Az első világháború különleges úti okmánya

Az első világháború kezdetén az úti okmányok még nem rendelkeztek fényképmelléklettel csupán személyleírás segítségével próbáltak meg minél pontosabb képet adni az adott illetőről. Az ideje korán (1914. július-augusztus) bevezetett különleges intézkedések következtében a katonaköteles személyek eleve nem hagyhatták el az ország határait, számukra így az útlevél kérdése tárgytalanná vált. Mi volt a helyzet az egyéb személyek utazási lehetőségeivel? Ahhoz, hogy erre megfelelő választ adjunk, ismernünk kell azokat a különleges státuszú területeket, amelyek a háború folyamán létrejöttek. Elsősorban itt a külső és belső hadműveleti területekre gondolunk. A belső részen a tényleges harcok folytak, innen a civileket elméletben evakuálni kellett, de a kezdetben gyakran változó frontvonalak miatt ez teljes mértékben lehetetlen volt. A második ilyen terület a külső hadműveleti terület, ahol a polgári közigazgatás ugyan a helyén maradt, de a civilek jogait erősen korlátozták például a szabad mozgást. 1914-1916 között Szerbiával és a Monarchiához tartozó Galíciával és Bukovinával, 1916-1917 között pedig Romániával szomszédos vármegyék területei kaptak ilyen minősítéseket.

Az utazási igazolványokat magánszemélyek részére az elsőfokú rendőrhatóság (főszolgabíró, városi rendőrkapitány, a határrendőrségi állomásokon pedig a határrendőrség, hatósági személy számára az igazolványt a felettes) állította ki. A kiállított menetlevek csak egyszeri utazásra jogosítottak fel, ha az adott személy oda-vissza akart utazni, akkor meg kellett határozni az időpontot. Az utazás okai lehettek közérdekből, gazdasági okokból (gazdasági és ipari termelés céljából) vagy nagy fontosságú családi okok miatt. Ezek kizárólag hadtápterületen voltak megvalósíthatóak, tényleges hadműveleti területre polgári személy nem utazhatott. Aki katonai vagy közérdekből utazott a katonai vonatokra is felszállhatott. 1915. március 1-től a polgári egyének csak szabályszerű igazolásokkal (Igazoló jegy) utazhattak és a csatlakozó állomásokon ellenőrzés alá kerültek. Az igazolványok mibenlétét pedig az 1915. január 16-án a 285. M. E. szám alatt kiadott útlevélminták tartalmazták. Így került bevezetésre a fényképes igazolvány is. Az adott személyünk Krausz Adolf bizományos volt ugyan, de több ízben is átléphette a külső hadműveleti területet, sőt a háborút követően a Tanácsköztársaság alatt is kapott ilyen jellegű felhatalmazást. Krausz 1858-ban született Baján, az állandó lakcíme Budapesten volt, de 1919-ben már Sopronban tartózkodott. Összesen négy ízben utazott hadműveleti területekre s ott rövidebb, hosszabb időt eltöltve hazatért. A személyét igazoló jegye azért is számít különlegesnek, mivel ő ezt egy egész évre kapta további meghosszabbítási lehetőségekkel. (Az indokot és az utazás célját nem ismerjük). Végérvényesen 1919. július 22-én távozott az országból gyógykezelésre, de ekkor már a Tanácsköztársaság végnapjait élte.

Levéltári jelzet: MNL GYMSM SL. XVI/2. Sopron Város és Vármegye Direktóriumának iratai. 1137/1919. Krausz Adolf igazolójegye. 4. doboz.

A bejegyzést összeállította: Dr. Suslik Ádám