Oláh Tamás: Újévi köszöntő

Zemplén vármegye református egyházigazgatási szempontból igen érdekes helyzetben volt a reformáció kezdetétől 1799-ig, mivel a vármegye közigazgatási területén található gyülekezetek a sajátos fejlődés miatt négy református egyházmegyéhez tartoztak. Természetesen a vármegye legnagyobb része egyházi közigazgatási szempontból a Zempléni Református Egyházmegye (korabeli nevükön: tractus, senioratus, dioecesis) területéhez tartozott, de más vármegyékből is tartoztak ehhez az egyházmegyéhez gyülekezetek (Abaúj vármegyéből a nagyjából a zempléni megyehatártól a Szalánc-Füzér-Erdőhorváti vonalig terjedő terület, valamint Szabolcs vármegyéből a Bodrogzug települései, Viss, Zalkod, Kenézlő). Az abaúji senioratushoz (Abaúj-Torna-Sárosi Református Egyházmegye) Zemplén vármegye 16–17. századi közigazgatási beosztás szerinti „alzempléni” vagy hegyaljai járásának („Processus Submontanus”)[1] a Tokaj–Tarcal–Tállya vonaltól az Alsódobsza–Megyaszó–Taktaszada vonalig terjedő területe tartozott. Míg a borsod-gömör-kishonti egyházmegye igazgatta Zemplén vármegye hegyaljai járásának a Borsod vármegyével határos délnyugati, a Sajó-Hernád torkolatvidékétől a Csanálos–Hoporty–Taktaharkány vonalig terjedő területét. A most közlésre kerülő forrás szempontjából érdekes ungi tractushoz Zemplén vármegye területének az Ondava és Laborc folyók közötti keleti része, valamint északkeleti, az Ondava és Olyka folyóktól az ungi megyehatárig húzódó része tartozott (ennek a résznek a legnagyobb birtokosa az Ungban is meghatározó Homonnai Drugeth család volt).[2]

Talán ez a sajátos helyzet, vagy az ellenreformáció sikerei (a Homonnai Drugethek, a Nyáryak, a felsővadászi Rákócziak fejedelmi ágának rekatolizációja) ellenére is az 1660-as–1670-es évekig Zemplén vármegyében megfigyelhető református dominancia (ekkor már kivételes módon 1647–1670 között református a vármegye főispánja, báró Bocskay István) is közre játszott abban, hogy több alkalommal is megkereste követeik útján a vármegyét az abaúji, vagy az ungi seniorátus, amelyek megkeresések megbízólevelei megmaradtak a vármegye iratai között.[3]

Hogy mik is ezek a „credentionalisok” – megbízólevelek és milyen történeti (életrajzi, genealógiai, archontológiai, prozopográfiai) forrásértékük is van, ezt Kazinczy Ferenc Zemplén Vármegye Levéltárában végzett munkája során, igen találóan így határozta meg az „Acta Politica”, vagyis a legkorábbi közgyűlési iratok állagához készített „Elenchus”-ában:

„Credentionales. Szokás vala akkor, hogy a’ Vármegye nem csak hivatalt-viselő személyekhez, hanem magányosokhoz is, Követeket külde. Az illyeneknek Meghitelező Levelek adattak, hogy a’ kihez küldettek, őket a’ Megye’ Követjeinek ismerje, de a’ dolog, melly végett küldettek, az illy levelekben nem is említetett. Midőn ezek dolgaikat végzék, nekik ismét az ada hasonló Meghitelezőt, a’ kihez küldve voltak, rájok bízván, hogy válaszát szóval mondják. Nem tudatván így már most melly dologban jártak, e leveleknek nincs egyéb hasznok, mint az, hogy a’ Küldöknek és Küldötteknek emlékezeteket feltartják, melly épen nem haszontalan, kivált az Özvegyektől adott levelekre nézve; kik kiknek voltanak feleségeik, sok Olvasó egyedül innen fogja tudni”.[4]

E kis bevezető után pedig következzen az az újévi jókívánságokat tartalmazó 1657-es megbízólevél, amelyet Görgei János Ung vármegyei református esperes küldött Zemplén vármegyének követeivel, Kalmanczehi István és Upori István prédikátorokkal:

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Historicorum Tomus IX. Credentionales.

Fasc. 172. No. 1477. Görgei János Ung vármegyei református esperes (senior) megbízólevele (credentionalisa) Zemplén vármegye közönségének, amely szerint követeit Kalmanczehi István és Upori István prédikátorokat küldi hozzájuk. Kapos, 1657. január 14.

Tekintetes Nagyságos Nemes Nemzetes Uraink. Istentől adatott kegyes Istenes Patronussink,^[5] az Úr Istentől kívánunk Nagyságtoknak és kegyelmeteknek minde[n]^[6] lelki és testi jókat ez Új Esztendőnek és az következendőknek m[i]nden részeiben boldogul megadatni etc.

Tekintetes Nagyságos Nemes Nemzetes Uraink és fautorink,^[7] néminemű szükséges dolgaink végett kellett vagy két Praedicator Atyánkfiait úgy mint Kalmanczehi István^[8] és Upori István^[9] Uraméket (sic!) Nagyságtok és kegyelmetek méltóságos gyẅlese^[10] és tekenteti^[11] eleiben ablegalnunk^[12], még ez el múlt esztendőbéli karácsony havának tizen harmadik napján körtvélyesi^[13] gyẅlesőnknek^[14] végezése szerint: Annakokáért kérjük Nagyságtokat, mint Istenes Patronussinkat, Nagyságtok és kegyelmetek úgy vegye őket mint Ecclesianknak^[15] legatusit,^[16] és követségeket kegyes füllel meg hallván jó és kegyes válasszalis bocsássa hozzánk, kiért az Úr I[sten]^[17] meg áldja Nagyságtokat és kegyelmeteket, és miis Ecclesiasul i[gy]ekezünk^[18] Nagyságtoknak és kegyelmeteknek meg szolgálni.

Tartsa meg az Úr Isten fejenként Nagyságtokat és kegyelmeteket kívánatos jó egészségben az maga dicsőségére, és szegény hazánknak szolgálatjára. Datum Kaposini^[19] die 14 januarii Anno 1657.^[20]

Joannes Geőrgei^[21] Senior Dioecesis Ungensis indignus nomine totius Fraternitatis^[22]

Fasc. 172. No. 1477.^[23]

[1] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (MNL BAZML SFL) IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta politica 1214–1786 (1848). Loc. 101. No. 475. Rectificatio Portarum Comitatus Zempliniensis. Kb. 1630.; IV. 2005/a. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553–1850 (1852). Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok – Acta perceptoralia et comissariatica 1553–1777. N. Loc. 121. No. 66. Nobilium mixtim cum Ignobilibus Conscriptio 1706. (Eredeti cím: „Conscriptio Processus Submontani.” 1706. március 17.), P. Loc. 123. No. 66. Portarum totius Comitatus comnumeratio 1593.