„Komoly munkával és tettekkel lehet az országot ismét naggyá és boldoggá tenni.”

2020.10.05.

„Komoly munkával és tettekkel lehet az országot ismét naggyá és boldoggá tenni.”

Adalékok Nagy Pál altábornagy Miskolci körletparancsnokságához

Írta: Kurucz Ádám

 

Bár a megyei közlevéltárak a 20. századi törvényhatóságok fondjaiban alapvetően jegyzőkönyveket, hivatalos átiratokat, megkereséseket, kérvényeket és határozatokat őriznek, olykor egy személyes hangvételű levél is színesít egy-egy iratanyagot. Ilyen az is, amit Lichtenstein László, Miskolc város főispánja írt 1921. február 19-én Nagy Pál altábornagynak, a Miskolci Katonai Körlet parancsnokának beosztásából való távozása alkalmából. A levél összefügg egy kevéssé ismert időszak lezárásával, az új katonai igazgatási rendszer megszervezésével, ami a Nemzeti Hadsereg térnyerésének éveiben játszódott le. Az alábbiakban Nagy Pál altábornagy körletparancsnoki tevékenységébe adok betekintést, ami Miskolc város és az ország eme zűrzavaros időszakát öleli fel.

 

Az új katonai közigazgatás bevezetése

A forradalmak után csak lassan indult meg az országos közállapotok konszolidációja. E folyamattal párhuzamosan, annak részeként újjászervezésre került a katonai igazgatási rendszer is Magyarországon. E terület történettudományi szempontból soha nem kapott akkora figyelmet, mint a román megszállás vagy a fehérterror, azonban kulcsfontosságú szerepe volt az új kormányzati erők hatalmának megszilárdításában.

1919. június 6-án a hadügyminiszterként hivatalba lépő Horthy Miklós altengernagy kezdeményezésére Szegeden megalakult a Nemzeti Hadsereg, ami 1920. április 1-jén megkapta a „Magyar Királyi” előtagot.[1]  Ezáltal hivatalosan két hadereje lett az országnak: a Vörös Hadsereget csak 1919. augusztus 6-án oszlatta fel Haubrich József, a Peidl-kormány hadügyminisztere.[2] A vonatkozó rendeletet két nappal később (1919. augusztus 8.) Schnetzer Ferenc vezérőrnagy, a József főherceg megbízása alapján 1919. augusztus 7-én hivatalba lépő Friedrich-kormány hadügyminisztere is megerősítette.[3]

 

Miután Horthy József főhercegtől 1919. augusztus 12-én megkapta a fővezéri kinevezést,[4] rövidesen a Fővezérség is megkezdte működését Siófokon.[5] A Nemzeti Hadsereg térnyerésével párhuzamosan elindult a katonai közigazgatás újjászervezése is:[6] a téma feldolgozását a teljesség igényével Földesi Ferenc végezte el, míg miskolci vonatkozásban Tóth Pál írását kell megemlíteni.[7]

Elsőként a katonai kerületparancsnokságok kerültek felállításra: I. Budapest, II. Siófok, III. Szombathely, IV. Kaposvár, V. Szeged, VI. Miskolc.[8] Ezek lettek hivatottak a fegyveres erők szervezésére, mint a Fővezérség rendelkezési egységei. A kerületparancsnokságoknak alárendelten működtek a vármegyei katonai parancsnokságok, amelyeknek a megyei közigazgatási hatóságokkal kellett szoros kapcsolatot kialakítaniuk.[9]

A Fővezérség fenti intézkedésének megerősítésére Schnetzer tábornok 1919. szeptember 17-én véglegesítette Horthynak a területi katonai igazgatás kialakítására kiadott rendeletét. Jóváhagyta, valamint módosította a területi katonai igazgatási szervezetek rendszerét. Meghagyta a budapesti, a győri, a miskolci és a szegedi katonai kerületi parancsnokságokat, amelyek elnevezésüket továbbra is használták, illetve helybenhagyta a Fővezérség katonai körletparancsnokságok felállítását elrendelő intézkedését.[10] A Miskolci Katonai Körlet élére 1919. augusztus 15-én az 1919. január 1-jén nyugállományba helyezett Nagy Pál altábornagy kapott kinevezést.[11]

A katonai körlet- és katonai kerületi parancsnokságok egymás mellett működtek eltérő feladat- és hatáskörrel. Előbbieket – a Budapesti kivételével – a Fővezérségnek, utóbbiakat közvetlenül a hadügyminiszternek rendelték alá. A körletparancsnokságok területükön hadműveleti parancsnokságként működtek. „Hatáskörük kiterjedt többek között a személyi állomány kiképzési és kiegészítési ügyeire. Alárendeltségükbe kerültek a területükön lévő katonai szervezetek, a megalakuló póttestek, a vármegyei katonai parancsnokságok és ezek útján a helyi alakulatok.[12] A katonai körletparancsnokságok ekkor a polgári közigazgatási szerveket is felügyelték. Utóbbiakat csak Horthy 1920 szeptember 14-én kiadott rendelete alapján választották külön a katonaitól, de a karhatalom feletti rendelkezés a kormányzóválasztásig a katonai szervek jogosultsága maradt. A rendelkezés a hadsereg karhatalmi funkcióit kívánta erősíteni.[13]

A kerületi parancsnokságok a karhatalmi alakulatok hadtápparancsnokságát képezték. „Hatáskörükbe tartozott a gazdászat-közigazgatás vezetése, a folyamatban lévő leszerelések végrehajtása, valamint nyilvántartási ügyek (nyugdíjas és szolgálaton kívüli tisztek) intézése. Alárendeltségükbe kerültek a területükön lévő felszámoló parancsnokságok és egyéb területi alakulatok.[14]

Nagy Pál a Miskolci Katonai Körletparancsnokság élén

Miskolcot eközben 1919. augusztus 4-e óta román csapatok tartották megszállás alatt, ilyen körülmények között kellett a magyar karhatalmi erőt megszervezni, amely elsősorban a köz- és vagyonbiztonság megteremtését célozta.[15]

 

Nem véletlenül Nagy Pál került a Körlet élére, miskolci kötődése ismeretes volt a városban. Sajósenyén, a vármegye székhelytől mintegy 15 km-re fekvő községben született, középiskolai tanulmányait a miskolci Lévai József Református Líceumban végezte. Később a katonai pályára lépve szolgálatát a császári és királyi hadseregben kezdte meg, miután saját kérésére 1887-ben áthelyezték a magyar királyi honvédségbe. Ekkor ismét Miskolcra került: a város háziezredében, a 10. honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot.[16] „A honvédség erőteljes fejlődésének megindulása idejében voltam oly szerencsés ezen vitéz ezred kötelékében a honvédségbe beléphetni. Nem csak az ifjúkor legszebb emlékei, hanem a küzdelmes előretörés sikerei révén is felejthetetlen reám ezen idő. A világháború leghatalmasabb erőpróbáiban dicsőségesen helyt álló intézményünk legkiválóbb hírnevű csapattestei közé küzdötte fel magát a miskolczi ezred, a közös szülőföld, az ifjúkor legszebb emlékei révén is bensőséges kötelékekkel kapcsolódom ehhez az ezredhez!” – emlékezett vissza az itt töltött évekre 1918-ban.[17]

Nagy Pál tehát jól ismerte a várost, amikor a Miskolc székhelyű katonai körlet élére helyezték. A lakosság is bizalommal tekinthetett személyére: időről időre lehetett olvasni kitüntetéseiről a napilapokban. 1918. augusztus 27-én és 28-án a Mária Terézia Rend adományozása alkalmából közölt egy-egy cikket róla a Miskolczi Napló, megemlítve a régi családi köteléket, amely Borsod vármegyéhez fűzte.[18] A 27-i írás így fogalmaz: „Nagy Pál altábornagyot sokan ismerik Miskolcon. Itt lakik családja, fivérei, Nagy Miklós kereskedő és dr. Nagy Péter volt miskolci ügyvéd, jelenleg kulai közjegyző. Az altábornagy gyakran van Miskolcon rokonsága látogatására.[19] Talán ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy 1919. október 5-én egy aláírás nélküli nyílt levél jelent meg a Reggeli Hírlapban báró [sic!] Nagy Pál altábornagy úrhoz, a felsőmagyarországi [sic!] karhatalmi alakulat főparancsnokához címezve, amelyben tőle várták a garanciát arra vonatkozóan, hogy a miskolci karhatalom eljárásai során mindent kövessen el a jogszerűség érdekében.[20]

 

Nagy Pál miskolci tevékenységét szemlézve megállapítható, hogy legfontosabb feladatának a karhatalmi erők és a katonai közigazgatás megszervezését tekintette, ami számos protokolláris megjelenéssel párosult. Többször fogadta és bizalmas tárgyalásokat folytatott a Miskolcon látogatást tevő Antant misszió tagjaival (1919. november 4., 1919. november 25. ).[21] Nevéhez fűződik a katonai statárium bevezetése Miskolcon, amit Horthy Miklós fővezér utasítására november 14-én hirdetett ki a városban.[22] A zűrzavaros évek és az idegen megszállás után az új korszak szimbolikusan 1919. november 25-én vette kezdetét, amikor a Nemzeti Hadsereg alakulatai – az őket üdvözlő Nagy Pál altábornagy előtt – bevonultak Miskolcra.[23]

 

A katonai körlet és kerületi parancsnokságok 1919. december 9-ig működtek egymással párhuzamosan. Ekkor a hadsereg szervezeti megerősítését szolgáló hadügyminiszteri rendelet beszüntette a kerületi parancsnokságok működését, azok személyzetét, eszközeit és feladatait elosztották az illetékes körletparancsnokságok között. A körletparancsnokságok vonatkozásában is változás történt: szétválasztották a körlet- és hadosztályparancsnoksági hatásköröket.[24]

Háborús tervek és szigorú protokoll

Az ellenforradalmi vezetés külpolitikai célként tűzte ki a Felvidék visszafoglalását. Az erre vonatkozó első hadműveleti tervet 1919 decemberében Nagy Pál tábornok vezetésével dolgozta ki Lehár Antal és Sréter István ezredes. A két ezredes csoportja betört volna Szlovákiába az Ipoly alsó folyásánál, hogy a csehszlovák hadseregben erősödő bolsevista áramlat következtében beállott züllöttséget kihasználva támogassa Andrej Hlinka nacionalista pártját a csehektől való elszakadási törekvésben.[25]

Csak néhányat említve Nagy Pál protokolláris szereplései közül: 1919. december 10-én Hatvanba utazott a fővezér fogadására.[26] December 21-én részt vett a Nemzeti Szövetség miskolci díszközgyűlésén.[27] December 22-én azon a díszebéden vett részt és mondott beszédet a Korona szállóban, amelyet a Magyar Nemzeti Szövetség budapesti kiküldöttjeinek tiszteletére rendeztek.[28] December 23-án a polgárőrség ünnepélyes feloszlatása alkalmából mondott beszédet a vármegyeházán.[29] December 30-án Diósgyőrben szemleutat tartott a vasgyári karhatalmi kirendeltség és az amerikai gyermeksegélyező akció helyiségeiben.[30] 1920. január 17-én látogatást tett nála Andrássy Gyula gróf.[31] 1920. február 15-én a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) miskolci fiókja az ő elnöklete alatt tartotta meg közgyűlését.[32] 1920. márciusában abból az alkalomból, hogy a nemzetgyűlés Horthy Miklóst kormányzóvá választotta, a körletparancsnokság részéről Nagy Pál meleghangú táviratban köszöntötte a kormányzót, amelyre Berzeviczy Béla tábornok, a vezérkar főnöke válaszolt és fejezte ki köszönetét.[33]

 

1920. május 4-én francia katonai misszió érkezett Budapestről Miskolcra. A küldöttség vezetője, Troismont őrnagy meglátogatta Nagy Pált, hogy katonai ügyekben tárgyaljon vele.[34] Május 14-én a MOVE miskolci főosztálya rendezett nagyszabású ünnepséget a Korona szálló dísztermében Zrínyi Miklós születésének háromszázadik évfordulója alkalmából, amelyet Nagy Pál nyitott meg. Május 22-én elfoglalta  hivatalát Miskolc város új kormánybiztosa, homrogdi Lichtenstein László, aki még aznap látogatást tett nála.[35] A körletparancsnok június 1-jén viszonozta a látogatást.[36]

Körletparancsnoksága alatt esett meg, hogy báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez panaszt emelt az ellen, hogy egy pénzügyminisztériumi hivatalos átiratot hozzá egy miniszteri titkár írt alá. Korányi Nagy Pál levelében azt a kijelentést, miszerint ezzel „egy miniszter meggyalázza a nemzeti hadsereget” sértő hangvételűnek tartotta és úgy ítélte meg, hogy a körletparancsnok ezzel „nemcsak az ő személyét sérti, de megsérti a kormányt is”, mondván „ma fontosabb személynek tartja sajátmagát az országra nézve, mint amilyen Nagy Pál”. Ezért az 1920. május 13-ai minisztertanácson kérte a kormány felhatalmazását, hogy megfelelő elégtételt kérjen Nagy Pál altábornagytól. Az ügy kapcsán Soós Károly honvédelmi miniszter kifejtette, hogy „Nagy Pál altábornagy igen inspiratív ember, aki neki már sokszor kellemetlenségeket csinált fellépései által. Ki kell azonban jelentenie, hogy egy kiváló katona, aki úgy a múltban, a háború alatt igen megállta a helyét, mint a jövőben is igen kitűnő szolgálatokat tehet még a hazának, viselkedése által azonban sokszor túl lő buzgalmában a célon”. A témában Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök is Korányi mellé állt és kilátásba helyezte, hogy „amennyiben a kormány nem kapná meg a kívánt elégtételt, úgy bejelenti lemondását”. A közvetítő szerepet végül a honvédelmi miniszter vállalta magára.[37]

 

A testnevelés úttörője

Nagy Pál több átiratban fordult a vármegyei és városi hatóságokhoz, amelyekben az ifjúság testnevelésének szükségességére hívta fel az illetékesek figyelmét.[38] 1920. júniusában megalakult az Országos Testnevelési Bizottság Borsod megyei és miskolci csoportja, amelynek elnöki tisztét is elvállalta. Megnyitójában hangsúlyozta: „komoly munkával és tettekkel lehet az országot ismét naggyá és boldoggá tenni.”[39]

1920. július 31-én és augusztus 1-jén került megrendezésre Miskolcon a Miskolci Vasutas Sport Club (MVSC) sportünnepsége. Az alkalomból úszóversenyt rendeztek az Erzsébet fürdőben és futball mérkőzést a Népkerben. Az MVSC a Magyar Testgyakorlók Körét (MTK) látta vendégül. A sportrendezvényt megelőzően az MVSC küldöttsége felkereste Nagy Pált, hogy felkérje a mérkőzések védnökségére. Az altábornagy biztosította a küldöttséget részvételéről és egy értékes tiszteletdíjat is felajánlott vándordíjul, ami a br. Nagy Pál m. kir. altábornagy vándordíj nevet kapta.[40]

Távozása és emlékezete

Nagy Pál 1921. január 31-ig maradt a Miskolci Katonai Körlet parancsnoka, amikor is felmentették addigi szolgálata alól és a következő nappal a Budapesti Katonai Körlet élére helyezték.[41] Beosztása alatt jó kapcsolatot alakított ki Lichtenstein Lászlóval, Miskolc város főispánjával, melyről az egymásnak írt búcsúlevelek tanúskodnak. Utódja Ludvig György tábornok lett, aki átiratban kérte a város és a vármegye főispánját, a polgármestert és az alispánt, hogy olyan jóindulatúan támogassák működését, „mint amilyenben a törvényhatóságok vezetői elődjét, báró Nagy Pál altábornagyot is részesítették”.[42] Nagy Pál február 21-én utazott el Miskolcról.[43]

Nagy Pál altábornagyot a marxista történetírás úgy ábrázolta, mint a „borsodi ellenforradalom legsötétebb figurája”,[44] aki a polgári személyek tömeges internálásáról maga intézkedett.[45] Ugyanakkor a ’60-as, ’70-es évek szakirodalma következetesen a „fehérterror időszakáról” beszélnek a régióban és nem annak tombolásáról, beismerve: „a miskolci katonai körlet parancsnoka ellene volt mindenfajta különítményesdinek”.[46] Az említett forrásfeltáró munkák konzekvensen „kifelejtették” Nagy Pál szociális és kimondottan empatikus intézkedéseinek bemutatását. Előbbire példa, hogy saját hatáskörben, a hadsereg erőforrásait felhasználva igyekezett segítséget nyújtani a nehéz helyzetbe került lakosságnak. Az ún. ínségakció megindításáért a városi törvényhatóság 1920. október 12-én köszönetet szavazott Nagy Pálnak és „legteljesebb támogatását ígérte meg”.[47] Végezetül humánus rendelkezéseire is egy példa. „Igen emberségesen bántak az internáltakkal. – írja Andrássy István az édesapjával 1919-ben történteketNagy Pál altábornagy, Miskolc városparancsnoka [sic!] például behívatta apámat [Andrássy Pál] és társait, s amikor karácsony ünnepének két napjára hazaengedte őket, e szavakat mondta: ’Tudom, hogy maguk becsületes magyar emberek, családosak és családjuk sokat sír és szenved Önök miatt, most este menjenek haza, a szentestét és az ünnep két napját töltsék családjuk körében, s az ünnepeket követő hétköznap hajnalon, még sötétben térjenek vissza.’ Még ma is emlékezetemben él az a karácsonyeste, amikor halkan

megszólalt a kapucsengő, s a megriadt család nagy-nagy meglepetésére és örömére édesapánk lépett be otthonunkba, s mi zokogva borultunk keblére.[48]

 

Nagy Pál körletparancsnokságához kapcsolódó fontosabb beszédek, írások:

A Reggeli Hírlapban közölt nyílt levél Nagy Pál altábornagynak címezve 1919. október 5-én.

Altábornagy Úr!  Miskolcz város egész társadalma, politikai és osztálykülönbség nélkül tudja, hogy ennek a városnak se kispolgársága, se munkássága nem volt bolsevik, különösen pedig tudva van, hogy ebben a városban a munkásság egyeteme annyira nem állott a terror alapján, hogy azok, akiket a nehéz idők vezető pozícióba kényszerítettek, itt inkább enyhíteni igyekeztek a polgárság helyzetét minden felsőbb terror ellenére is és annak dacára is, hogy ezért az életük forgott kockán A miskolczi munkásság számára a bolseviki terror még súlyosabb volt, mint a polgárság számára, mert az ő vállára felelősség súlya nehezedett bal felé, azokkal szemben, akikkel nem értett egyet és jobb felé, a polgárság felé is amelyet minden áron kímélni akart s amelynek egyes tagjait a fővárosból idezúdított terroristákkal szemben, akkor is megvédett, ha ezek a terroristák a munkásvezetők letartóztatását, megöletését helyezték kilátásba.

 

A szociáldemokrata párttól teljesen távolálló, országos tekintélyű politikusok tanúskodhatnak róla, hogy az elvetemült bolsevikirendszer ellen nemcsak érzelmileg üzent hadat a miskolczi dolgozók társadalma, de kész volt fegyverrel és vérrel síkraszállni a tanácsrendszer megbuktatására. Miskolczon a csehek kivonulását kővető pár hét múlva ellenforradalmat szerveztek s a szervezkedésben részt vett munkásvezetők terve az volt, hogy a fölfegyverzett miskolczi proletariátussal indítják a harcot Kun Béláék uralma ellen.

 

Hogy az akcióba lépés nem történt meg, ennek oka csak az, hogy a tiszti front még nem ingott meg s így nem volt alkalmas pillanat a támadásra, miért is nem akarta kitenni a munkásság Miskolcz lakosságát, hogy Szamuely hóhérai rászabaduljanak a városra s hogy a várost a tiszai frontról könnyen idehozható vörös csapatok bombázzák.

 

Mégis, a haza és a város iránt való kötelességét a legféktelenebb terror idején is átérző munkássággal, s annak jobb belátású vezetőivel az történik most, hogy közülök igen sokat fogságba vetettek s ilyként családjukat megfosztották a kenyérkeresőtől, anélkül, hogy ellenük akár büntető törvénykönyvbe ütköző, akár az igazságügyminiszter által körvonalazott cselekedetekben a legkevésbé is részesek volnának. De nemcsak ott a hiba, hogy ártatlan emberek vannak fogdában immár hetek óta és kihallgatás nélkü1. Hanem a városban széltében hosszában siramlik a panasz, hogy a letartóztatottak közül többet bántalmaznának, s hogy egyes közegek intézményesítették volna a botozást és az arcul verést, az emberi méltóságnak ezt a legnagyobb megcsúfolását, és hogy hiába kérik, hogy önmagukat élelmezhessék, ezt nem engednénk meg.

 

És ami a helyzetben a legfájdalmasabb, ezeknek az ügyeknek nincs gazdája, nincs, aki nyíltan föllépne vádjaival, hogy ezekkel szemben azok, akiket Érint tisztázhassák magukat. Ellenben a hírek légiója mondja, hogy azt a karhatalmat, amelynek hazafias és jóhiszemű tevékenységét senki kétségbe nem vonja s amelyet a rend fenntartásában minden magyar, legyen az polgár, vagy munkás készséggel és fenntartás nélkül támogat, felelőtlen egyéni bosszút állók, vagy az ügyek mélyéig nem látók félrevezetik, s a ’mosom kezeimet’, játszva fogságba juttatnak becsületes, tisztességes embereket.

 

A Reggeli Hírlap amelyhez belé helyezett bizalmánál fogva eljuttatta panaszait a közönség, tudván tudja, hogy ezeken a bajokon csak úgy lehet segíteni, ha Altábornagy Úrhoz, mint a felsőmagyarországi karhatalom parancsnokához fordul, mert azt is tudván tudjuk, hogy Altábornagy Úrnak mindenek fölött álló pártatlansága, magyarsága és ragyogó hazafisága nem tűrheti, hogy amidőn a nemzet ezer sebből vérzik, s hogy amidőn a nélkülözések és egyéb megpróbáltatások sötét hónapjai fenyegetik a lakosságot, akkor még ártatlan emberek szenvednek fogságban.

 

Altábornagy Úr! Miskolcz közönsége reményteljesen tekint arra az intézkedésre, amelyet Altábornagy Úrtól kérünk: méltóztassék sürgős vizsgálatot indítani a letartóztatottak ügyében s méltóztassék elrendelni, hogy hallgassák ki őket, s általán az eljárás szabályszerű legyen.

 

Ösmerjük mindama rendelkezéseket s jogokat, melyekkel a karhatalmi alakulatok a kivételes helyzetre való tekintettel, fel vannak ruházva. Tudjuk azt, hogy ezek az intézkedések abból fakadnak, hogy a bolsevizmus soha többé vissza ne térhessen. S ezeket helyeselnie kell minden épeszű embernek, akinek a vérében van csak egy szemernyi is magyar, aki magyar ég alatt él, magyar kenyeret eszik, s magyar földben akar elpihenni. És éppen mert az államrend a karhatalomra támaszkodik, ettől a karhatalomtól várja a közönség, hogy óvja meg őt a denunciánsoktól,[49] s az alaptalan vádak következményeitől.[50]

 

A katonai statárium elrendeléséről és a fegyverek beszolgáltatásáról megjelent hirdetmények a Reggeli Hírlapban 1919. november 1-jén

Felvidéki karhatalmi parancsnokság.

Hirdetmény.

A magyar nemzeti hadsereg fővezérletének 2428–II. b. számú rendelete alapján a felvidéki karhatalmi parancsnokság egész területére valamennyi a katonai büntető bíráskodás alá tartozó egyénekre vonatkozólag a rögtönítélő eljárást rendelem el a következő bűncselekményekre vonatkozólag:

1. Függelem sértés bűntette (kbtk. 145., 146., 147., 148., 149., 153. §§.)

2. Zendülés bűntette (kbtk. 160 §§.)

3 Gyávaság bűntette (kbtk. 243., 244., 245., 246., 249., 250, 251., 254. §§.)

4. Fegyelem és rendháborítás bűntettei (kbtk. 262., 263., 264., 265. és 267. §§.)

5. Jogosulatlan toborzás (kbtk. 306., 307. §§.)

6. Kémkedés bűntette (kbtk. 321., 322., 323, 324. §§.)

7. Fölkelés és lázongás bűntette (kbtk. 344., 345., 349. §§.)

8. Szökés bűntette (kbtk. 183., 184, 194. §§.)

9. Az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére való csábítás vagy segélynyújtás bűntette (kbtk. 314., 317. §§.)

10. Fosztogatás bűntette (kbtk. 492., 494. §§.)

II. Gyilkosság bűntette (kbtk. 413., 414., 415., 416. §§.)

12 Rablás bűntette (kbtk. 483., 485, 487., 488., 489. §§.)

13. Gyújtogatás bűntette (kbtk. 448., 449., 450., 451., 452. §§.)

14. Nyilvános erőszakoskodás bűntette idegen tulajdonnak gonoszságból való megrongálása által elkövetve (kbtk. 353., 262. §§. c) pontja.)       

Mindezen bűntetteknek elkövetésétől mindenki őrizkedjék!

Aki a kihirdetés után fenti bűntettek valamelyikét elköveti, rögtönítélő eljárás alá kerül és golyó, illetve kötél általi halállal bűnhődik.

Miskolcz, 1919. évi november hó 14.

                       

Nagy altábornagy, mint illetékes parancsnok.

 

A fegyverek beszolgáltatásáról

a felvidéki karhatalom parancsnoka a következőkben rendelkezett:

Miskolczi katonai körlet parancsnokság.

Hirdetmény,

A román királyi csapatok elvonulása következtében a miskolczi körlet parancsnokság egész területén, kizárólag az illetékes magyar katonai parancsnokságok és hatóságok felelősek a rend fenntartásáért.

Felszólítom Hont-, Nógrád-, Heves-, Borsod-, Gömör-, Abaujtorna- és Zemplénvármegyék, valamint Miskolcz thjf. város összes lakosait, hogy az esetleg náluk elrejtett fegyvereket, lőszert és egyéb hadiszert legkésőbb f. hó 21-ig a legközelebbi katonai parancsnokságnak szolgáltassák be. Katonai alakulatoknál tényleges szolgálatot teljesítő egyének fegyverüket elöljáró parancsnokságuknak kötelesek bejelenteni.

Aki e napig fenti hadiszereket beszolgáltatja, vagy ilyen rejtett cikkek felkutatására helyes adatokkal szolgál, kellő jutalomban részesül.

Akinél ez időponton túl fegyvert, avagy hadiszert igazolatlanul találnak, az a helyszínen azonnal felkoncoltatik.

Azon egyének, akik elrejtett fegyverek és hadiszerek rejtekhelyeiről tudomással bírnak és azt idejekorán be nem jelentik, bűnpalástolás címén a rögtönítélő bíráskodás alá vonatnak.

Vadászfegyverek vagy különös méltányos esetben más lőfegyverek tartására megbízható egyéneknek a miskolczi katonai körlet parancsnokság ad fegyvertartási engedélyt. Eziránti kérvények a katonai járás és megyei parancsnokságok útján ide azonnal benyújtandók.

 

Miskolcz, 1919 november 17-én.

NAGY, sk. altábornagy,

miskolczi katonai körlet parancsnok.[51]

 

Nagy Pál beszéde a Miskolcra bevonuló Nemzeti Hadsereg katonáinak 1919. december 2-án

Soproni gyalogezred, kaposvári tüzérek, magyar vitézek!

Boldogan és büszkén üdvözöllek titeket a Miskolci Katonai Körlet székhelyén! A magyar nemzeti hadsereget képviselitek itt, azt az erőt, amely hivatva van elalélt nemzetünket új életre serkenteni, hogy friss tettre buzdulva kiseperje a megtépett haza földjét. A magyar vitézség a világháború soha nem képzelt arányú megpróbáltatásaiban az egész világ bámulatát kivívta, nem tehet arról, hogy a háború befejezésénél hazátlan bitangok áruló gazsága lefegyverezte a nemzetet és ekképpen a hazát prédaéhes szomszédok zsákmányává tette. Intő példa ez a nemzeti összetartásra, a haza szent érdekének tiszteletére.

Csak pár napja, hogy a körlet ezen színmagyar területe a megszálló idegen had igája alól felszabadult. Dúlásuk sivár képét még láthatjátok a kifosztott helyeken. Az a tény, hogy ti már ma itt álltok, élő bizonysága, hogy megértettétek drága hazánk végszükségében felhangzó gyötrelmes jajszavát. Hazafias hűséggel sorba álltatok, mert a köz érdekét a magatok érdeke fölé tudtátok emelni. Példátok tettekre hív. Aki magyar, megérti azt. Rövid pár hét és testvéri jobbot nyújtanak nektek a miskolci körlet ezredei.

Soproni vitézek! Elszánt vitézségetek számtalan dicső példáját éltem át a harctereken, mert hiszen soproni vitézek képezték dandárom egyik ezredét a háború kezdő, nehéz napjaiban. Diadalmas vitézségük emlékét örökíti meg az a legszebb katonai kitüntetés, amelyet ma is büszkén viselek. E világon senki más nem bizonyíthatja úgy, mint én, hogy a soproniakban megdicsőült hősök méltó utódaiban a haza csalódni nem fog! Zászlóink alá hívott ezredeimnek követendő példaként állítva titeket – üdvözöllek derék soproniak. Ámde testvérezredetekre, a pozsonyiakra is emlékezem. Hol vannak ők? Lehet-e az, hogy rabló kéz tépte szét a vérrel összeforrott testvéri köteléket? A választ megadják a derék tüzérek. Hónapok óta távol szeretteiktől s a drága szülőföldről itt állanak, szemükben az elszánt akarat lángja, szívükben a hit törhetetlen ereje.

Magyar vitézek! Fiaim! A nemzet élni akar! A haza egysége szent! Becsületes, igaz munkánkat megáldja a Mindenható! Nincs földi hatalom, amely ilyen erőknek ellent állni tudna! Éljen a haza![52]

 

Nagy Pál szózata a Magyar Nemzeti Szövetség elnökségéhez 1919. december 3-án.

A sok megpróbáltatás, melyen hazánk az év folyamán keresztülment, egyebek mellett a hadianyagot és felszerelést is tönkretette úgy, hogy hadseregünk készültségi állapotba való helyezése mindenféle nehezen – és csak huzamosabb idő múltán – leküzdhető akadályokba ütközik.

 

Egységes hadseregben azonban valamennyi feltűnő ruházati cikknek egyenlőnek kell lennie, mert ez nem csak elősegíti, illetve lehetővé teszi a kölcsönös megismerést, hanem – mint az összetartozás jelképe – erkölcsileg is hat és fejleszti a közszellemet és együttérzést.

 

E cél elérésére a jelenlegi viszonyok között a legalkalmasabb az egységes süveg és hajtóka (55. sz. R. K. szb. rend. 1–7. rajz.)[53] és mint ideiglenes jelvény a tábori zubbony balfelső zsebének I belső szegése közepétől egy kifelé haladó nemzeti színű szalag (5 cm. hosszú és 1 és fél cm. széles) beszerzése, amelyek amellett, hogy a magyar jelleg sajátságait híven visszatükrözik, megfelelnek annak a követelménynek is, hogy feltűnő ruhadarabok és a ruházat oly részei, amelyek csekély anyaggal és aránylag kevés költséggel is megszerezhetők. Azonban ezen csekély anyag, illetve költség fedezete sem áll rendelkezésünkre, sem elegendő munkaerő sincs arra, hogy ezeket a jelvényeket saját hatáskörünkben elkészíthessük és igy szükséges, hogy a társadalmat nyerjük meg arra, hogy a magyar asszonyok és lányok munkájával és a birtokosok által felajánlott anyaggal és pénzzel a nemzeti hadsereg e csekély követelését megvalósítsuk.

Felkérem, hogy indítsanak társadalmi akciót, bocsássanak ki felhívásokat a szükségelt posztó, cérnagombok, arany és sárgacérna, illetve sujtás, bélés, nemzeti színű szalagok és pénzösszegek adakozására, végül kérjék meg a hölgyeket, hogy az ügy érdekében kézimunkájukkal is hozzájáruljanak a nemzeti hadsereg e jelvényeinek elkészítéséhez.

 

Az ily címen beérkezett adományok a miskolczi katonai körletparancsnokság hadbiztosságához volnának beszállítandók.

Hazafias támogatásukra számítva maradok hazafias üdvözlettel.[54]

 

Nagy Pál beszéde Miskolcon a vármegyeházán a polgárőrség feloszlatása alkalmából 1919. december 23-án

Üdvözlöm a polgárőrséget és köszönöm, hogy itt ily szép számban megjelentek. Amidőn a polgárőrséget legutóbb teljesített szolgálataiért elismerésem kifejezni óhajtván, egybegyűlni rendeltem,[55] az a cél vezérelt, hogy önök előtt röviden megvilágítom szolgálatuk jelentőségét, melyet a köz érdekében teljesítettek.

Szerettem volna azon kiváló buzgalmuk révén kiemelkedő egyéneket, kiket nekem bejelentettek egyenként előhívni, s velük kezet szorítani. Sajnos, a terem szűk volta nem engedi. Akiknek nevét fel fogják olvasni, fogadja úgy, mintha bajtársi kézsoritásomat juttattam volna.

Magyarország igen nagy elméje, kivaló hazafia, akit a nemzet a legnagyobb magyar névvel tüntetett ki, majdnem száz esztendővel ezelőtt közrebocsátott munkaival a nemzeti öntudatot akarta felébreszteni.

Az egyik munka az Önsegély nevet viselte. Amikor a polgárőrség talpra állt, hogy a tulajdont megőrizze, önsegélyt követett el. Ha visszaemlékeznék a közelmúlt eseményeire és az egymás között folytatott beszélgetésekre, sokan voltak olyan[ok], akik felsorolták, hogy rajtunk csak a szerbek, románok, angol herceg, egy Koburg stb, segíthet. Még a csillagról is lehozták volna a segítséget, hogy visszategyen puha fészkünkbe, melyből kizökkentünk.

Az idegen emberek segítsége drága, az luxus. Segítséget csak erős akarat hozhat. Álmodozások segítség várásának már vége.

Amikor a viszonyok nyugodt, hideg mérlegelése alapján kiadtam a rendelkezést a polgárőrség felállítására, akkor a legelső volt a tettek lehetetlensége, az ellentállás. „Majd holnap“, „tegye más“ – mondották. Elhatározásom fennmaradt, s a szerv létrejött. Az eredményt önök élvezték. Fölhívom a figyelmüket, hogy aminek egyszer a célszerűségét belátták, ne ejtsék el.

A polgárság által hosszú időn át fenntartott közjóléti intézményt becsüljék meg, értékeljék, mert a köznek tesznek vele szolgálatot. Én nem kerestem a népszerűséget, engem a köz érdekei vezettek, tekintet nélkül arra, hogy jár-e ezért elismerés vagy jutalom.

Mindenki látja, hogy az ország helyzete milyen. Annyit mondhatok én, aki a helyzetet ismerem nagy területen, az országnak ma minden kis munkaerőre szüksége van, ha ki akarunk lábalni a bajból. Bátorság, önbizalom vezessen mindenkit, mert Magyarországnak erre égető szüksége van.

A magyar ember nemcsak bátor, de vakmerő is. Hideggé és közönyössé válik, mikor közérdekről van szó.

[Itt Nagy Pál felkérte Kempinszky főhadnagyot, hogy olvassa fel jelentését, majd azoknak a neveit, akiket előterjesztésére dicséretben részesített. A névsor elhangzása után folytatta beszédét.]

A polgárőrség szervezetét fenn kell tartani. Soha többé felelőtlen elemek, rablóbandák erőt nem vehetnek a városon. A polgárság ha erős lesz, ura lesz mindig a helyzetnek. Csak az akarat legyen meg, a rend magától jön.

Megemlítettem a legnagyobb magyar nevét, utaltam az önsegélyre. Széchenyi rámutatott arra, hogy Magyarország Európa minden kinccsel ellátott területe, mégis szegény, nincs hitele, csaknem az éhségnek van kitéve. Ezt a népet akarta Széchenyi életre serkenteni. S mi lett az eredmény? Elcsüggedve Döblingben öngyilkos lett. Ez volt a legnagyobb magyar vége.

Nem ok nélkül hoztam fel ezt a példát. Lekicsinyelni, kritizálni szokás minálunk. De amikor tenni kell, hallgatás a felelet. Erős, egészséges területen épül föl az ország. Ha így fog mindenki gondolkodni, akkor senki sem merészkedik arra gondolni, hogy Magyarország gazdátlan jószág.[56]

 

Nagy Pál üdvözlete Horthy Miklósnak kormányzóvá történő megválasztása alkalmából…

 

Főméltóságú Kormányzó Úr!

Szeretve Tisztelt Fővezérünk!

Őrhelyeinken állva hazafias lelkesedéssel, harcosi hűséggel terjesztjük hódolatunkat hazánk kormányzója elé.

Lobogóinkat, amelyek alatt gyülekeztünk, elárult, megtépett hazánk ősi becsületének védelmére, a törvényes rend helyreállítására és megőrzésére Főméltóságod adta kezünkbe.

Személyes varázsa, ragyogó példaadása volt a kezdet sötétségében a vezérfény, amely után bizton haladtunk kötelességeink teljesítésében.

A nemzeti közóhaj egyértelmű megnyilvánulása bölcsességére és bevált hazafi erejére bízta a haza sorsának egységes vezetését és ezzel valóra vált az, amit rendületlen hittel tudtunk, hogy ha a nemzet élni akar, ezt elszánt akarattal, tettel kell bizonyítania.

Midőn a nemzeti akarat a magyar nemzeti hadsereg fővezérét a kormányzói hatalommal felruházta, élő bizonyítékát adta hitének, a saját erejében, elszánt akaratának, hogy a múlt hibáin okulva, megtisztult közéletet kíván teremteni és önzetlen hazafiassággal a haza és nemzet sorsának minden nehézséggel szembeszálló munkájához önerejéből komolyan hozzá kíván látni.

Főméltóságú Kormányzó, szeretett Fővezérünk kristálytiszta jelleme, vezérlő egyénisége, előttünk eszménye a nemesnek, jónak, fennkölt záloga a nemzeti talpra állás sikerének!

A Mindenható áldása vezérelje magasztos hivatásában a teljes sikerre.

Isten óvja és vezérelje szeretett Fővezérünket honmentő hivatásában ! Hűséges harcosai lelkesen adják a sziklaszilárd alapot hozzá!

 

Nagy Pál altábornagy s. k.

a miskolczi katonai körlet parancsnoka”[57]

 

…és az arra kapott válasz

 

Nagyméltóságú Nagy Pál altábornagy úrnak,

a miskolczi katonai körlet parancsnokának,

Miskolcz.

 

A kormányzó úr Őfőméltósága köszönettel vette a miskolczi katonai körlet nevében előterjesztett hódolatnyilvánítást Amint eddig a nemzeti hadseregben látta mindenki a kötelességteljesítés mintaképét, a rend őrét és a jobb jövő zálogát, úgy kell, hogy ezután is így tegyen. Katonáinak szeretete és ragaszkodása maradjon továbbra is az az eltéphetetlen kapocs, amely a kormányzót a hadsereggel összeköti s amely őt nehéz munkájában támogatja.

 

Berzeviczy, s. k. tábornok,

a vezérkar főnöke.[58]

 

Nagy Pál katonák előtt elmondott beszéde a nemzeti hadsereg csapatainak eskütétele alkalmából 1920. április 12-én

 

Bajtársak!

A magyar királyi Nemzeti Hadsereg tisztjei!

1919-ben romhalmazok, anyagi és erkölcsi üszkök között gyülekezett egy kis csoport itt és az ország különböző részeiben, mindenütt ott, ahol a körülmények megengedték, hogy fogadalmat tegyenek arról, hogy egész férfias erejüket és ami mindennél több, becsületüket latba vetve nem tűrik többé, hogy a hazán árulók uralkodjanak. Ezt a fogadalmatokat zászló hiányában itt én vettem ki. Ezen fogadalmatokat hűségesen betartottátok, munkáitok eredménye itt és a széles, de megcsonkított hazában látható. Ezt a fogadalmatokat most visszaadom azon felhívással, hogy most, amidőn hazánk felépítésében egy lépéssel előre haladtunk, hogy immár kezdődő alkotmányunk megőrzésére és az alkotmányosan megválasztott kormányzó iránti hűségre fogadalmat tehessünk. Erre szólítlak fel benneteket![59]

 

Kormányzói válasz a miskolci katonai körlet területéről érkező hazafias munkásmozgalomról érkező hírekre

 

Báró Nagy Pál altábornagy úrnak,

Miskolc.

A kormányzó úr Őfőméltósága nagy megelégedéssel értesült arról, hogy a munkásság május elsején a miskolci körlet területén az összes gyári és bányaüzemekben dolgozott és hogy a hatvani munkásság két órai munkabért jótékony célra felajánlott. Őfőméltósága örömmel értesült arról is, hogy a munkásság a személye iránti ragaszkodás jeléül május elsejét Horthy-napnak nevezte el. Őfőméltósága az egész munkásságnak tettekben megnyilvánuló hazafias magatartásáért és személye iránt tanúsított ragaszkodásáért, a hatvani munkásságnak pedig különösen két órai munkabérnek jótékony célra történt felajánlásáért is meleg köszönetét és elismerését kifejezni méltóztatik és a munkásságnak eme példaadó magatartásában biztató jelét látja az ország újjáépítéséhez szükséges erők egyesítésére irányuló törekvéseknek.

 

A főméltóságú kormányzó úr parancsára:

Bartha, a kabinetiroda főnöke.[60]

 

 

Lichtenstein László Nagy Pálhoz írt levele

„Nagyméltóságú Altábornagy Úr

Kegyelmes Uram!

 

„Őszinte sajnálattal értesültem arról, hogy Nagyméltóságod a m. kir. Miskolci Katonai Körletparancsnokságtól megválik és így természetszerűleg megszűnik azon reám nézve megtisztelő kapocs, mely a haza érdekében vállalt és teljesített működésünket egybefűzte. Amidőn ez alkalommal legbensőbb köszönetemnek adok kifejezést Nagyméltóságodnak, kormánybiztosi, majd főispáni feladataim teljesítésében tanúsított nagyra becsült támogatásáért egyben engedje meg, hogy a Gondviselésnek áldását kérjem Nagyméltóságodnak további működésére!

 

Kiváló tisztelettel maradok őszinte híve

Miskolc, 1921. február 19.

Nagyméltóságú báró Nagy Pál altábornagy úrnak

Miskolc

Körletparancsnokság [61]

 

Nagy Pál Lichtenstein Lászlóhoz írt levele

Méltóságos Uram!

Igen Tisztelt Barátom!

 

Február hó 19-éről kelt igen megtisztelő leveledet amidőn legmelegebben megköszönöm, engedd meg, hogy együttműködésünk alatt tapasztalt igen értékes támogatásodért is hálás köszönetet mondhassak.

 

Önzetlen hazafias áldozatkészséged ismerve, erős meggyőződéssel hiszem, hogy szíves bizalmassal és bőséges helyi ismereteiddel utódomat, Ludvig György tábornok Urat a további eredményes működés érdekében a legteljesebb mértékben támogatni fogod.

 

Engedd remélnem, hogy hivatalos itt időzéseid alkalmával a közöttünk kialakult kapcsolatot is részesíted egy-egy találkozás révén becses figyelmedben.

 

Hivatalos helyiségem: a Vitézi Rend Széktartósága – Királyi Vár–nyugati szárny III. em. Feljáró a főlépcsőtől jobbra lévő melléklépcső. Lakásom: Grand Hotel Hungária IV. 444.

 

Őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett igen szívesen üdvözöl tisztelő híved és barátod.

 

Budapest, 1921. február hó 24.-én.

 

br. Nagy Pál altábornagy”[62]

 

 


[1] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg Számára, 1920. április 3. 65.

[2] Rendeleti Közlöny a Magyar Hadsereg Számára, 1919. augusztus 6. 183.

[3] Suba János: A Nemzeti Hadsereg csendőralakulatai 1919–1921. Közép-Európai Közlemények 2015/4. 47–60. 48.

[4] A fővezéri kinevezésről szóló értesítést Schnetzer hadügyminiszter még aznap megküldte Horthynak: „Horthy Miklós altengernagy úrnak, Siófok. Értesítem altengernagy urat, hogy József főherceg tábornagy úr kormányzó kinevezte Önt az összes magyar haderők fővezérévé. Vezérkari főnökéül Soós Károly tábornok urat nevezem ki. Budapest, 1919. augusztus 12. Schnetzer hadügyminiszter.” Budapesti Közlöny, 1919. augusztus 12. 1.

[5] A Fővezérség megalakulását illetően a szakirodalom eltérő dátumot jelöl meg: Suba János 1919. augusztus 13-ra, míg Földesi Ferenc 1919. augusztus 19-re teszi. Suba János: A Román Királyság 1919. évi hadjárata Magyarország ellen. Új Honvédségi Szemle, 2000/2. 82–90. 86.; Földesi Ferenc: Adalékok a területi katonai igazgatási szervezetek átalakításához és a hivatásos tiszti állomány megítéléséhez. A közvetlen katonai ellenőrzéstől az új honvédelmi törvényig (1922–1939). Honvédségi Szemle, 2019/1. 101.

[6] Suba i. m. 48.

[7] Földesi i. m.; Tóth Pál: Adalékok a miskolci katonai körletparancsnokság tevékenységéhez a fehérterror időszakában (1919 november - 1920 április). A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, 1970. 17. köt. 73–87.

[8] Földesi i. m. 101.

[9] Földesi i. m. 101.

[10] Földesi i. m. 102-103.

[11] Kurucz Ádám: Vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a Magyar Királyi Honvédség első főparancsnoka. Honismeret, 2017/5. 63–68. 66.

[12] Földesi i. m. 102.

[13] Suba i. m. 20–21.

[14] Földesi i. m. 102–103.

[15] Petrik Ernő: Miskolc katonasága. In: Halmay Béla–Leszih Andor (szerk.): Magyar városok monográfiája V. – Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek. Budapest, 1929. 378–386. 384.

[16] Előmenetelét részletesen lásd: Kurucz i. m. 2017.

[17] 10-es Honvéd, 1918/9. 3.

[18] Miskolczi Napló, 1918. augusztus 28. 2.

[19] Miskolczi Napló, 1918. augusztus 27. 2

[20] Reggeli Hírlap, 1919. október 5. 1.

[21] Magyar Jövő, 1919. november 5. 1. A miskolci karhatalmi erők tanulmányozása és a miskolci rendőrség reorganizációjának elősegítéséhez szükséges információk megszerzése végett Toster angol őrnagy, a magyarországi antantmisszió vezérkari főnöke segédtisztje, báró Sall Pál huszárhadnagy kíséretében 1919. november 20-án Miskolcra érkezett. Miután tárgyaltak Lauschmann János rendőrfőkapitánnyal, majd látogatást tettek a Rudolf Laktanyában Nagy Pál karhatalmi parancsnoknál, akivel szintén hosszabban tanácskoztak a rendfenntartás biztosításának feltételeiről. Reggeli Hírlap, 1919. november 21. 3.

Reggeli Hírlap, 1919. november 21. 3.

[22] Reggeli Hírlap, 1919. november 18. 5.

[23] Reggeli Hírlap, 1919. december 3. 2.; Reggeli Hírlap, 1919. november 25. 2.; Miskolczi Napló, 1919. november 25. 1.

[24] Földesi i. m. 104.

[25] Godó Ágnes: A Horthy-rendszer kalandor háborús tervei 1919–1921. (1. rész.). Hadtörténelmi Közlemények, 1961/1. 112–144. 127.

[26] Reggeli Hírlap, 1919. december 11. 1.

[27] Reggeli Hírlap, 1919. december 21. 3.

[28] Magyar Jövő, 1919. december 23. 3.

[29] Reggeli Hírlap, 1919. december 24. 2.

[30] Reggeli Hírlap, 1919. december 31. 2.

[31] Miskolczi Napló, 1920. január 18. 2.

[32] Reggeli Hírlap, 1920. február 18. 3.

[33] Magyar Jövő, 1920. március 6. 3.; Reggeli Hírlap, 1920. március 7. 2.

[34] Magyar Jövő, 1920. május 5. 3.

[35] Reggeli Hírlap, 1920. május 23. 2.; Magyar Jövő, 1920. május 26. 1.

[36] Reggeli Hírlap, 1920. június 2. 3.

[37] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K szekció 27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1920. május 13.

[38] Reggeli Hírlap, 1920. május 27. 3.

[39] Miskolczi Napló, 1920. június 8. 2.

[40] Az úszóversenyen részt vett az MTK és a MVSC, valamint a másik két miskolci csapat, a Diósgyőri Athletikai Club (DAC) és a Miskolci Munkás Testedző (MMTE) teljes úszógárdája is. A labdarúgó mérkőzést már eleve nagy sárban és tócsák szabdalta gyepen játszották, de az első félidő végén lezúduló hatalmas zápor miatt a meccs megszakítása mellett döntöttek. Az eredmény 0–0 lett. A mérkőzést augusztus 9-én – immár ragyogó körülmények között – megismételték. Ekkor már érvényesült a kontinens akkori legjobb csapatának tartott MTK fölénye: 10–0-ra verte a vasutasokat.  Magyar Jövő, 1920. július 24. 2.; Miskolczi Napló, 1920. augusztus 3. 2.; Miskolczi Napló, 1920. augusztus 10. 4.

[41] Nagy Pál (Nagy, Paul Edler von). In: Balla Tibor: A Nagy Háború Osztrák Magyar tábornokai. Altábornagyok. Budapest, 2019. 342–343. 343.

[42] Magyar Jövő, 1921. február 22. 2.

[43] Magyar Jövő, 1921. február 22. 2.

[44] Tóth Pál: Az ellenforradalmi rendszer hatalomrajutása és uralmának néhány sajátossága Borsod megyében a román megszállás időszakában. Borsodi Szemle, 1966/2. 62–75. 73.

[45] Pataki István: Az ellenforradalom hadserege. Budapest, 1973. 181.

[46] Tóth i. m. 75.

[47] Miskolczi Napló, 1920. október 14. 2.

[48] Andrássy István: Debrecen újjáépítése – 2. Egy építész visszaemlékezése városi főmérnöki tevékenységére. Debreceni Szemle, 2015/4. 403–433. 403.

[49] Denunciáns – besúgó

[50] Reggeli Hírlap, 1919. október 5. 1.

[51] Reggeli Hírlap, 1919. november 18. 5.

[52] Magyar Jövő, 1919. december 3. 2.

[53] Rendeleti Közlöny a Magyar Hadsereg Számára, 1919. szeptember 3. 1–7. rajz

[54] Magyar Jövő, 1919. december 9. 5.

[55] Nagy Pál itt a polgárőrség egybegyűlésére utal, ti. az ünnepségen megjelent a polgárőrság hat százada.

[56] Reggeli Hírlap, 1919. december 24. 2.

[57] Magyar Jövő, 1920. március 6. 3.

[58] Magyar Jövő, 1920. március 6. 3.

[59] Miskolczi Napló, 1920. április 13. 2.

[60] Friss Ujság, 1920. május 8. 2.

[61] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BAZML) IV. 1901. a. 37/1921.

[62] MNL BAZML IV. 1901. a. 37/1921.

 

Utolsó frissítés:

2020.10.05.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges