Egy „elfeledett” hajókatasztrófa nyomában – A Deutschland gőzös 1875. évi megfeneklése[1

Írta: Bodnár Krisztián

1876. március 7-én született a Magyar Királyi Belügyminisztériumban az a levél, amelyben értesítették Zemplén vármegyét, miszerint a Deutschland gőzös 1875. december 6-i katasztrófájában elhunyt, s állítólag tokaji illetőségű Weiss/Weisz Jakab halotti bizonyítványát leküldik további intézkedés céljából. A vármegyénél március 10-én iktatták az iratot, majd 17-én Matolai Etele, az akkori alispán kiadta a bizonyítványt az illetékes tokaji szolgabírónak, hogy a tartalmát közölje az elhunyt esetlegesen megtalált rokonaival, valamint az ottani izraelita egyház elöljáróival és anyakönyvvezetőjével.[2]

Önmagában véve ez az irat nem különleges, ám a segítségével egy több szempontból is érdekes ügy néhány aspektusát vizsgálhatjuk meg. A Deutschland nevű német gőzös 1875. december elején Brémából indult New Yorkba,[3] de 6-án Nagy-Britannia partjainál egy homokzátonynak ütközve megfeneklett. A hajót folyamatosan nyaldosták a hullámok, és több tucat ember odaveszett, de sokan mások megmenekültek.[4] A történtekről születtek ugyan monográfiák,[5] költeményben is megörökítették az eseményeket (illetve a történet egy epizódját, öt apáca halálát),[6] sőt, 2008-ban Robert Schrotter dokumentumfilmet is készített,[7] valamiért mégsem igazán vált annyira ismertté az ügy, mint például a Titanic katasztrófája, magyar nyelven pedig jóformán csak a korabeli sajtóból tájékozódhat az utókor.

A Deutschlandot úgy tartják számon, hogy emigránsokat szállított, akik a poroszországi vallási elnyomás elől menekültek volna az Egyesült Államokba.[8] (Poroszországban ugyanis az állam és az egyház közötti ún. kultúrharc jegyében 1873-ban a katolikusok jogait csorbító törvényeket fogadtak el.)[9] A szóban forgó levéltári irat azonban azt engedi sejtetni, hogy a Deutschland fedélzetén nem csak német emigránsokat szállíthatott, ám alaposabb vizsgálatok szükségeltetnének e megállapítás bizonyítására. A korabeli magyar sajtó is elsősorban a szenzációra éhes közönséget próbálta kiszolgálni, a Pesti Napló 1875 decemberi számai számos fontos adatot hoztak napvilágra (néha egy-egy tudósításon belül is egymásnak ellentmondó információkkal), de volt, amikor inkább bulváros hangvételt ütöttek meg a cikkek, s kiemelték, hogy a hajótörésről a „külföldi lapok további borzasztó részleteket közölnek”, majd részletesen ecsetelték is a hátborzongató eseményeket.[10]

Mindenesetre feltételezhetjük, hogy ha Weiss/Weisz Jakab is a gőzösön tartózkodott, akkor a Deutschland egyértelműen emigránshajóként való megnevezése talán némi pontosításra szorul, még ha esetleg a kivándorlók lehettek is többségben az utasok között. Az eset azonban több kérdést vet fel, mint amennyi választ tudunk adni. Ki volt ez a bizonyos Weiss/Weisz Jakab? Miért utazhatott a hajón? Ha a hatóságok (talán útlevélből) megállapították a nevét, akkor miért csak állítólagosan tokaji illetőségűnek tartották őt? A levéltári iratok böngészése során kinyert adatok sajnos csak néhány feltételezésre nyújtanak lehetőséget, de talán ezek az információk is kisebb-nagyobb adalékokkal szolgálhatnak az eset jobb megismeréséhez.

Az 1869–70. évi népszámlálás adatai szerint Tokajban csupán egy Weiss/Weisz Jakab élt, aki vasúti vendéglősként dolgozott, s aki a családjával a Vasút utcában, a 704. számú házban lakott. A népszámlálási íven rögzített adatok szerint a férfi 1811-ben született a Borsod vármegyei Szentpéteren (a mai Sajószentpéteren).[11] Tokaj nagyközség 1950 előtti iratanyaga megfelelő segítséget nyújthatna a kutatáshoz, ám sajnálatos módon az 1875 körüli évekből ezek az iratok is hiányosan kerültek be a levéltárba. Mindenesetre egy 1875. évi adókivetési naplóban az 526. sorszám alatt megtaláljuk Veisz Jakab nevét,[12] ám ez a forrás sem házszámot, sem foglalkozást, sem életkort nem közöl, így ismét csak feltételezhetjük, hogy egy és ugyanazon emberről van szó.

Sajnos a felekezeti anyakönyvek sincsenek a segítségünkre, ugyanis a tokaji izraelita egyház anyakönyvei hiányosan maradtak fenn. Sem az első,[13] sem a másodpéldányok[14] nem tartalmazzák például az 1877–1879. évi anyakönyvi bejegyzéseket, az 1876. évi halotti anyakönyvben pedig nincs nyoma annak, hogy Weiss/Weisz Jakab halálesetét bejegyezték volna. A halotti bizonyítvány vélhetően a tokaji járás főszolgabírájának iratanyagába került, ám a levéltár csupán az 1932 és 1950 közötti időszakból őrzi ezeket az iratokat. Az 1872 és 1950 közötti alispáni iratokon belül sem a kivándorlási iratokból, sem az egyéni útlevélkérelmekből nem maradtak iratok az 1875. évről. A tokaji járás településeinek választói névjegyzékei is hiányoznak ebből az időszakból, így ezek sem jelentenek támpontot.

A fentiekből következően több kérdés is nyitott marad. Ha Weiss/Weisz Jakab volt a halott, valóban azonos-e az 1869–70. évi népszámlálás idején Tokajban élő, illetve az 1875-ben ott adózó Weisz/Veisz Jakabbal? Ha azonos, miért utazott egy vasúti vendéglős egy New Yorkba tartó gőzösön? Mi alapján azonosították az elhunytat a hatóságok? Ezekre a kérdésekre talán később sem kapunk majd egyértelmű válaszokat, és újabb kutatásokra is ösztönözhetnek, az ügy azonban hozzásegíthet ahhoz, hogy némileg árnyaltabban láthassuk a Deutschland fedélzetén összegyűlt társaság „mikrokozmoszát”, és hogy megemlékezzünk egy kissé feledésbe merült hajókatasztrófáról, illetve annak áldozatairól.

Az alábbiakban a Zemplén vármegye alispánjához érkezett irat, illetve az azzal kapcsolatos intézkedés szövege olvasható, betűhív átiratban.

 HU-MNL-BAZML-IV.2405.b. 1872/1876. Weiss Jakab állítólag tokaji illetőségű lakos halotti bizonyítványa.

10559. szám

Zemplén vármegye közönségének 

Sátor-Alja Ujhelyen

Mult 1875[.] évi december hó 6^án a „Deutschland” nevü gőzös hajótörése alkalmával elhalt állitólag tokaji illetőségü Weiss Jakabnak a császári és királyi közös külügyministerium által folyó évi február hó 29^én 3101/VII [.] szám alatt hozzám áttett halotti bizonyitványát a megye közönségének további intézkedés végett ezennel megküldöm.

Buda-Pesten[,] 1876 [.] évi márczius hó 7én.

a minis[z]ter[15] helyett     

B Kemény[16]

államtitkár

A levél külzetén:

Beikt[atva] Mártius 10. 1876.

1872[.] sz[ám]

Tokaji Szolgabirónak

Czim

A múlt évi December 6án a Brémai kikötőből New Yorkba indúlt „Deutschland” nevű gőzhajó hajótörése alkalmával szintén odaveszett Tokaji illetőségű Weisz Jakabnak a közös külügyministerium és belügyministérium útján ideérkezett halotti bizonyítványa Sz[olga]bíró Urnak tudomás, és az illető netaláni rokonaival s az ottani izraelita egyház elöljáróival s anyakönyvvezetőjével leendő közlés végett adatik át.

Marczius 17én 1876[.]

M[atolay] E[tele][17]

 Alispán

kifek [?] 29/3. 76.

halotti bizonyít[vány] mell[ékelve]

t. [teljesítve?] [1]876. 27/3. Gáizler