Fél 12

A második világháború veszteségi adatbázisa

 Ismertetés és kutatási lehetőségek

Az Év Levéltári Kiadványa és Kiállítása 2025 pályázatán az Online publikációk (adatbázisok, online kiállítások) kategóriában I. helyezést ért el a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) és a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár együttműködésében készült, Magyarország katonai birtokbavétele 1944–1945 című adatbázisa.

Az adatállomány a Magyar Nemzeti Levéltár vármegyei levéltáraiban az 1944. január 1. és 1952. december 31. közötti időszak (polgári) halotti anyakönyveinek másodpéldányaiból készült, a polgári és katonai elhunytak, valamint a kórházakban elhalálozott, itt anyakönyvezett külföldi katonák, hadifoglyok adatait tartalmazza. A településekhez kapcsolódó emberi veszteségek összegyűjtése, ezen belül a magyar és külföldi katonai, valamint a polgári áldozatok (a légitámadások, frontharcok és azokhoz köthető erőszakos cselekmények és a nélkülözés következtében életüket veszítettek mellett a gettósítások és deportálások áldozatainak) adatainak rögzítése az állami halotti anyakönyvezés alapján történt. Az 1941 és 1944 között a háborúhoz kapcsolódóan elhunyt személyek, valamint az 1952 után utólagosan anyakönyvezettek adatainak kigyűjtése a projekt későbbi folytatásának részét képezi.

A nemzet emlékezete szempontjából fontos, hogy az adatbázisban a legteljesebb személy- és helyneves keresésre van lehetőség, így az egyének, családok, helyi közösségek felfedezhetik, illetve a korábbinál teljesebben rekonstruálhatják saját történeteiket. Szinte nincs olyan magyar család, amelyet a második világháború borzalmai ne érintettek volna, ennek emléke és traumája pedig máig hat.

A díjnyertes adatbázis létrehozásában a Soproni Levéltárból a vármegyénkben található településekre vonatkozó anyakönyvet feldolgozásában, az adatok rögzítésében hét kolléga vett részt. Munkájuk eredményeként 5966 személy és esetleges hozzátartozóinak adata érhető el az adatbázisban. 

Az adatrögzítési folyamat monotonitása ellenére egyes anyakönyvi bejegyzések többünk tudományos érdeklődését felkeltették, és a fájdalommal való találkozás mellett új szakmai perspektívákat is megnyitottak. Az anyakönyvi adatokból ugyanis olyan egyéni, sőt családi tragédiák is kirajzolódnak, amelyek további kutatásokra ösztönözhetnek családkutatással, helytörténettel, vagy akár társadalomtörténeti kérdésekkel foglalkozókat is.

Erre egy példa a Sopront 1944. december 18-án ért bombatámadásban elpusztult Gesztenyés út 17. számú ház és lakóinak esete. A tragédia korábban a sajtóban is említésre került, és szerepel az eseményeket átélő, azokban papként aktívan részt vevő dr. Németh Alajosnak a soproni második világháborús áldozatokat tartalmazó, Sopron könnyes-véres dátumai című – az adatrögzítési munkában nagy segítséget jelentő – kötetében is.

A Gesztenyés út 17. számú ingatlan toldaléképítésének tervrajza 1904-ből

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d. X.83/904.

Fotó: Koloszár Andrea

Két lábbal állunk az élet talaján. Éljük mindennapi rutinunkat … majd fél 12-kor megáll a falon függő kakukkos óra mutatója és a pillanat törtrésze alatt végtagok roncsolódnak … elnehezedik a mellkas … és az addigi általunk ismert világ megszűnik létezni … a leomló falak maguk alá temetik a mindennapi élet gondjait, szenvedéseit, örömeit…

A találatot kapott ingatlanban – a precíz anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint pontosan fél tizenkettőkor – összesen tizenegy személy vesztette életét, közöttük Szegő Béla városi mérnök, felesége és négy kiskorú gyermeke. Életét vesztette továbbá például egy nyugalmazott rendőr és felesége, Simon Károly és Károlyné, és egy háztartási alkalmazott is, Becher Lujza, akinek nevével találkozhatunk Brennbergbányán, a második világháborús áldozatok emléktábláján. Említésre méltó az is, hogy a lővereki ingatlan tulajdonosa egy arisztokrata, Félix Béláné Pfeiffer Ilona volt, és rövid ideig a villában lakott a Magyar Hiszekegyet szerző Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna. Utóbbi tényt emléktábla is megörökítette a ház falán. A helyszín és mindenekelőtt az áldozatok névsora így sajátos módon, egy tragikus eseménybe összesűrítve, a korabeli társadalomról és kultúráról ad különleges körképet.

A halotti anyakönyvekben szereplő adatoktól eltávolodva érdekfeszítő kutatásmódszertani kérdésként vetődhet fel, hogy mit tudhatunk meg a végzetes napon a villában tartózkodó személyekről. Egyáltalán: mennyiben írható meg egy, a történelemben jelentős szerepet nem vállaló, „hétköznapi” ember életútja. Lehetséges-e az életrajzának „hősét”, egy 18. században élt facipőkészítő mestert anyakönyvi bejegyzések közül véletlenszerűen kiválasztó francia történész, Alain Corbin kísérletét második világháborús soproni halotti anyakönyvek alapján végrehajtani?

Szegő Béla karrierje ebből a szempontból kedvezőnek mondható, hiszen köztisztviselőként a polgármesteri hivatal iratanyagában több „nyomot” is hagyott maga után, mérnöki állásra pályázó – és őt protezsáló – levelektől kezdve a kinevezéséről döntő közgyűlési jegyzőkönyvön át családi pótlékára vonatkozó dokumentumokig. Félix Béláné pedig olyan ügyvédekkel, Hering Zsigmonddal és Hertay Zoltánnal állt kapcsolatban, akiknek jelentős mennyiségű irathagyatékuk található a Soproni Levéltárban. Ebben megtalálható többek között egy olyan dokumentum, amelyből megtudható, mennyi volt a Gesztenyés úti ház bérleti díja 1931-ben.

Szegő Béla kérvénye „mérnöki állás elnyerése iránt”

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1404.c. II.75/933. p. 1.

Az eset természetesen csak egy kiragadott példa a további kutatásokra ösztönző szikár anyakönyvi adatok közül. A soproni esetek közül megemlíthető továbbá egy 1945 áprilisában, „közös öngyilkosságként” számontartott ügy, amelynek főszereplője – különös magánéleti és gazdasági viselt dolgai miatt a sajtóban már az 1920-as években is többször felbukkanó – Turcsik József volt. Erről terveink szerint levél-tárlatunk egyik írásában olvashatnak majd részletesebben. Az épületeket tekintve sem csak a Gesztenyés úti villa tarthat számot érdeklődésre: kutatásra érdemesek olyan, akár a harcok, akár a holokauszt következtében fontos szerepet játszó intézmények is, mint a II. Rákóczi Ferenc utcai Tiszti Leánynevelő Intézet, vagy a Steiner téglagyár. A halotti anyakönyvek tanúsága szerint ugyanis ezeken a helyeken kiemelkedő számban lelték halálukat akár soproniak, akár ide deportáltak.

Mindez jól mutatja, hogy egyetlen anyakönyvi bejegyzés szűkszavú adatai is szerteágazó történeti kutatások kiindulópontjaivá válhatnak. Ezzel az online segédlettel mikrotörténeti adatokat szolgáltatunk a nemzet történetéhez. Kétségtelen, hogy más levéltári források bevonásával sem lehet a maguk teljességében feltárni a második világháborús egyéni és közösségi tragédiákat. Németh Alajos – már említett könyvében szereplő – gondolatait idézve: „Sokan […] a »civitas fidelissima« falai közt, vagy annak környékén vesztették életüket, másokat a háború véres kezű fenevadja innen hurcolt el a harcterekre, vagy a haláltáborokba, hogy a legborzalmasabb körülmények közt idegenben végezzenek velük. Az életben maradt hozzátartozók is a háború áldozatai. Azoknak a vére, ezeknek a könnye volt tengernyi. A vér elfolyt, a könnyek felszáradtak, de az emlékek megmaradtak.”

Simonné Prezenszki Erzsébet

Dr. Taschek Zoltán