Az államháztartás, a megyék, a városok és a községek kiadásait az állampolgárok által fizetett országos (hadiadó, contributio), megyei (háziadó) és városi adók fedezték. A hadiadót az országgyűlés vetette ki a megyékre, portaszám alapján. A megyei adót kezdetben az országgyűlésre küldött nemesek ellátására szedték be. Az adókivetés alapja a rovásos összeírás (dicalis conscriptio) volt, amelyet a főszolgabíró irányításával az uradalmi tiszt, a város adószedője, a jegyző és az esküdtek hajtottak végre az új adóév kezdetén. Az összeíráson minden lakosnak meg kellett jelennie, hogy vagyonáról (ingatlan, állatállomány, egyéb vagyon, haszonvételek) számot adjon. Az összeírást egy megyei küldöttség rovásozta, vagyis megállapította, hogy az összeírt adóalap értelmében mennyi az értéke egy dicanak, és hány dicaval rendelkezik a megye. Az adókivetést a községi elöljáróság végezte. A jegyző készítette el az adólajstromot, amelyben minden adózó és a kivetett országos, megyei, városi és egyéb rendkívüli adó értéke szerepelt.

Ha a város gazdálkodásából származó jövedelem nem fedezte a pénztár kiadásait, kivetették a városi adót. (Magyargyulán 1779-től vezették be.) Arányát tekintve általában a hadiadó felét tette ki. Gyula városában tizedenként tartották nyilván az adófizetőket. A járadékot az esküdtek közül választott adószedők (perceptorok) hajtották be. Az adószedéssel megbízott elöljárók módos, tekintélyes és megbízható tagjai voltak a közösségnek. Magyargyulán az adószedő 1841-ig házanként szedte be az adót, majd ettől az évtől kezdve az adófizetők a városházán - a perceptor és egy ellenőr jelenlétében - rótták le tartozásukat. A megyei adót a városra kivetett rovásszám alapján a házipénztárba (domestica cassa) a bíró vagy a városgazda, esetenként az adószedő fizette be. A befizetéseket a megyei számvevőszék vizsgálta felül és hagyta jóvá. A hagyományos adózás az új állami adórendszer, az egyenesadó bevezetéséig, 1851-ig volt érvényben.

A fond anyagában megtalálható a város minden tizedének egy-egy adószedő könyve, amelyből az adózó lakosság névsora és vagyoni állapota követhető nyomon. Értékes a város adóbefizetéseit tartalmazó számadás vagy adószállító könyvek 1794-1852-ig terjedő sorozata. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A fondnak jogelődje nincs, távolabbi jogutódja: V. B. 177. Gyula Város Adóhivatalának iratai.

10 kötet - 0,14 fm