Szép Sándor hivatása szerint kalaposmester volt Debrecenben, aki feldolgozás céljából rendszeresen vásárolt a környéken élő lakosoktól gyapjút. Ez alkalommal is neki kezdtek a megvásárolt gyapjú tisztításának, amikor a legénye csontdarabokat talált a gyapjú között elrejtve.  A kalaposmester megmutatta Zilahi Sámuel orvosnak a csontokat, hogy egy tudós ember mondja meg, honnan származhatnak. Zilahi doktor úgy találta, hogy ezek egy kisgyermek kézfejének a csontjai lehetnek.

Valószínű, derék mesteremberünk fejében megfordulhatott a gondolat, hogy esetleg bűncselekmény áldozata lehetett a gyermek, akinek csontmaradványait megtalálták a gyapjú között. Nem csoda, hogy ezek után arra jutott, ezt mindenképpen jelentenie kell a Kapitányi Hivatalnak. A mester levelében felsorolta azokat a személyeket és településeket, ahonnan vásárolta a gyapjút. (A települések Nádudvar, [Balmaz]Újváros, [Hajdú]Szovát és Szerep voltak.) Úgy gondolhatta, hogy ezzel segítheti a csontok eredetének felderítését.

A Kapitányi Hivatal bemutatta a talált csontokat a nemes Tanácsnak, hogy döntsenek ők a továbbiakról. A Városi Tanács 1847. június 24-én tartott ülésén úgy határozott, hogy előbb vizsgálják meg a tisztiorvosok a csontokat, és tegyenek róla jelentést. Dr. Zilahy Sámuel tisztifőorvos négy nap múltán jelentette, hogy a „[…] bé jelentett aprós csontokat megvizsgálván, úgy látszik, hogy azok valami kis gyermek keze fejének csontjai. Hol vehette é magát, annak kinyomozása más hivatalnak körébe tartozik.”

A Városi Tanács – megismerve az orvosi szakvéleményt – 1847. július 9-én az alábbi intézkedést tette: „Maga Tiszti fő orvos úr sem tudván teljesen bizonyossággal meghatározni, hanem csak »úgy látszik« kitétellel írván, hogy a mellékelve levő csontok »valami kis gyermek keze fejének csontjai« volnának: e jelentés tudomásul vétetik, s levéltárba tétetni rendeltetik.” Az iratok alapján úgy tűnik, nem fordítottak sok energiát a csontok eredetének felkutatására, hiszen az 1847. június 12-én keletkezett beadványt július 9-én már levéltárba is helyezték.

    

Így bukkanhatott a 21. század levéltárosa ezekre a csontokra, amelyek titkukat megőrizve várták, hogy egyszer valaki megtalálja őket.

Tóth Ágnes

Forrás: MNL HBML IV. 1011/k. 488/1847.