A közellátás ügye a második világháborúban és azt követően az élelmiszergazdálkodás területén előállott válságos helyzet miatt került előtérbe. 1940. decemberében a 9200. M. E. sz. rendelet alapján tárcanélküli közellátási minisztert neveztek ki, és megszervezték az Országos Közellátási Hivatalt.

1944. december 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés is foglalkozott a közellátás ügyével, és felhatalmazása alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány kiadta a 295/1945. M. E. sz. rendeletet a közélelmezés biztosításáról, amely szerint a szovjet hadsereg, a honvédség és a polgári lakosság élelemben nem szenvedhet hiányt. A rendelet felhatalmazta a közellátási minisztert a kenyér- és liszt fejadagok szabályozására, a gabonafélék őrlési arányának megállapítására. A rendelet tartalmazta a közellátással kapcsolatos bűncselekmények és kihágások megtorlásának fokozatait is.

A közellátási igazgatás szabályozásáról a 3420/1946. M. E. sz. rendelet intézkedett. Eszerint a főispánok a közellátási miniszternek alárendelt biztosként működtek. Nyilvántartották a városok és községek ellátatlan fogyasztóit, kijelölték az egyes élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek szétosztásában résztvevő nagy- és kiskereskedőket, megszabták a kiosztás módozatait és a fejadagokat, ha azokról a jogszabályok nem intézkedtek.

A mezőgazdasági termények és termékek, az élő- és vágott állatok beszolgáltatását megállapító és a fogyasztók ellátását szabályozó jogi intézkedéseket, felsőbb utasításokat a városok területén a polgármesterek hajtották végre.

A 3420/1946. M. E. sz. rendelet értelmében minden községben, városban közellátási bizottságot kellett alakítani, amelynek elnöke a polgármester, tagjai a közellátási hivatal vezetője, a jegyző, a gazdasági elöljáró, a helyi termelési bizottság elnöke és a helyi rendőrség vezetője voltak. Helyet foglalt még a bizottságban a Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak egy-egy tagja, valamint a lakosság részéről egy-egy felvásárló és elosztó kereskedő. A bizottság feladata a közellátással kapcsolatos kérdésekben vélemény nyilvánítás és a jogszabályok által hatáskörükbe utalt feladatok ellátása volt. A bizottság előadójának a közellátási ügyek intézőjét nevezték ki.

1945-ben a gyulai közellátási hivatal felmérést készített az ellátatlanokról, és körzetekre osztotta a város lakosságát. Ez alapján történt a kenyérfejadagok kiosztása. A hivatal biztosította a lakosság zsiradék- és tejellátását is. Fontos feladata volt a szovjet hadsereg itt tartózkodó alakulatainak ellátása, a beszolgáltatások ellenőrzése, a tűzifaellátás megszervezése.

1946-ban a gyulai közellátási hivatalt is újjászervezték, és létszámát 19 főben állapították meg. Két osztálya volt a hivatalnak: a beszolgáltatási- és a jegyosztály. 1946. augusztus 1-től megszűntek a város által készített és kiadott kenyér-, liszt és egyéb közellátási jegyek, és helyükbe az állam által kiadottak léptek.

A közellátási hivatal csekély iratanyaga 1945–1950-ig maradt fenn. A város háború utáni közellátási helyzetéről szemléletes tájékoztatást nyújtanak a közellátási tájékoztatók, központi utasítások, a kenyér-, liszt-, só-, cukor- és zsiradékellátás kimutatásai. A Jóvátételi Bizottság által a szovjet hadsereg részére igénybe vett haszonállatok kimutatásai a korabeli jóvátételi beszolgáltatások forrásai.

A közellátási hivatalnak nem volt külön iktatása. A polgármesteri iratok iktatói, mutatói és sortári könyvei segítségével, vagy az iratok egyenkénti átnézésével kutatható az iratanyag. Jogelődje és jogutódja nem volt.

1 doboz – 0,12 fm

1. doboz   Iratok             1945–1950