Az újabb kutatásokból részletekbe menően ismerjük az uralkodó magyarországi utazásainak előkészítési munkálatait, megvalósulását és visszhangját (Manhercz 2012), ugyanakkor a helyi források további adalékkal szolgálnak a látogatás egyes állomásain zajló eseményekre vagy az előkészítő munkálatokra.

A passzív ellenállás időszakában az ország lakossága vegyes érzelmekkel állt az események elé. 1857-et a magyar politikai elit egyre hangosabb elégedetlensége és az egyre gyakoribb nyilvános megmozdulások jellemezték. Az országos körút célja ennek megfelelően az volt, hogy elősegítse a magyarok közeledését a dinasztiához, mindezt azonban úgy, hogy politikai engedményekre ne kerüljön sor.

A császári pár fogadtatását hosszas készülődés előzte meg. A látogatás alkalmával megrendezett ünnepségek tervezete, az elhangzó beszédek és a lezajló látogatásról írt tudósítások előzetes kontroll alatt álltak. A program ismétlődő elemei voltak az ünnepélyes bevonulás, istentisztelet, bemutatások és audienciák, udvari ebéd, népünnepélyek, esti kivilágítás és fáklyás felvonulás vagy bál, továbbá a polgári és katonai intézmények meglátogatása. Az egyes városok gyakran helyi specialitásokból készült ajándékkal kívántak kedveskedni az uralkodó családnak.

Az 1857 májusában kezdődő körút első részében Ferenc József és Erzsébet az ország délkeleti, keleti részét járta be, azonban egy tragikus esemény, a kis Zsófia főhercegnő halála miatt megszakította az utazást. A gyászoló uralkodó augusztusban már egyedül, meglehetősen kevés lelkesedéssel folytatta útját a Dunántúl és Észak-Magyarország bejárásával.

Ferenc József, miskolci látogatása után Eger felé vette útját. Az érseki városban rendezett ünnepi ceremóniáról, annak előkészületeiről és költségeiről a helyi források tudósítanak. Az uralkodó egri fogadásának tervezett programjáról 1857. szeptember 3-án Tibolth Károly megyefőnök nyomtatványban tájékoztatta a várost.

Eszerint az uralkodó szeptember 4-én délelőtt 10 óra tájban, Szarvaskő felől érkezik Heves megyébe, ahol egy ebből az alkalomból felállított diadalkapu mellett várja majd báró Augusz Antal helytartósági alelnök, Heves megye elöljárósága, a főbíró (Bezirks Stuhlrichter), egy megyei küldöttség és a megyei nemesi bandérium, Lévay Sándor egri prépost pedig köszöntő beszédet mond. A környék lakossága az út mentén felsorakozva fejezi ki hódolatát. Eger felé közeledve, a város bejáratánál a városvezetés újabb diadalkapu mellett fogadja, a polgármester pedig beszéddel köszönti a császárt. Ezután következik majd az ünnepélyes bevonulás. A menet Felnémeten keresztül halad egészen a székesegyházig; elöl a megyei bandérium, Augusz helytartósági alelnök és a megyei elöljáróság halad, utána következik a városi helyőrség, élén a lovon ülő polgármesterrel, majd Albrecht főherceg és kormányzó, utána pedig Ferenc József kocsija és kísérete. A menetet az egri városi bandérium zárja. A bevonulás alatt sorfalat állnak a céhek, a testületek és a polgárság. A ciszterci kolostor előtti téren a diákság, a másik oldalon az izraelita hitközség várja a császárt. A székesegyház előtti téren az egri, a hevesi és a pétervásárai járás követei, a nagy lépcső alatt a nemesség és a központi hatóságok hivatalnokai várakoznak. A székesegyházhoz megérkező Ferenc Józsefet az egri érsek – Bartakovics Béla – beszéddel köszönti, mögötte kivonul a káptalan és a papság.

Az egri program tedeummal kezdődik a székesegyházban, majd az uralkodót elkísérik az érseki rezidencián berendezett szállására. Ezután következik a katonaság, a papság, a nemesség és a hatóságok – köztük a város – vezetőinek bemutatkozása, majd Heves megye és Eger nemes hölgyei hódolati ajándékokkal tisztelegnek az uralkodónak.

Ezt követően Ferenc József meglátogatja a városban működő hivatalokat és megtekinti a látványosságokat, majd részt vesz az Érsekkertben megrendezett népünnepélyen, végül az angolkisasszonyok intézete felé veszi útját. Visszafelé haladva a rezidenciához, a székesegyház előtti teret már bengáli tűzzel, a várost ünnepi kivilágítással díszítik. A várhegyen tűzijáték lesz, amelyet a nép a „minoriták teréről” tekinthet meg. A napot hatszáz egri nő fáklyás menete zárja, amelyet zenekarok és egy kórus kísér.

Szeptember 5-én reggel 6-kor a nemesség, a hivatalnokok és a város előkelői az uralkodó szállásának udvarán gyülekeznek. A megyei és a városi bandérium a székesegyház előtti téren, a községek követei a hatvani hóstyánál felállított diadalkapunál várakoznak. Itt kezdődik majd a céhek, egyesületek és polgárok sorfala.

A fennmaradt forrásanyagból benyomást szerezhetünk az egri ünnepség elő- és utómunkálatairól. A városvezetés már augusztusban hirdetményben szólította fel a lakosságot, hogy az ünnepi felvonulás útvonalán meszelje és „csinosítsa ki” a házakat, festesse ki az ajtókat, kapukat, gondoskodjon az esti díszkivilágításról, és tartsa tisztán az utcákat. Bernett Ferenc polgármester a látogatás előtt néhány nappal elrendelte a céhmestereknek, hogy szeptember 4-én reggel 8-kor a céh zászlója alatt gyülekezzenek a székesegyház előtt.

Az egykorú sajtó szerint az ünnepség során Heves megyei fiatalasszonyok emlékkönyvet és a hevesi népviselet szerint készített aranyos fejkötőt adtak át Erzsébetnek címezve, de az ajándékok közé tartozott a város által készíttetett ezüst szőlőtőke is. A város jegyzőkönyve szerint a „császárnő ő felségének Eger város hódúlata jeléül átadott virág cserep alakú edényen szöllötőt ábrázoló ezüst jelvény” Bécsben készült.

Az ünnepélyes egri fogadás komolyan igénybe vette a helyi mestereket és munkásokat is. Szolgálataik költségének megtérítése érdekében az ünnepség után még több mint egy évig rendszeresen folyamodtak a város vezetéséhez. Az előkészületekhez szükség volt a mesterek – asztalos, ács, kőműves, szobafestő, kárpitos, esztergályos, bodnár, szabó – szaktudására és napszámosokra, az ünnepség lebonyolításához zenészekre – például a pétervásárai cigány bandára és dobosokra –, hajdúkra, kocsisokra és lovascsapatra. Az ünnepség fényét emelő különféle árucikkek között megtaláljuk az ünnepi dekoráció elemeit: 8 nagyobb és 215 kisebb zászló, „csinált virágok”, „festői művek”, fa díszítmények, diadalívek és oszlopok. Türk János rajztanító elkészítette a fejedelmi házaspár életnagyságú arcképeit, Baor György szobrász pedig „kimetszette” a „Rotusi Colosz”-t, azaz a rhodoszi kolosszus mását. Az uralkodó fogadásához szükséges kellékek között találjuk az ünnepi ruházat tartozékait és a katonaság felszereléseit: kalpagok, mellények, zsinór, válldíszek, sarkantyúk, „megczínezett” zablák és kengyelvasak, aranyozott buzogányok, nyereg alá való pokrócok és lótakarók, bécsi kelmék. A díszkivilágításhoz lámpák, viaszgyertyák, gyertyatartók, „balmok” és „luszterek” készültek.

Az érsekkertben lezajlott népünnepély egyik különleges eleme lehetett „a persák által az érseki kertben tartott testgyakorlati müködés”, feltehetően egy lovas mutatvány.

Az ünnepség részleteire vonatkozó levéltári források sajnos nem térnek ki arra, milyen közhangulat jellemezte az uralkodó egri látogatását. Az azonban általánosságban megállapítható, hogy Ferenc József 1857. évi körutazása nem javította az ország és az uralkodó kapcsolatát: a lakosságnak csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy a májusban közzétett amnesztiarendeleten felül más változással nem számolhat.

Közzétette:     Szirtes Zsófia
                          levéltáros

Felhasznált irodalom:

Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban. Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között. Doktori disszertáció. Kézirat. Bp., ELTE, 2012 – http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=9582

Bukszár Zsanett: Ferenc József miskolci látogatásai (1857, 1881). In: Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon 2 (2015), 1: 46–75.
http://www.hermuz.hu/hom/images/latogatoinknak/history-journal/pdf/2_2015_1/Bukszar.pdf

Felhasznált források:

MNL HML – Eger város polgármesterének iratai, Általános iratok (V–44/b)

MNL HML – Eger város tanácsának ülésjegyzőkönyvi iratai (V–43)

Kapcsolódó írás:

Kárbin Ákos: Erzsébet császárné köszönőlevele.
http://www.hevesarchiv.hu/id-583-2014_december.html