Kis József: Elfeledett városvezetők nyomában – Szinvavölgyi József miskolci tanácselnök

Szinvavölgyi József mindössze pár hónapig állt Miskolc közigazgatásának az élén, működése azonban az egyik legfontosabb történelmi eseménysorozat, az 1956-os forradalom és a már kezdődő megtorlás idejére esett. Elődjeihez hasonlóan ő sem töltötte ki mandátumát, pályafutásának azonban nem a párt, hanem korai halála vetett véget.

Szinvavölgyi 1913. március 17-én született Hámorban Pszota József János néven. Apja, Pszota János vasgyári vasöntő, anyja, Csapcsik Mária volt. Vezetéknevét a Horthy-rendszer magyarosító törekvései hatására változtathatta meg, a Belügyminisztérium 35585/1934-III. B. M. sz. határozatával engedélyezte számára a „Szinvavölgyi” név használatát. Ő maga ekkor már vasgyári hengerészként dolgozott.

Fiatalkoráról kevés információval rendelkezünk. A munkásmozgalomba 1945 után kapcsolódott be. „Mint pártmunkás szervezte a diósgyőri munkások sorait, harcolt érdekeikért, nem kis eredménnyel.”[1] 1948-ban, az egyesített Vasas szakszervezet vasgyári területi titkárságának káderosztály-vezetője lett.[2] Pályája ezt követően új irányt vett, esti egyetemen kohómérnöki diplomát szerzett, s 1955-ben immár a Gábor Áron kohászati technikum igazgatójaként találkozunk vele.[3] Emellett pártmunkát is végzett, 1955. december 15-én például ő tartott pártnapot a 100. sz. MTH intézetben.[4]

Egy évvel később ismét fordulat következett be a karrierjében, a pedagógusi pályát közigazgatási-politikai szerepvállalásra cserélte, s 1956. március 30-án Miskolc város tanácselnökének választották meg. Ebben az időben a Központi Vezetőség a 2. ötéves terv irányelveiben Miskolcon közel 3000 lakás felépítését irányozta elő. A fejlesztés részleteit, mint a városi párt végrehajtó bizottsága és a városi tanács együttes javaslatát Szinvavölgyi terjesztette a májusi városi pártértekezlet elé. Ebben a már említett lakáshelyzet megoldása mellett, a közlekedési nehézségek felszámolása érdekében északi tehermentesítő út kiépítését, a járdahálózat meghosszabbítását, a város élelmezése zavartalanságának biztosítását, két új iskola építését, a színház korszerűsítését és bővítését, egy új tornacsarnok, egy 35 ezer főt befogadó sportstadion, valamint egy fedettuszoda létesítését jelölte meg fő célként.[5]

A Szinvavölgyi-vezette városi tanács hamarosan neki is látott a kislakás-építési akció, illetve a színházi rekonstrukció kidolgozásának, a vb elnök azonban hamarosan komoly politikai kihívások előtt állt. Szeptember közepén már Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára, Grósz Károly, a megyei agitációs- és propaganda osztályvezető, valamint Déri Ernő városi párttitkár mellett találta magát, s a miskolci írócsoporttal tartott „baráti beszélgetést”, amit már korántsem volt független a napról-napra hevülő közélettől, a forradalom előszelétől: „Beszélgetnek az értelmiségi határozatról s az annak végrehajtása során jelentkező miskolci és megyei kérdésekről, valamint a helyi írócsoport és tagjai problémáiról. A koradélutántól későesti órákig tartó beszélgetés egymásután szüli a javaslatokat. Vitáznak, egyes javaslatokat a legélesebb bonckéssel feszegetnek. Néha előkerülnek a korábbi sérelmek, az eddig megoldhatatlannak tetsző anyagi vonatkozású problémák. Több ilyen már a beszélgetés során megoldódik. Szinvavölgyi elvtárs jelentős pályadíjakat helyez kilátásba. Szó esik egyéb anyagi támogatásról is.”[6]

1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján Szinvavölgyi közéleti kötelezettségeinek tett eleget, a városi tanács épületében fogadást tartott a Miskolcra érkező Szabó Lőrincnek és Illyés Gyulának. Bihari Sándor visszaemlékezése szerint az eseményen: „a „tanácselnök kedvesen, embermódon viselkedett” [7], s az alkalomról készült fénykép is egy kedélyesen beszélgető városvezetőt mutat. A fogadás utáni Szabó Lőrinc-esten viszont valószínűleg már nem volt jelen, hiszen másnap kora hajnalban Debrecenbe kellett utaznia egy országos kulturális tanácskozásra.[8]

Október 25-én hatalmas tömeg vonult végig tüntetőleg Miskolc város utcáin, s a tüntetők a városi tanács épülete előtt is elhaladtak. Nagy tapssal köszöntötték a felvonulók, hogy a tanács épülete nemzeti színű zászlóval volt fellobogózva. Fiatalok követelésére Szinvavölgyi utasítást adott az épületen lévő vörös csillag eltávolítására is, így a tömeg békésen távozott.[9]

Október 26-án, a sortűz után a városi tanács épületébe egyetemisták érkeztek a rend fenntartása, illetve a tanácsi vezetők testi épségének megóvása érdekében. Más vezetőkkel ellentétben Szinvavölgyi József változatlanul a helyén maradt, sőt október 26-án a városi tanács hivatali munkástanácsának elnöke lett. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy a tanácsi funkcionáriusok állandó összeköttetést tartottak a Minisztertanáccsal és a pártbizottsággal, ahonnan azt a feladatot kapták, hogy „amennyiben bírják lokalizálják a provokációkat”[10] és lehetőség szerint juttassák be embereiket az alakulófélben lévő forradalmi szervezetekbe.

Ezzel is magyarázható, hogy Szinvavölgyi József pár nap múlva a város forradalmi szervezete, a nemzeti bizottság létrehozásában is szerepet játszott. Központi utasításra ugyanis annak megszervezését a párttal változatlanul szoros kapcsolatban lévő Hazafias Népfront kezdeményezte, s október 29-én más funkcionáriusok (többek között Déri Ernő városi párttitkár) mellett Szinvavölgyi is tagja lett a bizottság létrehozására életre hívott előkészítő bizottságnak.

A városi nemzeti bizottságnak november 1-i alakuló ülésén a kommunista párt képviseletében Szinvavölgyi József tagja, sőt elnökhelyettese lett. A nemzeti bizottság politikai testületként működött, s a városi tanács hivatali apparátusát nem váltotta le, így Szinvavölgyi egyúttal vb elnökként is folytatta munkáját. A nemzeti bizottság vezetőivel való jó kapcsolatát mutatja Papp László visszaemlékezése: „A városi tanácselnökkel is remekül kijöttünk, mindenben rendelkezésünkre állt. Egy békés átmenet kezdetén voltunk, amikor bejöttek [november – K. J.] 4-én az oroszok.”[11]

Bár Szinvavölgyi az adatok alapján mindvégig kitartott a párt utasításai mellett, tanácselnök-helyettese, Fazekas László 1957-es jelentésében már-már bűnbakként tekintett a már védekezni nem tudó volt felettesére: „Általános tapasztalat az, hogy ebben az időben Szinvavölgyi elvtárs már úszik az árral és a Nemzeti Bizottságon belül történtekről csak később ad a kommunistáknak tájékoztatást. Ugyanakkor az ún. kényes dolgok aláírását főleg vele intéztetik.”[12]

November 4-e után Szinvavölgyi ismét nyíltan a párt, illetve a Kádár-kormány oldalára állt és az annak támogatására felállított városi Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság elnöke lett, majd ismét a városi tanács elnökeként működött.

November 13-án, a városi tanács végrehajtó bizottságának forradalom utáni első ülésén Szinvavölgyi József vb elnök tartott beszámolót a politikai helyzetről: „az elindult forradalmi mozgalom oda fajult, hogy Budapesten a fasiszták egyszerű párttatgokat és munkásokat akasztottak fel. Pesten még a kakastollas csendőrök is megjelentek. Egyéni véleménye az, hogy a helyzet kialakulásáért Rákosi és Gerő felelős, akiknek a keze benne van tudatosan abban, hogy bomlasztották a Pártot… Miskolcon a fő feladat: úrrá lenni a helyzeten. A szovjet csapatok addig bent tartózkodnak, amíg a rend helyre nem áll. Nem szabad felülni a különféle rémhíreknek. A Földes Ferenc gimnáziumba és a drótgyárba rémhírterjesztők mentek és a terjesztett rémhírek alapján az iskolások szétszéledtek, a munkások pedig abbahagyják a munkát. Tekintettel arra, hogy a központi intézkedésre ezen a téren várni nem lehet, saját magunknak kell rendet tartani.” Bejelentette, hogy megalakult a Kádárt támogató városi Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság, amelynek elnökévé őt választották és 3-3 tagú kerületi bizottságok felállítását javasolta. Az ülésen javaslatára több népszerűtlen („rákosista”) személy leváltására tett javaslatot, s felhívta „a figyelmet arra, hogy a funkciók betöltésénél semmi esetre sem engedjék az ÁVH. tagjait, vagy a vele kapcsolatban kompromittált személyeket előtérbe kerülni. Miskolcon ezeket elég széles körben ismerik és nekünk magunknak is be kell látni, hogy nem vezethetnek. Nem szabad megengedni olyan egyének érvényesülését, mint a Járműjavító Vállalat igazgatója volt, aki azt mondotta, hogy sokezer szovjet tank áll a háta mögött és amíg a tankok itt lesznek, addig ő parancsol. Határozott utasítást adtak ki, hogy ezt az igazgatót ne engedjék az üzem területére. Nem tornázhatják fel egyesek pozícióba magukat. A pozíciókban olyanoknak kell lenniök, akik el is tudják végezni feladataikat. Most derül csak ki, hogy sok embernek csak azért kellett párttagsági könyv, hogy funkciót kaphasson.”[13] Ezt követően sor került a tanácstagok és tanácsi funkcionáriusok felülvizsgálatára, személyükről titkos szavazásokat tartottak. Ennek hatására számos funkcionáriust leváltottak, Szinvavölgyi azonban változatlanul élvezte a tanácstagok bizalmát, így leváltása fel sem merült.[14]

Szinvavölgyit ugyanakkor egyre inkább már egészségügyi problémái foglalkoztatták. Hosszabb ideje súlyos beteg volt és bár még sikerült megoperálni, 1956. december 19-én elhunyt hasnyálmirigy gyulladás és nyomorbélfekély miatt. Földi maradványait a hámori temetőben hantolták el. A haláláról szóló kommüniké szerint a párt városi szervezete saját halottjának tekintette, s „Szinvavölgyi József elhunytban a munkásosztályért, a népért küzdő vezetőt, a becsületes, gondolkodó harcostársat, a felejthetetlen jóbarátot” gyászolta.[15]

Irat jelzete: XXIII. 102/a.