Kiss Attila polgármester köszöntőjében megfogalmazta, a város napi rendezvényeket úgy állítják össze, hogy minden korosztály megtalálja benne a kedvére valót. Fontos a ma élő ember számára, hogy minél többet tudjon meg múltjáról. Ebben segít a konferencia is, amelynek anyagát írásos formában is kézbe vehetik majd a történelem iránt érdeklődők – zárta gondolatait a polgármester.

Szendiné Orvos Erzsébet, a levéltár igazgatója a hajdúvárosok 17. századi joggyakorlatáról tartott előadást. Ebből kitűnt, elődeink nagyon hamar felismerték, hogy az önállóság helyett egységben az erő: a Hajdúkerület megalakításával sokkal hatékonyabban tudták érvényesíteni jogaikat.

Kopócs János történész „Bűn és bűnhődés a Hajdúkerületben” címmel a betyárokról és üldözőikről értekezett. Beszélt Angyal Bandiról, az „úri betyárról” és Rózsa Sándorról, a „nemzeti hősről”; megemlítette az egyik leghíresebb csendbiztos, Barcza Dániel nevét, aki nem átallotta kém segítségét igénybe venni a híres alföldi betyár, Sós Pesta elfogásához.

Szekeres Gyula, a Hajdúsági Múzeum igazgatója Sós Pesta betyárról és fogvatartásáról értekezett,  a híres alföldi zsivány szökésének történetét tárta a hallgatóság elé. A kutatóknak nem volt egyszerű dolguk, amikor a betyárt kellett beazonosítaniuk. A kitartó munka azonban eredményre vezetett: sikerült feltérképezni szinte a teljes életútját a böszörményi kerületi székház pincebörtönében is raboskodó portyázónak, aki korának sajátos alakja volt.

Kovács Ilona főlevéltáros a humort sem nélkülözte előadásából. Azokról a válogatott hajdúböszörményi szidalmakról szólt, amelyeket a periratok áttanulmányozása alkalmával talált, s amelyek miatt sokaknak járt büntetés a két világháború közötti időszakban. Böszörményben családi perpatvar, a kormányzó sértegetése és a haza gyalázása is ezek közé tartozott.

Varjasi Imre, a Hajdúböszörményi Fióklevéltár vezetője a kádári megtorlások helyi sajátosságairól szólt. Ebben konkrét példákkal, dokumentumokkal illusztrálta az 1956-os forradalomban szerepet vállalók meghurcolását. Számos böszörményinek kellett elszenvednie a megtorlás borzalmait, nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is: állásuktól megfosztva, egzisztenciálisan ellehetetlenítve kellett élniük évtizedeken keresztül.

A konferenciát követően a fióklevéltár és a múzeum munkatársainak közös munkája nyomán a Hajdúsági Múzeumban nyílt kiállítás „A tortúrától a megtorlásig – avagy a Hajdúkerület büntetőbíráskodásától a kádári vérbíróságig” címmel. Szekeres Gyula múzeumigazgató köszöntő szavai után a tárlatot Sőrés István alpolgármester nyitotta meg, aki részletesen szólt azokról az eljárásokról, tortúrákról, amelyekkel a vádlottakat szóra bírták. A két közgyűjtemény példamutató együttműködésének nevezte, hogy immár a tizedik város napi rendezvényen nyílhat kiállítás, amelyet az intézmények szakemberei közösen készítettek.

Varjasi Imre fióklevéltár-vezető, a kiállítás rendezője előbb időutazásra invitálta a látogatókat: a feudális kori kínzó eszközök, a periratok tartalmi bemutatásával megidézett egy-egy büntetőeljárást. Majd az 1848-49-es szabadságharc utáni megtorlásokról beszélt, külön kiemelve Sillye Gábor kormánybiztos perét és büntetését. A tárlatvezetés végén pedig bemutatta azokat a történelmi időszakokat is, amikor hazánkban zárójelbe tették a jogot és az igazságszolgáltatást, az emberek pedig jogfosztottá, kiszolgáltatottá váltak.