A makói rendőri karhatalmat a helyi vörös uralom összeomlását követően, a város francia megszállása idején, 1919. május 1-jén hozták létre. Célja a rend és közbiztonság megóvása volt, tekintettel arra, hogy e feladat teljes körű ellátására a helyi rendőrség a maga akkori 25 fős állományával alkalmatlan volt, magyar katonaság és csendőrség viszont nem állomásozott a városban. A karhatalom állománya főként hivatásos és tartalékos tisztekből, tiszthelyettesekből és más megbízható emberekből állt, akiknek egy része a még 1918 novemberében fölálló, de a helyi vörös uralom alatt föloszlatott nemzetőrségnek is tagja volt. A karhatalom első parancsnoka Frint Antal huszárkapitány volt, majd az ő távozását követően Dapsy Béla tartalékos hadnagy vette át ezt a feladatot. Az 50 fő körüli alakulat katonai fegyelem alatt állt, s kifejezetten rendőri feladatokat látott el, szoros együttműködésben a tényleges rendőrséggel, de attól elkülönült irányítás alatt. A szolgálat után a tagok zsoldot kaptak. A franciák által a legmesszebbmenőkig támogatott szervezet Makó 1919. június 17-i román megszállását követően is működött, azzal a különbséggel, hogy a románok a lőfegyverek viselését tiltották, így a szolgálat idején csupán kardot viselhettek.

A rendőri karhatalmi szolgálat több területre is kiterjedt. Egyrészt ellátták a közintézmények őrzését, ideértve a pénzügyigazgatóságot is, ily módon pénzügyőri feladatokat is végeztek, de ők őrizték a bírósági fogdában lévő személyeket is. Az alakulaton belül létrehoztak egy nyomozó alegységet, tehát nyomozati munkát is végeztek. Ez utóbbi tevékenységi körben folyamatosan ellenőrizték a piaci árakat, és fölléptek az árdrágítókkal szemben. Külön feladatuk volt a csempészet meggátlása, ennek érdekében ellenőrző pontokat állítottak föl a város kivezető útjain és a vasútállomáson. E minőségben joguk volt a személyi csomagok és a kivitt áruk átvizsgálására. 1920 januárjától ellenőrizték a városból kiszállított hagyma utáni városi vámok megtérítését. 1919 novemberétől – a román rekvirálási rendszer átalakítását követően – rendfenntartóként folyamatosan közreműködtek a románok által elrendelt rekvirálások végrehajtásában. 1919 decemberében – a megnövekedő feladatokra tekintettel – a létszámot 50 fővel növelték, így az állományi létszám 100 fő körül alakult. 1920. január 11-én a parancsnoki tisztet Dapsy Bélától Sümeghy Dezső tartalékos főhadnagy, vármegyei főlevéltáros vette át. A rendőri karhatalom – változatlan feladatokkal – 1920. március 23-ig működött, ekkor a románok betiltották a szervezetet. Ennek az volt az oka, hogy egy volt – de fegyelmi okok miatt elbocsátott – karhatalmista (Hajnali Antal őrmester) följelentése alapján letartóztatták a szervezet volt parancsnokát, Dapsy Béla hadnagyot és a karhatalom további 6 tagját. A vád ellenük fegyverrejtegetés volt (az egykori nemzetőrségi fegyvereket a román megszállás előtt valóban elrejtették), de ebből a románok egyenesen egy fegyveres összeesküvést kreáltak, így a letartóztatott karhatalmistákat előbb Békéscsabára, majd onnan Aradra hurcolták, s csak május 21-én bocsátották őket szabadon.

A makói rendőri karhatalom talán legismertebb tagja Páger Antal, a későbbi jeles színművész volt. Az akkor húsz éves joghallgató Páger hadapródjelölt őrmesterként négy és fél hónapos frontszolgálatot és a makói nemzetőrségben eltöltött 3 hónapos szolgálatát követően az alakulás napjától, 1919. május 1-jétől tagja lett a rendőri karhatalomnak. 1919 május és december között igen aktív volt, hol ügyeletes altisztként, hol ügyeletes tisztként vett részt a napi karhatalmi szolgálatok irányításában. A megmaradt parancskönyv szerint 1919. június 17. és augusztus 27. között például 18 ügyelete volt, ami azt jelenti, hogy minden 4. napon szolgálatot adott. Mindemellett ebben az időben már a helyi műkedvelő színielőadások rendszeres és sikeres résztvevője volt. Itt figyelt föl rá Andor Zsigmond a székesfehérvári színház igazgatója, aki táncos komikusi szerződést ajánlott számára. Minden bizonnyal ez lehetett az oka, hogy Páger 1919. december 21-től egy hónapos illetmény nélküli szabadságot kért és kapott, ám ennek leteltét követően már soha többé nem tért vissza a makói rendőri karhatalom állományába: 1920. január 20-án véglegesen leszerelt.

A törzslapján megőrzött parancsnoki bejegyzés szerint Páger a „Szolgálatát mindenkor kitűnően végezte.” Pontosan úgy, mint később a színészi hivatását.

Marosvári Attila
levéltáros