Bonár Tamás: „Kincskereső” térkép a Borsod megyei Levéltárban

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár XIII.25. fondjában, a Vladár család levéltárában egy kézzel rajzolt, vázlatos térképre bukkanhatunk, amely a Borsod megyei Edelény és Császta közös határszakaszát ábrázolja. Edelény több egykori és ma is népes települést olvasztott magába a 19-20. században. 1950-ben a megyének is nevet adó Borsod, majd 1963-ban Finke falvakat csatolták hozzá, de több puszta, így Pusztakazinc, Sáp és Császta is határának részét képezi.

A szóban forgó térkép nem mérnöki munka, hanem egy 1775. október 20-án készült, a kérdéses határszakasszal kapcsolatos tanúkihallgatás melléklete. A „skiccen” földrajzi nevek, patakok, völgyek, szántók, szőlők és tereptárgyak szerepelnek elsősorban az edelényi határ oldaláról. A császtai oldalról egy „házikó” alakú, homlokzati irányból ábrázolt épület hívja fel magára a figyelmet, melynek csúcsán kereszt, mellette pedig a „Rudera Templi Császtensis”, - azaz a császtai templom romjai - felirat olvasható.

A térképvázlat önmagában nem lenne figyelemre méltó, mivel Edelényről az 1770-es évekből, az Eszterházy családtól több szép, színes, kézzel rajzolt térkép maradt fenn mind az Országos, mind a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban. A vázlat érdeklődésre méltó része a templom ábrázolása, amely közel negyed évezred távlatából világít rá az egykori templom helyére és feltételezhetően a körülötte álló településre.

Császta első említése 1219-ből a Váradi regestrumból származik, templomáról azonban nem esik említés a pápai tizedjegyzékekben sem. A templom feltételezhető létezésére a 16. század végén 1595-ben találunk adatot, amikor Kazay János prédikátor keze alatt anyaegyházként működött, majd a későbbiek során, Egri Bálint idejében 1610-1613 között Edelény leányegyháza volt.

A falu népességére csak következtetni tudunk. Hamar pusztulásnak indulhatott, mert a portális összeírásokban csak egyszer, 1544-ben szerepelt, akkor is csak egy portával. A település adózóinak összeírása 1567-1575 közötti bordézsma jegyzékekben maradt fenn, mely szerint a helybeli 3-8 családfő mellett 15-20 extraneus művelte a helyi szőlőket. Feltételezhetően korábban többen is élhettek itt, de ekkor, a szokásos családonkénti öt fővel számolva, maximum 40 fő körüli népességről beszélhetünk. A települést lakói már 1575-1580 között elhagyhatták, mivel sem az 1580-as, sem az 1596-os un. törökadó összeírásokban nem szerepel a neve, ezek után pedig csak pusztaként hallunk róla.

1776-ban egy Edelény és Császta közötti határper kapcsán két olyan tanúkihallgatási jegyzőkönyv is fennmaradt a Borsod megyei Levéltárban, amely a középkori és koraújkori Császta templomát említi. Az egyik dokumentum kérdőpontjai a császtai régi leroskadt templomot, mint tájékozódási pontot emlegetik. A második dokumentumban szabatosabban írnak a templomról:

Csebi Gergely 62 éves tanú így vall: „Letett hiti után vallja a tanú, hogy császtai pusztán, a Császta pataka nevezetű vízfolyásnál bizonyos kőrakásnak fundamentoma látszatik, mely régenten Császta nevű helységnek temploma volt, bolthajtásra vala építve. Érte a tanú, midőn még kő híja sem volt.”

Fodor András 78 éves tanú így vall: „Ahol a deutrális császtai pusztán, mostan azon kőrakásnak fundamentoma látszatik, annak környékén, a faluhelyén egy hétig is szántott a tanú egyhuzamba, és tudja, hogy azon mostanában leroskadt templomnak bolthajtással fennálló kőfalait oly erősnek lenni, hogy az eső sem verte volna meg az embert benne, melyben elégszer volt is a tanú.”

A fenti vallomásokból az tűnik ki, hogy a templomocska falai és bolthajtásai a 18. század első évtizedeiben még fennálltak és csak valamikor 1770-1775 körül omlottak össze véglegesen. Az épület lokalizálását a térkép mellett erősíti, hogy amint a leírásból kiderül, a Császta patakához közel kellett hogy álljon.

A szövegekből és a térképvázlatból, valamint a környezet tereptárgyai és földrajzi nevei segítségével EOV térképen és szatellit fotókon könnyen meghatározható az egykor fennálló egyház és a körülötte található település helye. Ennek kínálkozó lehetőségét kihasználva már 1999-ben és néhány évvel később is kiszálltunk a Herman Ottó Múzeum munkatársaival az épület helyszíni lokalizálására, de kísérletünk egyelőre nem járt sikerrel. A terület, melynek jelenlegi neve Csűrkerti föld, a rendszerváltás előtt szántóföldi művelés alatt állt, ezért feltételezhetően a gazdálkodást akadályozó nagyobb köveket innen eltávolították. 1990 után pedig nem művelték, minek következtében az elmúlt 30 évben magas gyomnövényzet nőtte be és kezd elbokrosodni, így a talaj felszíne a vaddisznó- és vakondtúrások kivételével nem látható. Utóbbiakból viszont a múzeum munkatársaival néhány koraújkori cserépedény töredéket gyűjtöttünk a templom feltételezett környezetéből.

A kevés számú, de annál informatívabb dokumentumokkal igazolható épület helye még nem került elő, de sok reményt támasztunk a jövő kutatásai elé.

Megjegyzendő, hogy a 2007-ben átadott Császtai kálvária és harangláb közelében sincs az egykori templomhelynek.

Felhasznált irodalom és források:

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza

MNL BAZML XV. 32. 123, 358-360 tekercs

MNL BAZML IV. 501/b. XVV. XV. 3458, 3459.

MNL BAZML XIII. 25. Fs. XIII. No. 8.