Közbenjárás két gönci képviselőért – Theisz András és Oldal Béla szabadulása a szovjetek fogságából

2020.02.03.

 Theisz András és Oldal Béla szabadulása a szovjetek fogságából

Szerző: Kiss Lajos

 

   Magyarország szovjet katonai megszállása során számos nehézséggel került szembe a polgári lakosság. A nem egy esetben gyilkossággal végződő erőszakoskodások mellett a lakosságnak a politikai fogolynak mondott személyek elhurcolásával is szembesülnie kellett. Gönc nagyközséget a szovjet hadsereg 17. hadtestének 491. és 494. sz. géppuskás-tüzér zászlóaljai kiegészülve a román hadsereg 8. lovashadosztályával szállta meg 1944. december 18-án.[1] A település elfoglalását megelőzően Gönc vezetőségének egy része elmenekült, köztük a község jegyzője, Nagy György, aki a község vagyonával együtt távozott. A szovjet hadsereg számos nemzetőrt és civilt ejtett foglyul. Elsőként a településen maradt nemzetőröket, akiket 1945. január 18-án szállítottak Kassa és Homonna érintésével a jenekevi fogolytáborba.[2]

Közel egy hónappal később a településen 27 fős polgárőrséget állítottak fel, amelynek tagjai hivatali kötelezettségből szorosabb munkakapcsolatban álltak a helyi katonai parancsnokság megbízottjaival.[3] 1945. február 15-én és 16-án a szovjet rendőrség 22 főt idézett be kihallgatásra, köztük két közmegbecsülésnek örvendő, korábbi községi választott képviselőt[4] Oldal Béla és Theisz András földműveseket. A közölt forrás ugyan 22 személy „idézését” említi, egy 1945. november 21-én keltezett jegyzői összeírás alapján 42 elhurcolt polgári személyt (beleszámítva a nemzetőröket is) említenek név szerint.[5] Ez utóbbi lista azonban nem tartalmazta az akkor még mindössze 14 éves kislánynak, Nagy Klára Rózának a nevét, akit szintén a politikai foglyokkal együtt vihettek el Göncről.[6]

   Oldal Béla és Theisz András minden bizonnyal politikai ellenlábasaiknak köszönhetően kerülhettek kellemetlen helyzetbe, ugyanis mindketten a háború alatt megválasztott népszerűbb képviselők közé tartoztak. Theisz András kezdetben kisbirtokos volt, majd a vagyonosabb gazdák közé sikerült emelkednie az 1930-as években. 1935-től a helyi Hangya Szövetkezet Igazgatóságának tagja lett.[7] 1939-ben a Gönci Takarékpénztár Igazgatóságának tagja között találjuk. Családjával együtt ekkora tulajdonképpen a helyi elit körébe emelkedett.[8] Oldal Béla Theisz Andrással ellentétben nem tartozott a kiemelten vagyonos gazdák és helyi elit tagjai közé. Oldal szintén földműves, de csekélyebb vagyonnal és földbirtokkal rendelkező képviselő volt. Közéleti tevékenységüket Kruly Mihály is elismerte, aki ekkor már a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének kiépítésén dolgozott.[9] A megszállás alatt újraszerveződő közigazgatás vezetőinek mindenképpen fontos volt a lakosság együtt működése és a nyugalom megőrzése, miközben a megszálló csapatok túlkapásaival mindenképpen számolni kellett. Theisz és Oldal esete a forrásunk alapján jelentősen megrendítette a közhangulatot (bár könnyen elképzelhető volt, hogy a civil lakosság a többi elhurcolt miatt is kifejezte elégedetlenségét). Mivel két, politikailag független személy szenvedte el az atrocitást, könnyen válhatott akárki más is célponttá. Az eset másik érdekessége, hogy Abaúj vármegye újonnan kinevezett főispánja, Tóth Béla[10] személyesen látogatta meg a települést, hogy megnyugtassa a kedélyeket a nemzetőrök elhurcolását követően. A félelemérzetet a lakosság körében beszédének köszönhetően sikerült csökkenteni, mérsékelni. Ezt követte nem sokkal a szovjet rendőrség megjelenése és a már említett 22 fő beidézése, letartóztatása és Kassára szállítása. A gönci lakosság, a szomorú hírek hallatára, ismét nyugtalan és bizalmatlan lett. Ennek köszönhetően a helyi szerveződő pártok képviselői - így a kommunista Kruly Mihály és a kisgazdapárti Horváth Béla - másnap, 1945. február 17-én kérelmet intéztek a főispán felé Theisz András és Oldal Béla szabadon bocsátása érdekében. Az elhurcoltakért kérelmükben az ideiglenesen kinevezett főszolgabíróval együtt  kezességet vállaltak. Igaz utóbbi aláírásával nem hitelesítette a kérelmet.[11]

   A főispáni intézkedésre azonban már nem volt szükség. Theisz Andrást és Oldal Bélát 1945. február 18-án bocsájtották szabadon, így Gönc község ideiglenes jegyzője február 19-én írásban jelezte a főispánnak, hogy kérelmet tekintsék tárgytalannak. A két elhurcolt ismét elfoglalhatta korábbi munkakörét. Theisz András a Magyar Dolgozók Pártjának 1948-as megalakulásáig hatalomra jutásáig a Gönci Takarékszövetkezeti Igazgatóságban maradt.[12] Oldal Béla visszatérését követően aktívan részt vett a község életében, sőt, érdekes módon kapitányként a település előjáróinak megbízásából a megszálló szovjet katonák elszállásolásának megszervezésében is.[13]

 

 

Forrás jelzete: MNL BAZML V.151. 9. d. 43/1945.

 

A vörös hadsereg által elhurcoltak névsora. Forrás jelzete: MNL BAZML V.151. 11. d. 165/1947.

 



[1] V.N. Vinogradov: „… Igaz ügyért…” (Emlékek és feljegyzések). In: Hadtörténeti Közlemények, 1960. 2. sz. 154-168.

[2] Csontos Béla és Nyiri István gönci nemzetőrök beszámolója Márton Lajos haláláról (1947.01.03.) Családi archívum

[3] MNL BAZML V.151. 9. dob. 17/1945. Elsősorban a közrend és vagyonvédelem okán állították fel intézményüket.

[4] MNL BAZML V.151. 7. köt. 101.

[5] MNL BAZML V.151. 11. d. 165/1947.

[6] Márkus Beáta (szerk.): Messze voltam én fogságban, nagy Oroszországban". Magyarországi németek szovjet kényszermunkán 1944/1945-1949. "Malenkij robot interjúkötet". Pécs, 2013. 279-290.

[7] Központi Értesítő 1941. 20. sz. 731.

[8] Magyar Compass 1940. 1. sz. 277. Theisz András öccse, László ugyanitt cégvezető pénztárnok volt.

[9] MNL BAZML X. 5. 2. d. 51/2 II/3. ő.e.

[10] Szabad Magyarország 1945.01.19.

[11] MNL BAZML V.151. 9. d. 43/1945. Az ideiglenesen működő főszolgabíró Frenczel Dezső volt, aki Téglássy Istvánt váltotta a tisztségben. MNL BAZML V.151. 7.köt.

[12] Miskolci Felvidéki Népszava 1947.07.12.

[13] MNL BAZML V.151. 9. d. 682/1946.

 

Utolsó frissítés:

2020.02.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges