A Kiskun Napok története - Az 1935-ös év

A második, immár kétnapos Kiskun Nap

A második Félegyházi Nap megrendezésére az első után nem kellett sokat – még tíz hónapot sem – várni. 1935-ben a belügyminiszter központilag állapította meg az idegenforgalmi rendezvények dátumát, hogy az egyes városok ilyen irányú tevékenysége ne keresztezze egymást. A következő félegyházi idegenforgalmi nap – ettől az évtől kezdődően az elnevezése Kiskun Nap – időpontjául már januárban az 1935. június 29-30-ai hétvégét jelölték meg. Az előre kitűzött dátum miatt nem sikerült később összehangolni a Kiskun Napok eseményeit egy másik, szintén nyár elejére tervezett nagyszabású rendezvénnyel, a félegyházi öregdiákok találkozójával.

Az immár kétnaposra fejlesztett ünnepség így az aratáshoz kapcsolódott, míg az 1934-es inkább a szürethez. A dátumból adódóan a terménykiállítás az előző évinél kisebb szabású volt, de az időjárás kevésbé volt szeszélyes, mint az előző év szeptemberében.

A második rendezvény céljai nem különböztek az 1934-es idegenforgalmi napétól: „ország-világ előtt a maga teljességében bemutatni a város összes értékeit, emelni minden vonatkozásban Félegyháza hírét, nevét, felhívni a vidék és a külföldi piacok figyelmét a félegyházi munka és szorgalom készítményeire, piacot teremteni a félegyházi ipari és mezőgazdasági terményeknek, megmutatni az idegeneknek mind anyagi, mind szellemi alkotások terén a kiskun őserőt, szorgalmat és akaratot.” Mivel a miniszter engedélyezte, hogy a termelők és az iparosok vasárnap is árusíthassanak, így a helyiek nemcsak kiállítással, hanem vásárral is várták a vendégeket.

A második Kiskun Napnak – sőt, mivel két napos volt az esemény: Kiskun Napoknak – nem csak céljai, de programjai is nagyjából azonosak voltak az előző éviével. Ebben az évben is adtak ki egy városismertető, reklámokkal tarkított kiadványt „Félegyházi krónikák” címmel, amely belépőjegyeket is tartalmazott a kiállításokra. Az 1935. évi rendezvényre újból meghívták József Ferenc főherceget, aki azonban külföldi útja miatt nem tudott megjelenni Félegyházán. Az ünnepség előtti péntek este ismét kivilágították a Városháza és a Sarlós Boldogasszony-templom tornyát, ahonnan tárogató-muzsika csendült fel, az Országzászló előtt térzenét adtak, majd zenés takarodóval tértek nyugovóra a lakók. Másnap kezdődött a program a kiállítások megnyitásával, 1935-ben az iparosok termékei mellett inkább a kézimunka-, virág- és tanügyi kiállítások kaptak nagyobb hangsúlyt. A mezőgazdasági termékekkel kevesebben szerepeltek, egyrészt a korai időpont miatt, másrészt az előző évvel ellentétben 1935-ben csak a helyi gazdák állítottak ki, a járás területén élők nem.

A Budapest irányából érkezőket a korábbihoz hasonlóan 1935-ben is filléres gyors hozta a városba, méltó fogadtatásukról ismét gondoskodtak a szervezők. A második Kiskun Napok keretében is sor került ünnepélyes avatásra: 1935. június 29-én szombaton előbb az izraelita és a református templomban megáldották, majd 9 órakor a Szent István-templomban zenés mise keretében felszentelték a félegyházi leventék zászlóját, amelyet később az Országzászló előtt ünnepélyes keretek között avattak fel. Másnap, vasárnap sor került a Reménység Sportegyesület sportpályájának avatására, ahol a műsor a sportolók felvonulásából, zenés szabadgyakorlatok bemutatásából, szórakoztató játékokból (zsákban futás, gúlák stb.) és sportszámokból (síkfutás, staféta-futás) állt.

Hasonlóan az előző évi programokhoz, ekkor is tartottak irodalmi rendezvényt, szombaton ½ 12 órakor kezdődött a Móra Ferenc Irodalmi Társaság díszközgyűlése a Városházán. Vasárnap a villamosságról szóló ismeretterjesztő előadásra került sor, illetve ekkor ünnepelte meg az Ipartestület fennállásának 50. évfordulóját díszközgyűlés keretében. Itt adták át az Országos Iparos Kongresszus kitüntetéseit három idős félegyházi iparosnak, akik a Testület alapítói közé tartoztak, a kezdetek óta itt dolgoztak. Szombaton délután ismét műsorra tűzték az előző évben az eső miatt meghiúsult felvonulást. 1935-ben kedvezett az időjárás a programnak, a Tanítóképzőtől a Kossuth utcán át a Szent Imre herceg téren (a mai Béke téren) és a Jókai utcán keresztül a városi parkba vonultak a kiskun ruhás lányok, az iparosok szerszámaikkal, a szőlő- és arató munkások, a népviseletbe öltöztetett óvodás és iskolás gyerekek. A városi parkban népünnepélyt tartottak, ahol Gampel Béla katolikus lelkész aratásról szóló beszéde után gazdalegények és leányok kiskun nótákat énekeltek, kun táncokat mutattak be, a Petőfi Daloskör vegyeskara pedig kun egyveleget és kun balladákat énekelt. Az aratóünnepély tréfás jelenetekkel, bohózatokkal, élőképekkel folytatódott és tűzijátékkal fejeződött be. A műsor népies részét és az aratóünnepet a rádió is közvetítette. Este több helyszínen is kerti mulatságot, illetve gazdabált tartottak. Az események középpontjában többször az – előző idegenforgalmi napon felavatott – Országzászló állt, itt intézett a leventeifjakhoz szózatot Kelemen Kornél, az Országos Testnevelési Tanács elnöke, és itt rendeztek zenés őrségváltást vasárnap délelőtt.

Az első két Kiskun Napot a kortársak kedvezően értékelték, de általános vélekedés szerint a város lehetőségeit és képességeit meghaladta az évente rendezett ünnepség. Túl rövid idő telt el a két rendezvény között ahhoz, hogy valami újjal, valami kuriózummal, valami megkapóval rukkoljon elő a város, a műsorszámok évenkénti ismétlése pedig megtörte volna azok varázsát. A Kiskun Napok gyakori megrendezését az is gátolta, hogy a város anyagilag az első kettőt sem támogatta, a társadalmi munkában tevékenykedő szervezők pedig nem tudtak felelősséget vállalni az ünnepség esetleges veszteségeiért. Már ekkor elhangzott a javaslat, hogy csak három-négyévente tartson a város Kiskun Napokat, de az tartalmas, mindenki által támogatott legyen.

A DOKUMENTUMOK 1. RÉSZÉNEK MEGTEKINTÉSÉHEZ,
ILLETVE AZ OLDALAK KÖZÖTTI NAVIGÁLÁSHOZ HASZNÁLJA A NYILAKAT!