált problémát. Ott a vizsgálat kénsav jelenlétét mutatta ki a pálinkában, így Dr. Tóth József ki is öntetett mintegy 40 iccényit (kb. 30 liternyi). Egy másik kocsmában a borban fedezték fel a közeli szikes tónak a vizét és bár ezt végül nem sorolták be az italhamisítási kategóriába, az árendátorokat mégis figyelmeztették, hogy tartózkodjanak az ilyesmitől. Bár a jelentés erre nem tér ki, de feltételezhetjük, hogy Szeged, mint katonaváros közelsége is közrejátszhatott abban, hogy pont Kiskundorozsmán találtak hamisított italokat.

Dr. Tóth József Kiskun kerületi orvos jelentése az italok vizsgálatával kapcsolatban

(HU-MNL-JNSzML-IV.1.b. Fasciculus 5. 2426/1843)

 

Bár a jelek szerint minden szükséges előfeltétel rendelkezésre állt, mégsem találkozhatunk a rendszeres ellenőrzésekre utaló írásos nyomokkal. Az italhamisítás problémája ugyanakkor továbbra sem múlt el, és erre néhány évvel később Dr. Csóréj Döme is igyekezett felhívni a közvélemény és a hatóságok figyelmét a Kossuth Lajos által szerkesztett Hetilap 1846. szeptember 18-i számában. Az aradi orvos cikkében még részletesebben foglalkozott az italhamisítás formáival és annak gazdasági vonatkozásaival. A publikáció zárásaként a szerző már javasolta, hogy az italhamisítás visszaszorítása érdekében külön hatóságot lenne szükséges létrehozni, mely a szándékos és vétlen hamisítást ellenőrizné, míg a közegészségügyi vonalon hasznosnak tartaná, ha külön orvos foglalkozna a hamisítási ügyek kapcsán megküldött folyadékok vizsgálatával. A probléma tehát ismert volt, az első vonatkozó jogszabály megszületéséig azonban még így is három évtizedet kellett várni. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. törvénycikk volt ugyanis az első olyan jogszabály, amely megtiltotta az egészségre ártalmas élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát.

 

Jegyzetek:

(1) A timsó savas kémhatású, vérzéscsillapító, sebösszehúzó hatású anyag. A vasgálic (vasszulfát) egészségkárosító, bőrirritáló hatású anyag, amit textilfestés, fák impregnálása során, valamint a vaskohászatban használnak. A rézgálic talán jobban ismert vegyszer, hiszen gombás fertőzés esetén lemosószerként alkalmazzák. Alapvetően mérgező anyagról van szó, de az élelmiszeripar is alkalmazza tartósítószerként. Az ólomcukor (ólomacetát) már az ókorban is ismert édesítőszer volt, ám mérgező hatású vegyület, amit ólomvegyületek előállítására, illetve más vegyületek kimutatására használnak.

(2) Az antimon mérgező hatású anyag, melyet a kerámiaiparban, valamint különböző ötvözetek előállítására használnak. A rézacetát gombaölő hatású szer, melyet a vegyészetben is alkalmaznak.

 

Felhasznált források

MNL JNSzML IV.1.a. Jegyzőkönyvek 1673/1842

MNL JNSzML IV.1.a. Jegyzőkönyvek 2076/1842

MNL JNSzML IV.1. Fasciculus 4. 2076/1842.

MNL JNSzML IV.1. Fasciculus 5. 2426/1843.

 

Online tartalom:

http://baratikor.semmelweis.hu/galeria/page.php?id=120

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/l-76823/linzbauer-ferenc-xaver-76A17/

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/v-1A920/vasgalic-1AD00/#Lexikonok%5EPallas-Vasg%C3%A1lic

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/m-662E1/mireny-67B45/#Lexikonok%5ECzuczor-MIRENY

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vas(II)-szulf%C3%A1t

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tims%C3%B3

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9z-szulf%C3%A1t

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93lom(II)-acet%C3%A1t

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9z(II)-acet%C3%A1t

https://hu.wikipedia.org/wiki/Antimon

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OT_1833_01/?pg=274&layout=s&query=sulyag

https://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/08/Vegytani-gy%C3%B3gyszerisme.pdf

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OT_1832_03/?query=%22%C3%A9get%C5%91%20hugyag%22&pg=75&layout=s

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_Muzealis_28_Bugat_Schedel_Magyar_deak/?pg=0&layout=s

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OT_1833_01/?pg=306&layout=s&query=probatorius

Hetilap 1846. szeptember 18.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Hetilap_1846/?pg=623&layout=s

John H. Clarke: Homeopathy All about it; or the principle of cure (London, 1894.) – Online (utolsó letöltés ideje: 2023. július 12.):

https://archive.org/details/b20392576/page/14/mode/2up?q=wine

 

Összeállította:

Horváth Gergő

levéltáros, igazgatóhelyettes

Utolsó frissítés:

2023.08.01.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges