Szökésben a volt politikai rendőrfőnök-helyettes

Tamás József története

Szerző: Kis József

1948. február 20-án Miskolcon felülről kezdeményezett „tisztogatási akció” keretében kizárták a Szociáldemokrata Párt „jobboldalinak” minősített vármegyei, illetve városi vezetőit, Virág Sándort és társait. A politikából száműzött szocdemekre azonban csak évekekel később csapott le az államvédelem, többségüket 1950-ben börtönözték be hosszú évekre koncepciós eljárás keretében. A vádlottak között lett volna egy bizonyos Tamás József, ő azonban megneszelve az ÁVH terveit még időben elszökött, évekig álnéven bujdosott, majd emigrált és csak a ’60-as években tért haza.

Felvidéki Népszava, 1948. március 11.

Tamás József a Szociáldemokrata Párt egyik helyi vezéregyénisége volt. Az 1930-as évek óta aktívan vett részt a munkásmozgalomban, illetve a párt életében. Az SZDP-ben kisebb-nagyobb tisztségeket is betöltött, így volt miskolci titkárhelyettes.[1] Közéleti pályája azonban csak a háború, illetve a szovjet megszállás után ívelt fel. 1945-ben tagja lett a Miskolci Nemzeti Bizottságnak és ismeretlen időben az SZDP miskolci járási titkára is volt.[2] Pártja delegáltjaként 1945-46-ban különböző munkakörökben ő maga is részt vett a politikai büntetőeljárásokban, amelyek bár hivatalosan a háborús, illetve népellenes bűnösök megbüntetését célozták, a gyakorlatban a kommunista párt ellenfeleinek a bebörtönzését, közéletből való kiszorítását eredményezték.[3] Tamás József 1945. április 12-től a miskolci rendőrfőkapitányság Politikai Osztályának lett a helyettes parancsnoka tanácsosi beosztásban, emiatt meg kellett válnia nemzeti bizottsági tagságától.[4] Emellett a Miskolci Népbíróság népbírójaként is eljárt a háborús és népellenes büntetőperekben.[5] 1946-ban azonban mindkét feladatától megvált. Bár lemondásának okai körülményei nem ismertek, joggal feltételezhető, hogy felismerte, mind a rendőrség, mind a népbíróság csupán egy eszköz a kommunista párt számára a hatalom megszerzése céljából. Erre utal, hogy a rendőrségtől való önkéntes leszerelését[6] utólag azzal indokolta, hogy „nem értett egyet mindenben az akkori irányzattal.”[7]

Rendőrségi és népbírósági tevékenysége mellett aktív politikai tevékenységet is végzett. 1945. június 9-én pártja képviseletében tagja lett a Borsod vármegyei törvényhatósági bizottsága igazoló választmányának.[8] 1945 júliusában a diósgyőri vas- és fémmunkások szakszervezetének vezetőségválasztásánál a jelölőbizottság tagja volt, [9] és emellett pártja képviseletében vidéki (pl. harsányi) gyűléseken volt szónok. 1945. szeptember 22-én a Szociáldemokrata Párt Borsod vármegyei végrehajtó bizottságának tagjává választották.[10] Az 1945-ös választások során pártja megyei listáján az esélytelen 43. helyet kapta meg.[11] 1945 és 1948 között szerte megyében, illetve Miskolcon tartott beszédeket, 1948-ban a párt helyettes megyei titkára volt, politikusi karrier azonban nem várt rá. 1948-ra már az SZDP „szélsőjobboldali irányt” képviselő csoport tagjaként tartották számon,[12] így nem véletlen, hogy 1948 elején, a két munkáspárt egyesülésének előkészítéseként őt is kiszorították a politikai életből. A folyamat 1948. február 20-án Marosán György kezdeményezésére indult meg Miskolcon, amikor egy „tisztogatási akció” keretében a kommunistákkal szoros együttműködésre nem hajlandó szociáldemokraták leváltására életre hívott intéző bizottság lemondásra szólította fel, illetve „tudomásul vette” Tamás József tisztségéből való távozását is.[13] Február 28-án a párt a megyei és városi törvényhatóságokból is visszahívta „jobboldali”-nak minősített tagjait, köztük Tamást.[14] A folyamat betetőzéseként 1948. március 10-én a párt nagymiskolci intéző bizottsága „tisztogató munkája során” tizennégy társával együtt „jobboldali” magatartására hivatkozva kizárta a pártból.[15]

Ezt követően Tamás József visszavonultan élt. Gyakran kijárt a Csabai kapui Művésztelepen házhely céljára szolgáló telkére, ahol szomszédjai épp a hozzá hasonlóan a pártból kizárt személyek, így Virág Sándor, Poprádi Pál és Juhász István voltak. A volt szocdemek telkükön így időről időre összefutottak és esténként összejártak. Ugyancsak összejártak – kiegészülve más volt szociáldemokrata vezetőkkel – különböző pincékben is, így 1949 augusztusában Tamás diósgyőri szőlőjében és 1950 májusában Tamás egyik ismerősének avasi pincéjében. Bár ezen találkozók szimpla baráti összejövetelek voltak, utóbb államellenes összeesküvéssel vádolták meg őket.[16]

Virág Sándort és társait 1950. június 22-én, illetve az azt követő hetekben tartóztatták le. Tamás letartóztatására is parancsot adtak ki[17], őrizetbe vételét azonban nem tudták végrehajtani, a volt járási megneszelte, milyen sors vár rá, őrizetbe vétele előtt illegalitásba vonult. Virág Sándor másfél évtizeddel későbbi elmondása szerint „egy évnél tovább bújtatták az elvtársak Miskolcon”,[18] Tamás azonban később erről – talán épp elvtársai védelme céljából – hallgatott és csupán azt vallotta be, hogy 1956-ig Budapesten, illetve a dunántúli Herceghalom településen élt, Flekács János álnéven.[19] Herceghalmon raktárosként dolgozott. Helyzetét könnyítette, hogy 1954-ben – hamis papírok alapján – személyi igazolványt is kapott álnevére. Bár körözését 1957-ig fenntartották, Tamás álnéven általában hetenként meglátogathatta feleségét, egyszer sem fogták el.[20]

Tamás Józsefet az 1956-os forradalom kitörése Herceghalmon érte. Bár ekkor néhány napra visszatért Miskolcra, hamarosan ismét menekülőre fogta, 1956. október 28-án még az országot is elhagyta. Feleségét és gyermekét hátrahagyva nyugatra emigrált. Nejével azonban a kapcsolatot nem szakította meg, levélben változatlanul tartották a kapcsolatot és csomagot is rendszeresen küldött családjának.[21]

Tamás Ausztriában egy Ens nevű lágerben élt, három hét elteltével pedig folytatta útját, s Franciaországban, Párizsban telepedett le. 1958-ban Svájcba költözött,[22] amiben szerepet játszhatott régi miskolci párttársa, Láng Lajos. Tamás 1957-ben Brüsszelben, egy emigráns szociáldemokrata kongresszuson futott össze Lánggal, akit a Rákosi-rendszerben bebörtönözték, a forradalom idején a vasúti forradalmi szervezetekben vezető szerepet töltött be, s nemrég emigrált, így sok volt bennük a közös. Tamás és Láng egy időben együtt is laktak,[23] de és egyes adatok szerint valamilyen közös politikai tevékenységbe is fogtak, 1959-re azonban már bizonyos, hogy összevesztek. Ennek oka bizonytalan, egyes adatok szerint „Láng olyan dolgokba akarta Tamást bevonni, amire Tamás nem volt hajlandó”[24]. Egy besúgói jelentés szerint valamilyen szervezetbe kívánta beléptetni, s azt utasította vissza élesen Tamás, sőt állítólag ezután már beszélő viszonyban sem voltak egymással. Az ellentét nem tartott sokáig, 1960-ra már bizonyosan kibékültek.

Tamás 1960-ban épp Láng Lajosnak köszönhetően került ismét a magyar állambiztonság látóterébe, mint annak kapcsolata. A Láng tevékenységéről szóló összefoglaló jelentés a következőképp jellemezte Tamást: „Nevezett Miskolcon közismert jobboldali szociáldemokrata, az SzDP miskolci járási titkára volt, közismert volt féktelen kommunistaellenességéről és még az egyesülés után is harcolt a párt ellen. Ellenséges röpcédulákat terjesztett, kapcsolatba került az USA követséggel, akiknek megküldte az általa terjesztett elleneséges röpcédulákat. 1950-ben őrizetbevétele elől illegalitásba vonult és 1956-ig a Dunántúlon Plahács János álnéven élt illegalitásban. Az ellenforradalom alatt azonnal megjelent Miskolcon, majd annak leverése után nyugatra szökött.”[25] Az összefoglaló jelentésből kiderül, az állambiztonság – ügynöke révén – viszonylag részletes tudomással bírt Tamásról és itthon élő feleségéről. A Politikai Nyomozó Osztály – elsősorban Láng megfigyelése céljából – ezért az asszonyt kívánta „szoros ’K’ ellenőrzés” alá vonni, vagyis leveleit rendszeresen ellenőrizni kívánták.[26]

„Mátyás Pál” f. ügynök jelentéséből az állambiztonság már 1963 márciusában tudott arról, hogy Tamás – véget vetve önként vállalt száműzetésének – haza kíván térni.[27] Nem érezte ugyanis jól magát nyugaton. Virág Sándor 1964-es elbeszélése szerint hazatérése után az „emigrációról sok rosszat mesélt. Azt mondja, hogy még az Annus [Kéthly Anna – K. J.] is bántotta őt. Szerinte ott fuldoklik az ember, csupa kalandor veszi körül, akik csak élni akarnak. Szélig Imre többször meglátogatta őt, amikor Párisban volt.”[28] Politikai és emberei csalódása mellett bizonyos, hogy döntésében szerepet játszott családjának hiánya is. Tamás 1963. július 30-án érkezhetett haza, ekkor hallgatták ki ugyanis illegalitásban és emigrációban eltöltött éveiről. Ekkor úgy nyilatkozott, hogy helyesnek találja a kádári irányzatot, s hangsúlyozta, hogy az emigrációban egyetlen párt munkájába sem kapcsolódott be. Az állambiztonság személyét azonban kétkedéssel kezelte, s azonnal megszervezte megfigyelését.[29] Egy régi ismerősét, „Mátyás Pál” fn. ügynököt állították rá, aki előtt – a hatalom szempontjából – pozitívan nyilatkozott, közölte, hogy kiábrándult a nyugati emigrációs politikából és örülhet, hogy hazajöhet. „Nagyon szidta az amerikaiakat, hogy azok keverik az emigráns csoportok közötti ellentéteket. Úgy látja, hogy céljuk a munkásmozgalom lezüllesztése.”[30]

„Mátyás Pál”-nak nem pusztán Tamás megfigyelése volt a feladata, információkat kellett szereznie barátjától az emigrációs csoportok céljairól, helyzetéről és tagságáról is. Az állambiztonság ugyanis 1964 nyarán két ügynököt kívánt kiküldeni az emigrációs csoportok tanulmányozása, züllesztésük és bomlasztásuk céljából. Ekkor egy – volt politikai elítélt szocdem személyében – egy társadalmi kapcsolatot is fel kívántak használni az információszerzésre, de felmerült Tamás beszervezésének a kérdése is.[31]

Tamás József mindenesetre számított megfigyelésére, ezért fokozott konspirációra hívták fel a figyelmet ügyében.[32] Az évekig bujdosó, majd külföldi önkénte száműzetésbe vonuló szociáldemokrata megfigyelése az iratok alapján alig egy évig tarthatott. 1964-ben még bizonyos, hogy „Mátyás Pál” ügynök volt ráállítva, emellett bel- és külföldi kapcsolatai felderítése céljából „K-ellenőrzést” bevezettek leveleinek megfigyelésére.[33] Szemmel tartására azonban sokáig nem tarthattak igényt, arra vonatkozóan ugyanis irat nem lelhető fel. Tamás József későbbi életéről alig rendelkezünk információval. Bizonyos, hogy 1971 novemberében már nyugdíjas volt, de 1972 év végéig még napi négy órában a megyei kórházban dolgozott szakmunkásként.[34] 75 éves korában, 1980-ban hunyt el.