Dr. Szecskó Károly 1939. január 24-én született Mezőcsáton, paraszti családban. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végezte, mely után az Egri Állami Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakára nyert felvételt. 1960-ban – jeles államvizsga után – általános iskolai tanári oklevelet szerzett. Még ebben az évben elhelyezkedett a Verpeléti Általános Iskolában, ahol 1967. december végéig dolgozott. 1960–1964 között az ELTE BTK-n magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet, majd 1975-ben legújabbkori magyar történelemből doktori címet szerzett. 1968. január 1-jétől az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága könyvtárában állt alkalmazásban. 1973–1980 közötti években a Heves Megyei Lapkiadó Vállalat szerkesztője volt. 1980. május 1-től rendszerváltásig az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Pártarchívumának vezetőjeként dolgozott. 1990-től 1996. évi nyugdíjazásáig a Heves Megyei Levéltár főlevéltárosa volt.

A tudományos kutatómunka iránti szenvedélye már korán kialakult benne, s igen termékeny szerzőként marad fenn neve szűkebb hazánk neves helytörténészei között. Érdeklődési köre széleskörű volt: kezdetben a munkásmozgalom történet, később a művelődéstörténet, a neveléstörténet, a tudománytörténet, az egyháztörténet, majd az 1956-os forradalom lett kutatásainak tárgya. Számos községtörténet fűződik a nevéhez, s neves egri személyek életének, munkásságának feltárása és közkinccsé tétele. Élete során több mint félszáz önálló kötete jelent meg. Ezen túlmenően füzetek, számos tanulmány, közlemény, lexikon szócikk, bibliográfia, történeti publicisztikai és egyéb írás került ki kezei közül. Tanulmányai, közleményei, cikkei országos és helyi folyóiratokban, időszakos kiadványokban, heti és napilapokban jelentek meg.

Élénk mozgalmi és tudományos közéleti tevékenységet fejtett ki, több tudományos társaságnak volt a tagja. Szívügyének tekintette a tudományos ismeretterjesztést: előadásokat tartott az Egri Városi Televízióban és az egri Szent István Rádióban műsorai voltak, a helyi sajtóban pedig rendszeresen publikált.

Munkája elismeréseként kapta meg 1977-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát, 1995-ben a Pro Cultura Agria kitüntetést; 2019. január 22-én, a magyar kultúra napján Eger város polgármestere a Gárdonyi Géza díjat adta át neki.

Felesége, Bukolyi Emőke nyugalmazott könyvtáros társa és támogatója volt nemcsak magánéletében, hanem tudományos tevékenységében is. Házasságukból két gyermek született: Gabriella (1975) közgazdász, Adrienn (1977) pedig latin-francia szakos tanár. Lányai három unokával ajándékozták meg.

Élete jelentős részét levéltárakban és könyvtárakban töltötte, emlékét kegyelettel megőrizzük.