A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára adott otthont A helytörténet és családtörténet a levéltári kutatások tükrében című, az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, illetve Nógrád Vármegyei Levéltára, valamint az MTA Miskolci Akadémiai Bizottságának közös szervezésében megtartott levéltári napnak. A rendezvény a Magyar Levéltárosok Egyesülete támogatásával, a Nyitott Levéltárak rendezvénysorozat keretében valósult meg, ahol számos, a régió történetével foglalkozó kutató mutatta be legújabb tudományos eredményeit.

Gyebnár Kristóf előadásában elsősorban arra a kérdésre helyezte a hangsúlyt, hogy az 1944 márciusi német megszállást követően hogyan alakult a Nógrád vármegye főispáni pozícióját betöltő Baross József karrierútja, miként befolyásolta az átmenet életének további szakaszát, az 1944. október 15-e után berendezkedő nyilas hatalom milyen szempontok figyelembevételével választotta ki utódját, Perényi Gézát, valamint kitért arra is, hogy az új főispán kinevezését követően milyen intézkedések megtételére nyílt lehetőség a háborús cselekmények árnyékában.

Gál Máté a Zavarok az Állami Egyházügyi Hivatal vidéki működésében c. előadásában az Állami Egyházügyi Hivatal személyi állományát vizsgálta. A legtöbb esetben elemi iskolai végzettséggel, munkássorból, mindenféle államigazgatási tapasztalat híján, pártállami sugallatra a hivatalba érkező munkatársak sok nehézséget okoztak az egyházpolitika végrehajtásában. Az előadó regionális példákkal illusztrálta, hogy a konfliktusok a közigazgatási megyékben és fontosabb egyházi centrumokban dolgozó káderapparátus berkein belül is felütötték a fejüket, a súrlódásoknak pedig a vallásos közösségek voltak a legnagyobb elszenvedői.

2024. október 2-án a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködésével került megszervezésre A kádári megtorlás vidéken című műhelykonferencia Budapesten, a NEB Hivatalában.

A konferencián Gál Máté ismertette a községi gazdaelittel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeit. Az előadó Bánrévi Bálint poroszlói községi bíró 1945 utáni sorsával foglalkozott. Bánrévi a falu első gazdájaként a Rákosi-korszakban a politikai hatalom által stigmatizált falusi ellenségek sorába került. Az 1950-es évek első felében az egész családra nagyon komoly megpróbáltatások vártak. Az 1956-os forradalom során aztán – még ha rövid időre is – újra a helyi elit sorába került, ahol a közrend fenntartásán dolgozott. A kádári megtorlásokat azonban nem kerülhette el, állambiztonsági megfigyelése az 1960-as évek végéig tartott.