140 éves Jász-Nagykun-Szolnok megye
Az alispáni posztot pedig Sipos Orbán volt kerületi alkapitány töltötte be. A tájegységek eltérő értékei, a jászok és a nagykunok sajátságos jogállása sokáig feszültségek forrása maradt. Nem csoda hát, ha Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét „muszáj vármegyének” is emlegették. Területét a Jászságból, Nagykunságból és Külső-Szolnok megyéből kovácsolták össze.
Az új megyének azonban nem volt székháza, ezért már az első közgyűlésen létrehoztak egy bizottságot Sipos Orbán vezetésével, amely az új székház felépítését intézte. A bizottság és főként Sipos Orbán érdeme, hogy alig két év múlva 1878. november 18-án színpompás ünnepség keretében felavatták Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székházát, az egykori Zöldfa vendéglő helyén.
Az elmúlt 140 év során a különböző történelmi korszakok nyomot hagytak a megyei közigazgatás szervezetén és a székház épületén. Sokszor lett a megyeháza országos történelmi események szereplője. 1919-ben a proletárdiktatúra és a román megszállás okozott károkat az épületben. Szolnok egy ideig frontváros szerepét töltötte be, a románok ágyúzása következtében súlyosan megrongálódott a közgyűlési nagyterem. Az épület hátsó részén a vörösök alakítottak ki géppuska állást a hídfő védelmében. Ekkor szenvedtek károkat a vármegye levéltár iratai is.
1923 áprilisában változás történt a vármegyei közigazgatás beosztásában is, Szolnok székhellyel létrehoztak egy új Központi járást.
1926. szeptember 4-én a vármegyeháza dísztermében Horthy Miklós kormányzó részvételével megünnepelték Jász-Nagykun-Szolnok megye fél évszázados fennállásának jubileumát. A díszközgyűlésen Almásy Sándor főispán megnyitó szavai után, Alexander Imre alispán a jubileumi évforduló emlékének megörökítésére előterjesztette javaslatait. Határozatot hoztak, hogy megfestetik a kormányzó, illetve a korábbi fő- és alispánok arcképét, elkészítik a vármegye monográfiáját, a törvényhatóság összes tisztségviselőjének pedig egyéves fizetésnek megfelelő összegű jutalmat adnak. Ekkor döntötték el, hogy a megyeháza Tisza felőli részét kiépítik.
Külön érdekessége a tervezett bővítésnek, hogy ahhoz Zombory Lajos képzőművész is készített látványtervszerű vázlatokat. A bővítéshez szükséges tervrajzokat végül Farkas Ödön készítette el. Az építési munkák 1930-ban valósultak meg.
A II. világháború harcai az épületet sem kímélték. A megyeháza épületének utcai homlokzatát aknatalálat érte, a park felőli rész szintén javításra szorult.
1945 után megyénkhez csatoltak néhány községet a szomszédos Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből. Ugyanakkor legalább 17 új község alakult Jász-Nagykun-Szolnok megye területén.
1950-ben gyökeres társadalmi változásokra került sor. Az államhatalom helyi szervei a megyei, járási, városi és községi tanácsok lettek. Ezenkívül néhány területi változás is érintette megyénket. Heves megyéből ide csatolták a tiszafüredi járást 6 községgel. Békés megyéből Öcsöd megyénkbe került, egyidejűleg Dévaványa Békéshez került. Megváltoztatták a megye nevét is, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Szolnok megye lett. A Szolnok Megyei Tanács legfontosabb szerve a tanácsülés lett, ennek tagjaiból választották a végrehajtó bizottságot. Szolnokon 1950. június 15-én tartotta a tanács és a végrehajtó bizottság az alakuló ülését. A megye első végrehajtó bizottságának elnöke Juhász Imréné megyei tanácselnök, volt főispán lett. Az elnökhelyettesek Zsemlye Ferenc és Beszteri Mihály a végrehajtó bizottság titkára Polónyi Szűcs Antal az egykori megyei főjegyző lett. A megyei tanácsnál a szakigazgatási feladatok ellátására 11 osztályt szerveztek meg. A felduzzasztott hivatali apparátus elhelyezésére azonban szűknek bizonyult a megyeháza patinás épülete. Ezért a földszinti két főfolyosó udvari oldalán egy-egy toldalékszárnyat építettek, így 16 helyiséggel nőtt az irodák száma.
1956-ban szintén fontos szerep jutott a megyeházának. Október 26-án a megyeháza nagyterme zsúfolásig megtelt emberekkel. A délután két órára összehívott választói gyűlést Kálmán István a megyei pártbizottság titkára vezette le. A különböző szakterületek vezetőire javaslatot tettek. A listára felírtakat kézfelnyújtással választották meg a munkástanács tagjaivá. Az elnök Dancsi József lett, aki elsősorban Kálmán rábeszélésére vállalta el a tisztséget. A gyűlés befejezése után a megyei tanács épülete előtt várakozó több ezer fős tömegnek az erkélyről felolvasták a munkástanács tagjainak névsorát, akik kiléptek az erkélyre és bemutatkoztak. A tömeg követelésére Juhász Imréné a megyei tanács elnöke és Zsemlye Ferenc elnökhelyettes lemondtak tisztségükről.
A megyei tanács lépcsőfeljárójától jobbra sokáig látható volt egy márványtábla, amely azt a hamis illúziót tükrözte, hogy 1956. november 4-én az épületben alakult meg a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”. Kádár János ebben az időszakban valóban Szolnokon tartózkodott, de valószínűleg nem járt az épületben, a kormány pedig nem a megyeszékhelyen alakult meg. A legendát az is táplálhatta, hogy egyes szemtanúk fegyveresek által őrzött vezető funkcionáriusra emlékeztek, de ő feltehetően Apró Antal lehetett. Az 1975. november 4-én leleplezett emléktáblát 1990 februárjában távolították el.
A forradalom leverését követően ismét visszaállt a korábbi struktúra. Az 1960-as évek közepén annyira megnövekedett a megyei tanács hivatali apparátusa, hogy a régi épület elégtelennek bizonyult a tisztviselők elhelyezésére. A legjobb megoldásnak mutatkozott, hogy egy új szárnyat építsenek mellé. Így került sor a mai Technika Háza (volt Úri Kaszinó, akkor Úttörőház) Tisza felőli oldalán a háromemeletes irodaház kialakítására. A meglévő és az új épületet az első emeleti összekötő folyosó kapcsolta össze. Az új épületszárny átadására 1968-ban került sor.
Az 1984-ben megalakult Szolnok Megyei Tanács Ellátó és Szolgáltató Szervezete és igazgatója Varga Ferenc mindent elkövetett, hogy a megyeháza épületét régi pompájában helyreállítsák s az itt működő hivatalok tisztviselői munkájukat megfelelő körülmények között végezzék. Hosszú évek munkája során a megyeháza visszanyerte eredeti műemlék funkcióját, de ezenkívül a közigazgatás hivatalainak is méltó helyet biztosított.
A megyei tanácsnál 1989 őszétől jelentős átszervezésekre került sor. Osztályokat szüntettek meg illetve vontak össze. Szolnok Megye Tanácsa 1990. szeptember 21-én megtartotta utolsó tanácsülését majd átadta a feladatokat a megalakuló Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzatnak. 1990. december 14-én az új megyei közgyűlés elnökének Boros Lajost választották meg. Megváltozott a megye elnevezése is, Szolnok megye helyett ismét Jász-Nagykun-Szolnok megyének hívják.
A megyét érintő legfontosabb területi változás a rendszerváltozást követően, hogy 1999-ben Tiszaug a szomszédos Bács-Kiskun megyéhez került. Az elmúlt negyedszázad alatt a megye több települése elnyerte önállóságát, pl.: Berekfürdő (1992), Hunyadfalva (1993), Csataszög (1994), Tiszaszőlős (2002).
140 év távlatából megfogalmazhatjuk, hogy szerencsére megvalósultak Sipos Orbán gondolatai amikor a székház építésekor a következőket írta: ”…adja Isten, hogy ezen székház megyénk lakosainak boldogságát, megelégedését hirdesse…s közelebb alkotott megyénk összes részeinek testvéri kapcsolatát képezze”.
Szikszai Mihály, főlevéltáros
(Felhasznált irodalom: Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának és közigazgatásának története (1876-1990), Szolnok, 2013. Szerk.: Fülöp Tamás, szerk. munkatársa: Czégény Istvánné. Szerzők: Fülöp Tamás, Csönge Attila, Cseh Géza, Szikszai Mihály, Bojtos Gábor)
(A térképek az Adatok Szolnok megye történetéből II. köt. c. könyvből származnak)
Új hozzászólás