Az utóvédharcban kiemelt jelentőséget kaptak a röplapok. Mivel ezek az írások nem voltak aláírva, az első példányok készítőit, s keletkezésük időpontját nem lehet rekonstruálni. Előállításukhoz és terjesztésükhöz elegendő volt a mindennapi háztartásban megtalálható papír, írószerszám, szerencsésebb esetben írógép és indigó, valamint az eltökéltség és a lelkesedés. Másolás közben is változhattak a szövegek, s újak is keletkezhettek. Kezdetben a röplapokat, a kézzel készített plakátokat még ki tudták helyezni a közterekre, de a sokasodó karhatalmi járőrözések, rendőri ellenőrzések miatt ez egyre kockázatosabbá vált, így más megoldást kellett keresni. Személyesen vagy postai úton, levélben adták át egymásnak az emberek a terjesztendő röplapokat, megkérve a másikat, hogy lehetőség szerint sokszorosítsa (írógéppel vagy kézzel) az írást, de ha nem tudja, akkor az eredetit adja tovább, nehogy a lánc megszakadjon. Otthonokban, iskolákban, munkahelyeken folyt a lázas röplapmásolás, s azok terjesztése. Pedig mindez egyáltalán nem volt veszélytelen, hisz a forradalom célkitűzéseit tovább éltető, illetve a Szovjetuniót, a Kádár-rezsimet kritizáló, becsmérlő, kigúnyoló írások bűncselekménynek minősültek. Mindezt az Egri Megyei Bíróság forradalom utáni büntetőeljárásai is bizonyítják. Számtalan vádirat keletkezett „népi demokratikus államrend elleni izgatás” bűncselekménye miatt, amely mögött sokszor nem állt más, mint egy ellenséges tartalmúnak minősített röplap birtoklása, terjesztése.

Egy ilyen büntetőper iratanyagában lelhető föl az alább közzétett forradalmárok Miatyánkja. Az imában „Kruscsov” természetesen Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet politikus, aki Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára volt, így a katonai megszállás első számú felelőse. A szovjet hadműveletek során több ezer embert vettek őrizetbe, akik közül majd’ ezer főt, leginkább fiatalembereket hurcoltak el a mai Ukrajna területére. A fohász értük is szólt.

A röplapot Köles Márta 23 éves gépírónőnél, a Hatvani Cukorgyár dolgozójánál találták meg. A tanúkihallgatás során azt vallotta, hogy a gépelt iratot 1956. december 18-20-a körül a munkahelyén valaki letette az asztalára, amit ő öt példányban legépelt, s a munkatársainak továbbadott. Ezen kívül Nagy Jánosné könyvelő kérésére több példányban lemásolt egy vallási témájú brossúrát, amely Nagyné lelkész fián keresztül jutott el Hatvanba. A bíróság ezt is ellenforradalmi tartalmúnak minősítette, s lefoglalta. A két nő ellen büntetőeljárás indult. Nagy Jánosnét 10, míg Köles Mártát 3 hónap börtönbüntetésre ítélték. Az elkobzott iratok között található az alábbi elkeseredett hangvételű versike is.

Felhasznált irodalom: „Megy a rendszer, jön a rendszer, majd megbolondul az ember…” ’56 röplaphumora. Összeállította és jegyzetekkel ellátta Horváth Julianna. Napvilág Kiadó, Budapest, 2006.

Közzétette: Cseh Zita főlevéltáros