Filozófus a Szabad Európa Rádiónál

2022.10.13.

Filozófus a Szabad Európa Rádiónál

báró Brandenstein Béla vázlatos életútja 1945–1955 között

Írta: Turbucz Péter 

A 2. világháború végén nyugati irányba menekülő civilek között nagy számban ott találni a konzervatív politikai gondolkodású értelmiséget, akik a harcok, illetve a rájuk váró kommunista megtorlás elől kényszerültek az emigrációt választani. Az országot elhagyók egyike volt báró Brandenstein Béla (1901–1989) a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem filozófiaprofesszora, a Magyar Filozófiai Társaság akkori elnöke is.[1]

Az 1901-ben született Brandenstein az 1930-as évek végén már a hazai bölcselet egyik legemblematikusabb képviselője, miként a párizsi nemzetközi filozófiai kongresszus elnökeként szintén komoly nemzetközi hírnévnek örvendett.[2] A rendkívüli munkabírásáról híres gondolkodó már 1939 előtt is számos nagyszabású monográfia szerzője.[3] Mielőtt a világháború végleg külföldre sodorta, előbb egy metafizikai munkát közölt A lét forrásai (Bp., 1940) címmel, majd megjelentetett egy filozófiatörténeti művet Platónról (Bp., 1941). Ezt követően nagymonográfiát írt Nietzschéről (Bp., 1943), valamint kezdeményezte Platón összes műveinek (Bp., 1943.) kiadását. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia egy korábban írt, Az ember a mindenségben című monográfiáját jutalomban részesítette.[4] Mindeközben a praxisfilozófia felé fordult, egyebek között azzal az idealisztikus szándékkal, hogy kijelölje a bölcselet szerepét az addig ismert, éppen széthulló világban. E tekintetben meghatározó tanulmányai: Philosophia perennis (Bölcseleti Közlemények 6.); A változássor kezdetének problémája (Bölcseleti Közlemények 7.); Magas műveltség és népi kultúra (Athenaeum 26.); A filozófia mai hivatásáról (Athenaeum 28.); A görög filozófia jelentősége korunkban, A filozófia jövője (Athenaeum 29.). Saját tanulmányai mellett egyaránt a nagy bölcseleti szintézis előkészületének tartotta a negyven különféle témában általa szervezett Magyar Filozófiai Társaság vitaüléseit is.[5]

A német megszállás után, a légitámadásoktól tartva, Brandenstein kiköltöztette családját gellérthegyi lakásukból Vereshegyházra, és a továbbiakban innen járt föl Pestre.[6] A nyár folyamán az egyetem bírtokában lévő balatonszemesi nyaralóban húzódtak meg, ahonnan ősszel Balatonfüredre, végül Körmendre költöztek.[7]

Hajnal Istvánhoz írt 1945. december 15-i leveléből ismeretes, hogy a filozófus 1944. december 2-ig a helyén maradt, aztán családi okokra hivatkozva szabadságot kért és történészbarátjától elbúcsúzva rögtön Körmendre utazott.[8] A tél folyamán a Rába-parti városkában még szabadegyetemi előadásokat tartott,[9] majd 1945. március 25-én, a front elől menekülve családjával Alsószölnökre távoztak.[10] Itt azonban csak pár napot pihentek, és a barátjától, gróf Batthyány Lászlótól kapott uradalmi szekérrel március 30-án, ágyúszó és mélyrepülő-támadás közepette feleségével és öt gyermekével – akik közül a legkisebb mindössze kettő, de a legidősebb is mindössze tizenöt esztendős volt[11] – átlépték a magyar-osztrák határt. Úticéljuk Svájc volt, ahol egy barátjuk várta őket, ám egy hónap szekérút után is mindössze Landeckig jutottak, ahová április 29-én futottak be.[12]

Menekülésükre a filozófus Mária nevű lánya évtizedekkel később is elevenen emlékezett.

„Az országúton haladva repülőről többször rágéppuskáztak a hosszú lovasszekér kolóniában vonuló menekülőkre. Egyik ilyen alkalommal, amikor meghallottuk a repülő közeledését, apám a földekre terelte a lovakat, mi lepattantunk a kocsiról és bevetettük magunkat az árokba. Még most is látom magam előtt, amint apám magas termetével erősen kilátszott az árokból. Mikor a mélyen repülő gép elhúzott fölöttünk és ránk lőttek, rémülten elkiáltottam magam: ’Apa, lapulj már le!’ Szerencsére egyikünket sem ért találat.”[13]

Kalandos útjuk történetét Brandenstein Eine Alpenfahrt durch Österreich im Jahre 1945 (Alpesi utazás Ausztrián keresztül 1945-ben) címmel részletesen megörökítette.[14] Landeckbe épségben megérkezve sikerült tehervagont bérelniük, amely a Voralberg tartományban található, festői szépségű Bludenzig vitte őket, utána ismét szekérrel elérték az osztrák–svájci határ mentén fekvő Feldkirchet (egész pontosan az attól nem messze fekvő Bangs falut), amely – letelepedési engedély hiányában – három és fél évre az otthonukká vált.[15]

Brandenstein amennyire tudott, készült az új életre. A fentebb már említett, Hajnalnak írt leveléből megtudható, hogy 1945 nyarán négy könyve volt kéziratban, amiből hármat már Ausztriában írt.[16] Ezen munkái közül a Der Mensch und seine Stellung im All, Philosophische Anthropologie címűt egy svájci kiadónak adta, míg az Ist der Humanismus noch zeitgemäß? címűt, amivel 1945 telén készült el, egy innsbrucki kiadó megrendelésére írta (mindkét könyv 1947-ben jelent meg). A Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban megtalálható hagyatékának tanúsága szerint, akkoriban a legtöbb levelet könyvkiadókkal váltotta, akikkel főként jogdíjakról, kifizetésekről és megrendelésekről tárgyalt.[17] A szaktanulmányok és cikkek publikálásán kívül a következő évtől filozófiai előadássorozatokat tartott Bregenzben, Innsbruckban és más nyugat-ausztriai városok mellett Svájcban és Németországban egyaránt, miközben a német rádióban is fel-feltűnt.[18] 1948 őszén aztán következett a mindent eldöntő fordulat. A családnak ismét költöznie kellett, mert az ősz folyamán meghívták Brandensteint a saarbrückeni egyetemre, ahol professzori minőségben negyvenegy szemeszteren át tanított, vagyis alkalma nyílt folytatni aktív oktatói és tudósi tevékenységét.[19] Emeritálása után Saarbrücken mellett telente Münchenben, nyaranta a svájci Tessinben élt.[20]

Brandenstein Béla azok közé a németszármazású értelmiségiek közé tartozott, akinek egész életét magyar identitása határozta meg. Konzervatív gondolkodása és mélyen gyökerező katolikus hite egész életében szembe állította a kommunista ideológiával, miként filozófiai nézeteit szintén a materialista irányzatoktól való távolságtartás jellemezte.[21] Ámbár politkai nézetei pontosan nem ismertek, feltételezhetően támogatta a Tengelyhatalmak Szovjetunió elleni háborúját. Orientációját az 1940-es évek végén főként a humanizmus eszméje, valamint ontológiai kérdések kötötték le.[22] Hazájára, mint függetlenségét teljesen elvesztett, a szovjetek által megszállva tartott és akaratuk szerint irányított országra tekintett. Szimpátiáját az új rendszer a Magyarországról kapott aggasztó híreken kívül – gondolva itt hátramaradott szülei halálára[23] – nyilvánvalóan azzal sem nyerte el, hogy Hajnal István „politikai felfogása” következményeinek levonása mellett ideiglenesen „az önkéntes számkivetésben való engesztelődést” javasolta számára.[24] E levél előre vetítette a keserű jövőt. A filozófust távollétében eltávolították állásából,[25] tanszékét pedig az ismert marxista gondolkodóval, Fogarasi Bélával töltötték be.[26] A világnézeti okokon túl lényegében ezek az események juttatták a Szabad Európa Rádióhoz (SZER).

Borbándi Gyula szerint „a SZER magyar munkatársai úgy érezték, hogy saját erőforrások hiányában hazájuk függetlensége és nemzetük szabadsága érdekében minden kétely és lelki gyötrelem nélkül fogadhatnak el idegen segítséget, vehetnek részt mások hasonló törekvéseiben és kezdeményezéseiben. Mivel az Egyesült Államok volt az egyetlen nyugati hatalom, amely a szovjet zsarnokság és a kommunizmus elleni küzdelemben a magyar emigrációt hathatós politikai és anyagi támogatásban részesítette, a magyarok részére nem merült fel a lehetőségek közötti választás kényszere, és nyugodt lelkiismerettel vehettek részt a egy olyan nagyszabású terv végbevitelében, amilyen a Szabad Európa Rádió megindítása és működtetése volt.”[27] A megállapítás alól nem tekinthetők kivételnek a Brandensteinek, apa és lánya sem.

Jelen ismereteink szerint ugyanis a gondolkodó Hanna nevű lányán keresztül kerülhetett a szerkesztőséggel először kapcsolatba. Brandenstein Hanna Münchenben belső munkatársként a MONITORING (lehallgató) osztályon dolgozott,[28] amiért itthon a rendszerváltásig jelentettek róla.[29] A bárónő mindössze huszonegy évesen, 1951. októberében – azaz a magyar adások indulásakor[30] – lett a rádió dolgozótársa,[31] s egész 1991. áprilisáig, a rádiófigyelés megszüntetéséig követte a magyar adásokat.[32]

Míg lányának a Szabad Európa elsősorban munkahely volt, addig a már biztos egzisztenciával rendelkező Brandenstein Béla vélhetően hazafias meggyőződésből döntött úgy, hogy tudásával segíti a magyar emigráció ügyét, többek között annak a „bolsevizmus ellen folytatott szellemi harcát”. Maga is támogatta azidőtájt a Münchenben tartózkodó Márai Sándor és Szabó Zoltán kezdeményezését, a Magyar Szabad Egyetem elnevezésű akadémiai előadássorozatot, amit Dessewffy Gyula[33] támogatásával a SZER keretein belül kívántak megszervezni.[34] A hagyatékában őrzött meghívóból (lásd mellékletek) könnyedén kikövetkeztethető, hogy a gondolkodóra nem kisebb dologban számított a rádió, mint a Világnézet, filozófia előadásblokkban való részvétel, de egyaránt könnyen szóba jöhetett akár annak szerkesztése is.[35] Brandenstein tehát megjelent a Dessewffy Gyula  vezette magyar osztály 1952. április 3–6. között tartott konferenciáján, ahol kifejtette: a Rádió Szabadegyetem-előadások szervezésében a „legmagasabb színvonalra kell törekedni”.[36] A további megjegyzések hiányából következik, hogy valamelyest maga is azonosult azzal a Dessewffy-féle nézettel, miszerint a „magyarországi népi demokrácia kommunista proletárdiktatúrává” alakulása a magyar kultúra nemzeti jellegének és sajátosságainak teljes megsemmisülését involválja. Tulajdonképpen – vallották a résztvevők – a magyarországi szellemi-kulturális élet éhhalálra van ítélve, abból csak az maradt meg, amit sikerült Nyugatra kimenteni. A külhonba szakadt magyarság feladta megőrizni, illetve a rádió segítségével tovább vinni és terjeszteni az ezeréves állam kultúrájának esszenciáját.[37]

 

 

Amidőn a filozófus kezébe vette Dessewffy levelét már pontosan tudta milyen rendezvényre hivatalos, de az értekezlet meghívójához csatolt úgynevezett kulturális program minden erre vonatkozó kételyt eloszlat. Ez a dokumentum ugyanis világossá teszi, milyen hosszútávú célt fogalmazott meg a SZER szerkesztősége: a bolsevizmus elleni küzdelem felvállalását a Szabad Európa eszméjének jegyében.[38] Ámbár a program nem tér ki rá egyértelműen, de az egyetemi professzor szerződtetésétől a kultúrharc keretében lényegében nem kevesebbet reméltek, mint a marxizmus kritikáját és talán a magyar nemzeti filozófia reformkor óta vissza-visszatérő toposzának valamilyen mértékű felvállalását.

Brandenstein és a Szabad Európa 1952–1954 közötti további együttműködéséről pillanatnyilag nincsenek adatok. A levéltárban őrzött levelei alapján megállapítható, hogy külső munkatársként történő alkalmazását az 1945 elején, a budapesti Szépművészeti Múzeum műtárgyszállítmányának egyik kísérőjeként Münchenbe került Bogyay Tamás művészettörténész,[39] a SZER akkori kulturális szerkesztője készítette elő.[40] 1955 januárjától több levelet is váltott a professzorral, amelyekben világossá tette, formai tekintetben mit várnak el tőle.

Januári levelében kifejtette, hogy tekintettel a hallgatóságra, lehetőség szerint kerülni kell a folytatásokat, s az adott témát – az eredeti elgondolás szerint heti kétszer negyedóra helyett – egy előadásban le kellett zárni. Ennek megfelelően Brandenstein ötletei kizárólag a magyarországi kulturális élettel foglalkozó, havi egy alkalommal sugárzott adásban kaphattak helyet. A filozófus által felvetett témák közül a szerkesztőség a „Fejlődéselmélet modern magyarázata” és a „Kultúra és szellem” (értve ezalatt a történelmi materializmus bírálatát) című előadásokra tartott igényt. Azonkívül felvetődött annak ötlete, hogy tartson előadást a filozófia aktuális magyarországi helyzetéről, tekintettel a szovjet példára. E mellett pedig felkérték, hogy a SZER valamelyik tájékoztató adása számára tudósítson a torinói nemzetközi filozófuskongresszusról.[41]

Március 9-i soraiban Bogyay a fejlődéselméletről szóló előadás helyett egy korábbi, 1930-ban a Szent István Akadémián tartott székfoglalója, A teljes tudat, tudatvilágunk lelki alapjai című beszéde átdolgozását kérte Brandensteintől, illetőleg közölte vele, hogy a továbbiakban a lánya foglalkozik a magyar irodalom bemutatásával.[42] A közhiedelemmel ellentétben a Szabad Európa nem rendelkezett kiapadhatatlan erősforrásokkal, mi több, amerikai finanszírozása akár egyik napról a másikra változott. Igazolja ezt a megállapítást egy néhány nappal később, március 12-én kelt levél is, ami a financiális okokra hivatkozva már arról tájékoztatta a professzort, hogy a hetek óta tervezgetett előadások számát tovább kell csökkenteni, és a SZER mindösszesen a hazai filozófia kritikájáról kér egy anyagot.[43]

Bogyay április 6-i leveléből kiderül, hogy Brandenstein rábólintott az előadástervre, viszont határozottan úgy ítélte, a kérdés legalább négy részben bontható ki igazán. Mivel a szerkesztők között senki nem akadt, aki képes lett volna a témáról a kellő tudományos mélységben beszélni, szükségük volt a filozófusra. A megoldással végül Ajtay Miklós, a kulturális ügyek frissen kinevezett vezetője rukkolt elő. Brandenstein vagy a legemblematikusabb kortárs, Lukács György gondolkodását vegye célba, vagy minden fontos marxista filozófusról szóljon, de ne részletekbe menő cáfolattal, hanem a lehető legrövidebb formában, inkább véleményt formálva róluk – „jó csípősen, ha úgy jön”.[44]

E pillanatban nem ismert, melyik javaslattal élt a professzor, mindösszesen a szerződés ténye bizonyos, amit Sándor Károly, a rádió adminisztrátora készített elő (lásd mellékletek).[45] Tehát Brandenstein elvállalta a külső munkatársi megbízást, amiről 1955. augusztus 4-én egy formális megállapodás is készült, de minden konkrétum mellőzésével. Nem tudni, hány előadás elkészítésével vagy egyéb feladattal bízták meg, amint jelenleg arról sincsenek adatok, ebből mennyi került adásba. A fönt bemutatott Bogyay-levelek tanúsága szerint legalább egy munkát biztosan elvállalt, viszont a szerződés sejtetni engedi, hogy nem egy egyszeri megbízásról lehetett szó. Amint azt már jeleztem, a SZER-nek nagy szüksége volt a Brandensteinhez hasonló elismert tudósokra, akiket ráadásul nem a pénz, hanem a „nemzetszolgálat” lehetősége motivált. Hovatovább, esetükben a szovjetek számára történő kémkedés épp úgy kizárható volt, mint a szabotázs. Visszakanyarodva, a dokumentum aláírásával nem jött létre semmilyen munkáltató-munkavállaló jogviszony, deklarálásra került, hogy nincs írásbeli vagy szóbeli munkaszerződés, ahogy az előre egyeztetett díjszabású kifizetés összegéből (ami szintén nem ismert), egyaránt nem vonnak le semmiféle adót vagy járulékot. A részletek elhagyása egyébként vélhetően a külső munkatárs védelmét szolgálhatták, hiszen ne feledjük, a magyar állam rendszeresen próbálkozott kémek beépítésével, akiknek a bomlasztás és álhírterjesztés mellett az információszerzés ugyanúgy feladatuk volt.[46] Az adómentes kifizetésért cserébe minden közlési jog a Szabad Európa bírtokába kerül, beleértve az újra sugárzásé és közlésé is. A professzor elfogadta a feltételeket, de neki is akadt egy kikötése. A beküldött kéziratokból a szerkesztőség bármelyik részt kiemelheti és neve említése nélkül leadhatja. Cserébe fenntartotta magának a jogot a rádióban leadott szövegrész sokszorosát kitevő teljes kézirat egész terjedelmében történő publikálására. Vélelmezhető, hogy ehhez a kikészítéshez azért ragaszkodott, mert meghatározott, nagyszabású tervei voltak a leadott anyagokkal.

Emigrációja során a professzor nemcsak a Szabad Európát támogatta, hanem 1954-től részt vett a civil kezdeményezésű „magyar intézet” munkájában is,[47] ami a többi között a külföldre került magyar értelmiségieket segítette például állásba juttatni. A vállalkozás végül 1963-ban intézményesült, a Müncheni Magyar Intézet néven. Első igazgatójának Bogyay Tamást választották.[48] Ilyen irányú tevékenységét Brandenstein Svájcban egyaránt folytatta, ahol a Svájci Magyar Bizottság Padányi Gulyás Béla vezette Pro Libertate Szabadegyetemen úgyszintén előadást tartott,[49] miként később is aktívan kivette részét a külhoni magyar kulturális élet munkájából.

Brandenstein tehát a 2. világháború után sem tagadta meg identitását és patriotizmusát. A magyar hatóságok egy alkalommal hazahívták ugyan, de a teljes előadói szabadságot nem kívánták számára biztosítani, így a filozófus végül Nyugaton maradt.[50] Személyét illetően az első megbélyegzések idehaza már 1946-ban megtörténtek. A Magyar Filozófiai Társaság háború utáni első ülésén kikiáltották a „hitlerizmus makacs megszállottjának”, akit „csupán saját gyávasága” és a Társaság vezetőségének „ellenszegülése akadályozott meg abban, hogy téveszméit magánbeszélgetéseken túlmenő, nyomtatott formában is terjessze”.[51] Később, az 1950-es évektől mint „klerikális nyilas egyetemi tanárt”[52] a marxista filozófia művelői minden eszközzel igyekeztek eljelentékteleníteni, műveiről pedig leginkább hallgattak. A kialakult helyzeten nem segített a gondolkodó (és persze Hanna lánya) Szabad Európa Rádióval és más külhoni magyar szervezetekkel való aktív együttműködése.

Cikkem végére érve, nem tekintem feladatomnak Brandenstein Béla emigrációbeli működésének kritikáját, miként az 1945 után keletkezett s az előbbi tevékenységeitől független filozófiai életmű vizsgálatát sem. E kettő egymáshoz való viszonya véleményem szerint jól elkülöníthető. A teljesség kedvéért mindenesetre megjegyzendő, hogy egyrészt a külföldön kifejtett tevékenysége, másrészt a korábbi, még a világháború idején vallott politikai nézetei miatt, 1989 után nem volt azonnal magától értetődő a filozófus integrálása a magyar filozófiatörténeti kánonba,[53] minthogy személye és munkássága – lehetett az bármennyire megkerülhetetlen – egészen a 2000-es évekig megosztó maradt.

 

Bibliográfia:

Levéltári és sajtóforrások:

HU-ELTE EL, 8/a. 48. Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1943-1946.

HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Brandenstein Béla hagyatéka

HU-MTAKIK Kt. Ms 2481/180–189. Brandenstein Béla rövid életrajza

HU-MTAKIK Kt. Ms 5385/8. Hajnal István levele Brandenstein Bélának, Budapest, 1946. április 8.

HU-MTAKIK Kt. Ms 5385/143. Brandenstein Béla levele Hajnal Istvánnak, Feldkirch-Bangs, 1945. december 15.

Irodalmi Ujság, 1961. november 1.

Nemzeti Ujság, 1943. december 14.

Tükör, 1970. augusztus 11.

Szakirodalom:

Argejó 2012 = Argejó Éva: "Itt London". Szabó Zoltán a magyar állambiztonsági szervek célkeresztjében. Holmi 24. (2012) 6. sz. 709–721.

Borbándi 1996 = Borbándi Gulya: Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. Bp., 1996.

Dukai 2002 = Dukai András (összeáll.): Brandenstein Béla bibliográfia. In: Brandenstein Béla emlékkönyv. (Magyar Filozófiatörténeti Könyvtár IV.) Szerk. Veres Ildikó, Miskolc, 2002. 161–173. (a további szerzők esetében az emlékkönyvre csak Brandenstein-emlékkönyvként hivatkozom)

Farkas 2021 = Farkas Szilárd. Térkép két nyelven Brandenstein Béla filozófiájának dzsungeléhez. In: Veres Ildikó – Molnár Márton (szerk.): Szellem és élet – Emlékkönyv Brandenstein Béla halálának 30. évfordulójára. Bp., 2021. 193–198.

Fehér M. 2002 = Fehér M. István: A hazai filozófia a század első felében és Brandenstein Béla. In: Brandenstein-emlékkönyv, 14–32.

Hanák 1981 = Hanák Tibor: Brandenstein Béla nyolcvan éves. Katolikus Szemle 33. (1981) 2. sz. 177–179.

Hanák 1989 = Hanák Tibor: Brandenstein Béla – a filozófus. Katolikus Szemle 41. (1989) 4. sz. 278–284.

Jahnné 2002 = Janhnné Brandenstein Mária megnyitója. In: Brandenstein-emlékkönyv, 7–13.

Kasza 2009 = Kasza László: Mókusok az angolkertben. Ügynökök a Szabad Európa Rádiónál. Bp., 2009.

Kovach 1955 = Kovach, Francis J.: The Philosophy of Béla Von Brandenstein. The Review of Metaphysics 11. (Dec., 1957) 2. sz. 315-336.

Laczkó 2002 = Laczkó Sándor: Brandenstein Béla és a Magyar Filozófiai Társaság vitaülései. In: Brandenstein-emlékkönyv, 154–160.

Magyar Életrajzi Lexikon 1978–1991., Főszerk. Kenyeres Ágnes, Bp., 1994.

Mezei 2018 = Mezei Balázs: A vallásról a 20. század magyar filozófiájában – Pauler Ákos, Brandenstein Béla, Gondos László. Magyar Szemle 27. (2018) 7–8. sz. 48–58.

Saád 1999 = Saád József: Mit ér a másság, ha külföldi magyar? Valóság 42. (1999) 3. sz. 11–29.

Simándi 2005 = Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa Rádió hullámhosszán 1951–1956. Bp., 2005.

Szilágyi 2018 = Szilágyi János György: Örvények fölé épülő harmónia. Interjúk, dokumentumok, levelek. II. Levélben többet. Bp., 2018.

Perecz 1993 = Perecz László: Az elfelejtett reneszánsz. Egy tizenkét éves könyv hazatért. Valóság 36. (1993) 12. sz. 104–108.

Perecz 1997 = Perecz László: A pozitivizmustól a szellemtörténetig. Athenaeum, 1892-1947 (Horror metaphysicae) Bp., 1998.

Révész 1999 = A Belügyminisztérium SZER-képe 1955-ben (Közli: Révész Béla). Múltunk 44. (1999) 2. sz. 170–222.

Vajda 2011 = Vajda Barnabás: Egy szabad hang Kelet-Európában. A Szabad Európa Rádió tevékenységéről a hidegháború alatt. Dunaszerdahely, 2011.

Veres 2002 = Veres Ildikó Szerk.: Brandenstein Béla emlékkönyv. (Magyar Filozófiatörténeti Könyvtár IV.) Miskolc, 2002.

Veres 2003 = Veres Ildikó: Az élő életmű. Megemlékezés Brandenstein Béla születésének 100. évfordulóján. Bécsi Napló, 2003. november 1. 6.

Veres 2014 = Veres Ildikó: Mikrokozmosz a Makrokozmoszban – Brandenstein Béla filozófiájának szegmensei 1944-ig. (Mitteleuropa-Studen XXV.) Wien, 2014.

Veres 2021 = Veres Ildikó: Brandenstein Béla. In: Konzervatív arcképek. Szerk. Frenyó Zoltán. Bp., 2021. 419–425.

 


[1] Életéről és filozófiájáról a teljesség igénye nélkül lásd Kovach 1957.; Hanák 1989; Veres 2002.; Veres 2014.; Farkas 2021.

[2] „Nincs harminc éves és Európa már tud róla.” – jegyezte meg róla Hanák Tibor. De 1934-es egyetemi tanári kinevezésekor is alig idősebb tanítványainál. Hanák 1981. 177.; Hírnevéhez lásd Magyar Életrajzi Lexikon 1978–1991. 128.

[3] A pályakezdés éveiről és a 2. világháború előtt írt munkákról lásd Fehér M. 2002.17–18. és Veres 2021.; A fontosabb, magyar és német nyelven megjelent művei bibliográfiáját egy alkalmammal maga a filozófus is összeállította: HU-MTAKIK Kt. Ms 2481/181. Brandenstein Béla rövid életrajza (a továbbiakban Brandenstein rövid életrajza); Brandenstein művei számát bőven kettőszáz fölött jegyzik. Ezek bibliográfiáját lásd Dukai 2002. 161–173.

[4] Nemzeti Ujság, 1943. december 14. 4.

[5] Laczkó 2002. 154–155.

[6] Brandenstein rövid életrajza; A professzor 1944 március 19. utáni tanári tevékenységéhez bővebben lásd HU-ELTE EL, 8/a. 48. Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, (a továbbiakban Egyetemi jegyzőkönyvek) 1944. március 23-i rendes ülés jkv.-e, valamint a május 5-i rendes ülés jkv.-e.

ezt alátámasztják

[7] Brandenstein rövid életrajza

[8] HU-MTAKIK Kt. Ms 5385/143. Brandenstein Béla levele Hajnal Istvánnak, Feldkirch-Bangs, 1945. december 15. (a továbbiakban Brandenstein-levél)

[9] Brandenstein rövid életrajza

[10] Brandenstein-levél

[11] Jahnné 2002. 8–9.

[12] Brandenstein-levél; Jahnné 2002. 9.

[13] Jahnné 2002. 9.

[14] Uo.

[15] Brandenstein rövid életrajza; Jahnné 2002. 9.

[16] Brandenstein-levél

[17] HU-MNL-BAZML-XIV. 68.

[18] Jahnné 2002. 9–10.

[19] Veres 2003. 6.

[20] Brandenstein rövid életrajza

[21] A filozófus vallásosról alkotott nézeteit lásd Mezei 2018. 52–54.

[22] Néhány műve az időszakból: Das Bild des Menschen und die Idee des Humanismus, Bregenz 1948.; Leben und Tod, Grundfragen der Existenz. Bonn 1948.; Gott in der Geschichte, Schweizer Rundschau, 48. Jahrgang, Januar, 1949.; Der Aufbau des Seins, System der Philosophie. Saarbrücken 1950.

[23] HU-MTAKIK Kt. Ms 5385/8. Hajnal István levele Brandenstein Bélának, Budapest, 1946. április 8. (a továbbiakban Hajnal-levél)

[24] Hajnal-levél

[25] Igazoltatására 1945 augusztusában kezdődött. Egyetemi jegyzőkönyvek, 1945. augusztus 9-i rendkívüli ülés jkv.

[26] HU-MTAKIK Kt. Ms 2392/124. Szemere Samu levele Révész Gézának és Révész-Alexander Magdának, Budapest 1948. febr. 11.

[27] Borbándi 1996. 52–53.

[28] Az osztály működéséről lásd Vajda 2011. 113–115.

[29] Az információért köszönettel tartozom Veres Ildikónak, akivel maga a bárónő közölte ezt. Az információt egyébként Kis József is megerősítette.; A jelentések közül például lásd Révész 1999. 202.

[30] Borbándi 1996. 30.; Simándi 2005. 25–28.

[31] Uo. 30., 39.,

[32] Uo. 525.

[33] Dessewffy Gyula 1951–1954 között vezette a Szabad Európa müncheni magyar osztályát, mint annak első igazgatója.

[34] Argejó 2012. 710.

[35] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Dessewffy Gyula levele Brandenstein Bélának, München, 1952. márc. 14. (mellékelve az RFE kulturális programja)

[36] Borbándi 1996. 99.

[37] Borbándi 1996. 69.

[38] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Az RFE kulturális programja

[39] Bogyay Kőszegi Ákos álnéven 1952-től 1974-ig volt a SZER munkatársa, eközben néhány évig az Új Magyar Út című folyóirat társszerkesztője, valamint 1962-től 1969-ig a müncheni Magyar Intézet igazítója.

[40] A filozófus neve megtalálható a SZER külső munkatársainak névsorában is. Borándi 1996. 573.

[41] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Bogyvay Tamás levele Brandenstein Bélának, München, 1955. jan. 22.

[42] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Bogyvay Tamás levele Brandenstein Bélának, München, 1955. márc. 9.

[43] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Bogyvay Tamás levele Brandenstein Bélának, München, 1955. márc. 12.

[44] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Bogyvay Tamás levele Brandenstein Bélának, München, 1955. ápr. 6.

[45] HU-MNL-BAZML-XIV. 68. Brandenstein Béla szerződése a Szabad Európa Rádióval

[46] Kasza 2009.

[47] Veres Ildikó közlése.

[48] Saád 1999. 13.

[49] Irodalmi Ujság, 1961. november 1. 8.

[50] Hanák 1989. 282.

[51] Perecz 1997. 199.

[52] Tükör, 1970. augusztus 11. 26.; Az ellenszenv mértékét mutatja, hogy Szilágyi János György báró Braskovich Kutya, az epepe-előadások állandó visszatérő alakját Brandensteinről mintázta. Szilágyi 2018. 164.

[53] Az eredetileg Hanák Tibor által megrajzolt brandensteini filozófuskép ellen a rendszerváltás filozófiatörténészi generációjának tagjai közül Perecz László szólalt fel a leghatározottabban. Hanák Tibor könyvéről írt recenziójában a következőket jegyzi meg: „Brandenstein Béla a kötet ábrázolásában a század legjelentősebb magyar gondolkodóinak egyike. Böhm és Pauler mellett ő a rendszereket ismertető fejezet harmadik főszereplője. Kétségtelen: jelentős bölcseleti műveltségű, termékeny szerzőről, a két háború közötti korszak hivatalos filozófiai tudományosságának meghatározó tekintélyéről van szó. Teljesítményének elfogulatlan megítélését ráadásul nehezíti politikai szerepének rávetülő árnyéka: a Harmadik Birodalom eszméivel rokonszenvező meggyőződéses németbarátként menekül Nyugatra. Úgy tűnik azonban, teljesítménye önmagában véve is kétséges. Eklektikus filozófiai álláspontját, terjengős-túlírt műveit, zavaros-homályos gondolatmeneteit gyakran bírálják már a kortársak is.” Perecz 1993. 107–108.

 

Utolsó frissítés:

2022.10.14.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges